2016. november 7., hétfő

Interjú Monica Lăzurean-Gorgan rendezőnővel a Schweighofer-botrányról

forrás: Facebook
(Az eredeti interjú a totb.ro portálon jelent meg és csak az első részét fordítottam, a második rész a kiskapusi családról szól)

Monica Lăzurean-Gorgan rendező és producer. Doar o răsuflare (Csupán egy lehelet)című filmje idén elnyerte a legjobb dokumentumfilm díjat a Szarajevói Nemzetközi Filmfesztiválon és a legjobb román dokumentumfilm díjat az Astra Filmfesztiválon. A Doar o răsuflare filmezésével párhuzamosan (hét éven át követte egy kiskapusi család történetét)egy illegális erdőkitermelésekről szóló dokumentumfilmen dolgozott, ami nemzetközi koprodukció és jövő évben mutatják be. 2015-ben egy Alexander von Bismarckkal, az EIA (Environmental Investigation Agency) igazgatójával, közös vizsgálatuk eredményeként robbant ki a Schweighofer-botrány, az osztrák céget azzal vádolták, hogy illegálisan kitermelt fát is megvesz.

Miként csöppentél a Schweighofer-botrány közepébe?

2009-ben egy alapítvány felkért, hogy készítsek három rövidfilmet környezetvédelmi problémákról és akkor három témára koncentráltam: a bukaresti zöldövezetek eltűnésére, az erdőtarolásra és a kiskapusi Sometra gyár helyzetére. Leadtam a három kisfilmet az alapítványnak és véget ért a történet. Utána úgy éreztem, hogy valami nagyobb munkába fognék, pár long-métrage/másfél órás filmbe, egyik az illegális erdőkitermelésről lesz.

 Te vagy az, aki Alexander von Bismarckot, az EIA igazgatóját Romániába hívtad. Milyen volt az együttműködés?
 Abban az időben anyagot gyűjtöttem, egyféle oknyomozó újságíró lettem illegális erdőkitermelés témában. Akkor nulláról kezdtem. Most úgy gondolom, hogy nem lennék képes erre. A kezdők energiája zubogott bennem és a feladatnak szenteltem magam. Egy adott ponton találkoztam a Vienna Film Fund igazgatójával, akinek meséltem a filmről, az erdeink helyzetéről és azt mondta, hogy „szeretném finanszírozni a projektet.”
Osztrák társproducereket találtam, akikkel együtt társrendezőt kerestünk, szerettük volna, ha nagyobb lélegzetű történet lesz és azt már egyedül nem bírtam. Megtaláltuk Michaela Kirst német rendezőnőt, aki már dolgozott Alexander von Bismarckkal. Együtt hoztuk el Sachat- ahogy mi hívjuk- Romániába.

Mikor történt?

Először 2012 októberében jött Romániába, ő akkor járt először Romániában és nem tudta mi történik Románia erdeivel, az EIA addig többnyire Ázsiára és Afrikára figyelt. Azt mondtam, „nézd, a Schweighofer egy olyan cég, ami bátorítja a fakitermelést, ők nem termelnek ki, csak feldolgoznak”. Ő azt válaszolta, hogy ez „egy olyan eset, amit érdemes figyelemmel kísérni” és belefér az ők munkásságukba/civil szervezeti profiljukba. Ettől kezdve évente ellátogatott Romániába és így készült a rejtett kamerás felvétel és nemcsak. Az EIA környezetvédelemmel kapcsolatos információk gyűjtésére szakosodott. Profi módon megírt jelentéseket készítenek, amin keresztül nyilvánosságra hozzák a a szakágban elkövetett törvénytelenségeket és nyomás gyakorolnak a kormányokra, hogy azok erősebb törvényeket hozzanak.

Ha jól tudom, az EIA nyomásgyakorlással elérte, hogy megváltoztassák az Egyesült Államok törvényeit, büntethetők lettek mindazok, akik illegális forrásból származó fát vásárolnak. Mi a helyzet nálunk ilyen szempontból?

Amerikában az ők legnagyobb győzelmük a Lacey törvény, ami akkor már nagyon jó volt. Az EIA jobbá tette és megerősítette azt a törvényt, ami az egész kereskedelmi láncot érinti, és nem csak azokat vonja felelősségre, akik illegálisan termelik ki a fát, de azokat is, akik feldolgozzák a rönköket és deszkát készítenek belőle, meg azokat is, akik a késztermékeket forgalmazzák, mint például ezt az asztalt, ami mellett üldögélünk.
Nálunk nincs ilyen és ez az a paraván, ami mögé Schweighofer elbújhat. Panaszt tettem, és beszéltem a Hornbach-kal, azt javasoltam, hogy ne bújjanak többé azonnali motiváció mögé és ne árusítsák a Schweighofer deszkáit. Írják elő, hogy egy hónapig nem vásárolnak tőlük, lássuk mi történik! És a Hornbach a következő választ írta. „Mi deszkát meg készterméket vásárolunk és minden papír rendben van. Az, hogy mi történik az erdőkben, nem a mi dolgunk, mi hiszünk azoknak, akik megfelelő papírokkal hozzák az árut.” Tudjuk, hogy nagyon könnyű hamis szállítólevelet szerezni. Arról már nem is beszéljünk, hogy Schweighofer nagyon jó áron vásárol és csődbe viszi a kis cégeket. Gondoljuk arra is, hogy nagyon nagy a piacon a deszka utáni kereslet. A Schweighofer cég termelésének 40%-a Japánba megy és még így sem elég.

Mikor döntöttetek úgy, hogy közzé teszitek a Schweighofer üzemben rejtett kamerával készült felvételeket?

Amikor Johannis visszaküldte „megfontolásra” a törvényt a képviselőházba. Mindezt úgy, hogy az erdészeti kerettörvény legnagyobb vívmánya a 30%-os határ bevezetése volt (egy cég nem vásárolhat fel többet egy adott fafajtából, mint az országban kitermelt mennyiség 30%-a).
Természetesen az osztrákok és Schweighofer ugrottak, hogy ezt nem tehetik velük, nem korlátozhatják. Akkor úgy gondoltuk, hogy fokozzuk a nyomást és előhúztuk a filmecskét. Több felvételből készült, egyeseket én készítettem egy Canonnal, másokat rejtett kamerával Sacha és Gabriel Paun(Agent Green).

Hogy látod te Johannist ebben a történetben?

Nekem egyértelmű volt. Egyetlen oknyomozó újságíró sem mondta ki, hogy igen, Johannis szilveszterkor Ausztria konzuljának társaságában volt a hegyen. De mindenki tudta, hogy Johannis Ausztria konzuljával szilveszterezett a hegyen, a konzul meg jó barátja Schweighofernek. Johannis akkor küldte vissza a törvényt, mi meg úgy gondoltuk, hogy itt a megfelelő pillanat, hogy bemutassuk az EIA szemszögéből készült filmet.

Mi történt a film bemutatása után?

Első nap a sajtótájékoztató után nem volt túl mediatizált, de a következő napokban megjelent pár hír és egy hét múlva, 2015. május 9-én, az emberek utcára vonultak az ország 20 városában, azt hiszem Bukarestben 4000 ember vonult ki. Május 9-én a tüntetésen voltunk, akkor beszéltem Sachával Skype-on, nagyon meghatódott, mondtam neki, hogy „látod, Sacha, kihoztad az embereket az utcára”, ő meg azt mondta, hogy „nem én, ti hoztátok ki”.

Mikor lesz látható a dokumentumfilm?

Azt szerettem volna, ha minél hamarabb, de csak egy év múlva mutatjuk be. Long-métrage/másfél órás dokumentumfilm lesz román-osztrák-német koprodukció, ami végigkíséri mi történt, attól a pillanattól kezdve, ahogy Sacha Romániába jött. Romániában elég kevés pénzt gyűjtöttük, de az osztrákok beszálltak az összeg ötszörösével. Én rendezem a romániai részeket, Michaela Kirst a perui részeket, mert ott is fogunk forgatni, a projekt sokkal nagyobb lett, mint ahogy akartam.


Az interjú 2016. november elsején jelent meg.
A teljes interjú románul itt olvasható

A visszaküldött törvényről: http://itthon.transindex.ro/?hir=39751
a botrányt kirobbantó felvételek: https://www.youtube.com/watch?v=I2lwefgTzNU

...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése