Márk-Nagy János környezetvédelmi aktivista: Felháborít a természet tönkretétele

Riporter Az elmúlt években a nagyvárosok tereit ostrommal vették be olyan emberek tömegei, akiket felháborított az a mód, ahogyan a hatóságok a verespataki aranybánya tervéhez vagy az erdőkitermeléshez viszonyultak. Több ezer ember nyilvánította ki felháborodását az utcán, azért hogy megváltoztassa a környezetvédelmi szakpolitikát. De vannak, akik ennél sokkal többet tesznek. Közülük páran láthatóak, a többiek meg a világ szemétől távol harcolnak az aktivizmus minden fegyverével. Márk-Nagy János az utóbbiakhoz tartozik, szatmári aktivista, az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) elnöke és a Túr Menti Védett Területek gondnoka, akit a helyi hatóságok merevnek és harciasnak írnak le. Bár ezeket a szavakat sértésnek szánják, ő bóknak veszi.

Mesélj magadról! Hol születtél, hol nőttél fel? Mi a szüleid foglalkozása?

Márk-Nagy Szatmárnémetiben születtem 1971-ben. Itt nőttem fel a Szamos partján. Nagyon közel laktunk a folyóhoz, így ha otthon voltam az egész nyarat vagy a folyó partján, vagy a folyóban töltöttem. A természetvédő hozzáállásomat olyan élmények alakították ki, mint a napokig tartó pecázások a Túron, a kirándulások szüleimmel a hegyekben és nem csak, valamint az, hogy nyaranta pár hetet nagynénémmel meg más rokonokkal a Görgényi-havasokban töltöttem. A szüleim építészmérnökök.

Riporter Hol végezted az iskolát? Milyen tanulmányokat folytattál?

Márk-Nagy Általános- és középiskoláimat Szatmárnémetiben végeztem, egyetemre a bukaresti Ökológia Egyetem Ökológia és Környezetvédelem szakára jártam és a Bukaresti Tudományegyetemen ugyanezen szakán diplomáztam. Posztgraduális és doktori képzéseket végeztem a kolozsvári BBTE-n és a budapesti ELTÉ-n, ugyancsak a környezetvédelem témakörében.

Riporter Mikor tetted meg az első lépéseket az aktivizmus, a környezetvédelem felé?

Márk-Nagy 16 éves voltam, tehát 1987-88-ban a Túrban horgásztam és tömeges halpusztulást láttam, valószínűleg valamilyen szennyezés következtében pusztultak el. Több természetszerető sporthorgásszal visszatértünk Szatmárnémetibe és elmentünk a Megyei Néptanácshoz, hogy bejelentsük a szennyezést és beszéljünk a megye első titkárával. Egy óra várakozás után megjelent a sofőrje és azt tanácsolta, hogy menjünk haza. A felnőttek megértették a tanácsot, hogy nem érdekünk zajt csapni, így hazamentek. Én nem értettem a tanácsot, nem értettem, miért ijedtek meg a felnőttek, végül én is hazamentem, de keserű szájízzel maradtam. Azt hiszem, akkor éreztem először azt a dühöt, ami mindig hatalmába kerít, ha természetrombolást látok.

Az egyetem alatt több civil szervezetnél is tevékenykedtem Bukarestben és Szatmárnémetiben egyaránt. Az egyetem után egyre többet jártam a szatmári EKÉ-be, ahol leginkább túrákat szerveztek, és ami akkoriban megújulási időszakon ment át. Itt több friss végzőssel: biológia, ökológia, geológia és földrajz szakossal találkoztam és elhatároztuk, hogy a szervezetet a környezetvédelem, a természetvédelem és az környezetvédelmi nevelés irányába is fejlesztjük.

Igazából nem tartom magam erdővédő aktivistának, hanem egyszerűen környezetvédő aktivista vagyok. Szeretném ezt kiemelni, mert sokan úgy gondolják, hogy az erdők problémája a legnagyobb környezetvédelmi probléma Romániában, ami így nem igaz. Mi több, nem vagyok híve a mindenáron erdősítésnek. Az utóbbi években oda jutottunk, hogy átgondolatlan erdősítéseket jelentettünk fel, amiket olyan aktivisták vittek véghez, akiket jobban érdekelt a médiavisszhang és a támogatók, mint az ültetés következményei. Erre példa a Plantăm fapte bune în România (Jótetteket ültetünk Romániában), vagy a Tășuleasa social, akik magas természetvédelmi értékű gyepeken erdősítettek. És ami sokkal rosszabb idegenhonos özönfajokat ültettek, amiknek semmi keresnivalójuk Románia flórájában, és amik bármikor átterjedhetnek a szomszédos területekre is. Meggyőződésem, hogy a környezetvédelem problémáját holisztikusan, egészében kell szemlélni.

Riporter Mi volt az első munkád és milyen nyomokat hagyott benned?

Márk-Nagy Első munkámat egy hatásvizsgálatokat készítő cégnél kaptam, ahol hatástanulmányok és környezeti mérlegek készítéséhez járultam hozzá. Két évig dolgoztam itt, de kellemetlen érzésekkel maradtam, mert rájöttem, hogy mi ott a befektető pártján állunk, azok pártján, akik minket fizetnek és akik mindenféle környezetpusztító beruházást akarnak jóváhagyatni, ami a környezetvédelem ellen lenne és nem a környezetvédelemért. Így jutottam arra az elhatározásra, hogy az EKÉ-n belül kizárólag természet- és környezetvédelemmel szeretnék foglalkozni.

Riporter Magyarázd meg az olvasóknak, kérlek, mit jelent védett terüket gondnokának lenni, milyen felelősségei vannak!

Márk-Nagy A gondnok lényegében egy védett területen levő természeti értékek kezelője, akinek szerződése van az országos környezetvédelmi hatósággal, aki segít megtartani/helyreállítani mindazokat a fajokat és élőhelyeket, amelyek védelmére létrejött a védett terület.

A gondnoknak feladata felügyelni és ellenőrizni a védett területen zajló emberi tevékenységeket, a helyi közösségek és a látogatók nevelése és tudatosítása a jelen lévő természeti értékekről és azok védelmének szükségességéről, részt venni a környezetre potenciálisan káros tevékenységek engedélyeztetésében, konkrét természetvédelmi tevékenységek, beavatkozások végrehajtása és a természeti értékek monitoringja.

A gondnok legfőbb felelőssége a kezelési terv és a védett terület szabályzatának elkészítése, és ha elfogadták, akkor mindezek betartása és betartatása.

Riporter Hogy zajlik egy nap a Túrmenti Védett Területeken?

Márk-Nagy Sajnos én vagyok a Túrmenti Védett Területek gondnokainak a főnöke, én koordinálom őket, enyém a pénzszerzés, a pályázatírás, a találkozókon való részvétel feladata, a tárgyalások, ami azt jelenti, hogy nagyon sok irodai munkám van és csak kevés alkalommal tudok terepre menni, a természetbe. Igazából azért dolgozom, hogy a természetvédelmi őrök kimehessenek terepre. Nem erről álmodoztam az egyetemen, vagy mikor a védett területekkel kezdtem foglalkozni.

Hogy a kérdésre válaszoljak, nincs két egyforma napom.

Vannak napok, mikor más hatóságokkal találkozom és a védett területre tervezett tevékenységeket beszéljük meg, amiknek hatása van a területre és döntés hozunk az engedélyezésről. Ez legtöbbször a Szatmár Megyei Környezetvédelmi Ügynökségnél történik.

Más napokon az irodában vagyok engedélykéréseket elemzek, megbeszélem őket a munkatársaimmal, döntést hozunk és kiállítom az engedélyt. Nagyon kimerítő munka és nagy figyelmet, sok dokumentációt igényel, mert ha engedélyt adunk egy természetkárosító tevékenységhez, akkor mi vagyunk a hibásak és minket vonnak felelősségre. De ha megtagadjuk az engedélyt, akkor arra ébredhetünk, hogy beperel a dühös befektető, aki többnyire vagyonos és befolyásos és végül velünk fizettethetik a kártérítést, perköltséget és egyebeket.

És vannak napok mikor szabálysértési jegyzőkönyvet és büntetőjogi feljelentéseket írok. Még írok pályázatokat és részt veszek a projektek megvalósításában.

Néha kijutok terepre is, egyedül vagy a munkatársaimmal, hogy védett fajokat monitorozhassak, vagy bizonyos tevékenységeket vagy megőrzési munkálatokat felügyeljek (pl özönfajok irtása, vagy védett fajok magjainak szétszórása, faültetés, vagy régebbi ültetvények munkálatai) találkozom a közösséggel, a falusiakkal, a polgármesteri hivatalok és a helyi tanácsok képviselőivel. A legkellemesebb ilyen tevékenység, mikor a természetvédelmi területet népszerűsítő akciókat tervezek biciklis és gyalogos eseményeket, vetélkedőket, kirándulásokat gyerekeknek.


Riporter „A legmerevebb és legharciasabb gondnokok a romániai Natura 2000 területek gondnokai közül.” -mondta egy erdészeti hivatal főnöke rólad és a munkatársaidról, mikor azt próbálta megmagyarázni, hogy azok az illegális fakitermelések, amiket véghez vitt, lényegében törvényesek voltak, csak ti nem értitek mi hogyan működik. Hogyan is működnek valójában a dolgok Romániában az erdővédelem terén?

Márk-Nagy Ezt a jellemzést valószínűleg bántásnak szánta, de ez nekem a munkánk elismerése. Számomra ez többet jelent, mint egy díj. Egyébként sem adnak díjakat ezen a területen. Szeretem úgy mondani, hogy mi negatív mutatókkal dolgozunk, például: hány hektár erdőt nem vágtak ki, hány km folyót nem tettek tönkre stb. És miért ne: hány korrupt politikus, igazgató vagy ravasz befektető haragszik ránk és kritizál minket.

Amúgy ez az erdészeti hivatal főnök ellen bűnügyi eljárás indult az említett fakitermelés miatt, tehát még nem lehet kijelenteni, hogy törvényes, vagy törvénytelen volt. Még ha megússza a bűncselekményt, akkor is marad a szabálysértés és akkor mi büntethetünk.

A kérdésre visszatérve, az erdőkkel kapcsolatos dolgok ugyanúgy zajlanak, mint a többi szakterületeken: az oktatásban, az egészségügyben stb. Diszfunkcionális állam vagyunk. Sokszor elcsodálkozom azon, hogy még egyáltalán működik az állam. Mindenki csak mímeli, hogy teszi a dolgát. A Romsilva úgy tesz, mintha mindent törvényesen és az erdészeti elvek szerint csinálna. Az Erdőőrség és a Környezetvédelmi Őrség pedig úgy tesz, mintha ellenőrizné a tevékenységeket, és néhanapján – hogy létezésüket igazolják – kirónak néhány büntetést, megjelennek a sajtóban az eredményeikkel, statisztikáikkal. A valóságban egyre több tarvágást látunk, eltüntetett erdőket, olyan fajoknál is amelyek esetében tilos a tarvágás, vagy olyan erdőkben vágnak, amelyek még nem érték el a vágásérettséget.

A magánszemélyek erdőiről jobb, ha nem is beszélünk, azoknak a helyzete rettenetes. A minden hájjal megkent ügyeskedők kihasználják a szegény embereket, akiknek nincs pénzük megfizetni erdőrészük őrzését, vagy azt, hogy megfelelően gondozzák, a hatóságok pedig teljes mértékben passzívak.

Riporter Szerinted melyek a romániai erdővédelmi rendszer legnagyobb hibái? Normális dolog az, hogy a Romsilva egyszerre lássa el az erdő védelmét és kitermelési joga is legyen? Más országokban, hogy van ez, te miként látod?

Márk-Nagy A törvényekben sok kiskaput hagynak, az állam intézményeiben káosz uralkodik, mindez ahhoz a helyzethez vezetett, amiben most vagyunk, és ami Románia erdeinek túlzott kitermeléséhez vezetett.

Ott van a magánkézben levő erdők problémája. Eldöntötték, hogy mindent vissza kell szolgáltatni, de nem volt tiszta elképzelés az erdők kezelésére miután visszaszolgáltatják a volt tulajdonosnak. Nekünk is nagyon sok kis erdőterülettel rendelkező erdőtulajdonosunk van. Például van 0,66 hektáros erdőbirtok, ami lényegében egy 1 m széles és 660 m hosszú sáv. Akiknek 1 hektáros birtokuk van az 1,5 méter széles csík, akiké 2 hektár az 3 méter széles. Ekkora területeken nem lehet gazdálkodni. Ezek a tulajdonosok mind úgy gondolják, hogy ha nekik erdejük van, akkor nekik bevétel jár az erdő után. Nem tudják elképzelni, hogy tűzifát vegyenek, mikor ott az erdő. A törvény előírja, hogy üzemtervet kell készíteni, szerződésük kell legyen egy erdészettel, akik az erdő gondozását és őrzését végzik. Azon túl, hogy kifizetik az erdő őrzését és kezelését, ezen felül még megfizetnek egy szakcéget, hogy elkészítsék az üzemtervet és ha az erdő védett terület, ahonnan annyit sem vághatnak, amennyi tűzifának elég télire, akkor nem marad más, mint hogy illegálisan termeljék ki. Itt kerültek képbe az ország több részén az ügyeskedők, kitermelő cégek, akik elmentek ezekhez a szerencsétlenekhez, kifizették az erdejükben levő fát, kimentek és kivágtak mindent, az egész erdőt, majd eltűntek. Így lettek csupaszok egész hegyoldalak.

A Romsilva által kezelt erdők esetében sokkal jobb a helyzet. Ott nincsenek ilyen gondok. De gondok azért ott is vannak. Amíg a magántulajdonú erdők esetében súlyos szabálytalanságok történtek, itt csak az erdőgondozással kapcsolatos elvek be nem tartásáról beszélhetünk. Ez alatt az üzemterveket értem, amik helyettesítést írnak elő olyan helyeken is, ahol nem szükséges. Több fafajnál tiltja a tarvágást az erdészeti törvény, de ha helyettesítést írnak elő az tarvágást és újraerdősítést jelent. Ilyen esetekre találták ki az erdészeti kártevők elterjedését, amivel egész parcellák kivágását indokolják szigorúan védett területeken, mint a nemzeti parkok vagy a tájvédelmi körzetek esetében is.

A védett területek kezelése, olyan gondnokok által, akik egyben természeti erőforrások adminisztrátorai is, azt gondolom, hogy a Romániában széles körben elterjedt korrupció miatt nem tisztességes eljárás. Itt nem csak a Romsilváról beszélek, vannak vadásztársaságok és cégek is. Véleményem szerint egy nyereségorientált szervezetnek nem lenne szabad védett természeti területet gondozni, mert érdekellentét áll fenn. Egy kereskedelmi vállalkozásnak az a célja, hogy a tulajdonosainak nyereséget termeljen, miközben egy védett terület kezelésének egészen más a célja.

Más országokban léteznek olyan esetek, amikor az erdőgazdálkodó biztosítja a védett terület kezelését is, viszont azokban az országokban a hatóság is sokkal komolyabb ellenőrzéseket végez, mint nálunk.

Ideális például a Magyarországon lévő nemzeti parkok esete – a magyar határ mellett dolgozva, sokszor együttműködünk az ottani védett területek gondnokaival -, ahol a park gondnoka kezeli az állam tulajdonában lévő természeti erőforrások többségét is. Például az erdőket, a legelőket és kaszálókat a park gondozza és ha profit keletkezik, azt a nemzeti park fenntartásának finanszírozására fordítják. A természetvédelmi céloknak van elsőbbsége és nem a jövedelemszerzésnek.

Riporter Ugyanaz a főerdész mondta, hogy „ezeket az élőhelyeket mi hoztuk létre, nem a gondnokok. A gondnokok később születtek.” Egyik megyei önkormányzat alelnöke egy adott pillanatban azt nyilatkozta a sajtónak, hogy jóllakott veletek(civil aktivistákkal). Hogyan kezelitek ezt a problémás kapcsolatot a hatóságokkal?

Márk-Nagy Az a „baj”, hogy civilszervezet vagyunk és egyelőre sokan nem értik, hogy egy civilszervezet néha átveheti az állami hatóságok egyes funkcióját. Nem tartják normálisnak, hogy befolyásolhatjuk a védett területeken történő befektetések elbírálását, éppen úgy, ahogy vétójogunk van egyes polgármesterek indítványaival szemben, az általuk gondozott területen.

Azt hiszem, ezek a román demokrácia gyerekbetegségei és meggyőződésem, hogy ezek a gondok lassanként megoldódnak. Egyébként nagyon sok minden függ az ember személyiségétől is. Az általad említett két példa nem jellemző a hatóságok összes képviselőjére, akikkel kapcsolatunk van.

A 12 polgármesterből csak kb. kettővel van ilyen gondunk és még van néhány hatóság, meg egyéni vállalkozó, akiknek az érdekeit zavarjuk, de idővel majd nem lesz más lehetőségük, mint tiszteletben tartani a természeti örökség megőrzését, amely a törvények szerint kiemelten fontos közérdekű terület.

Riporter Érezted néha úgy, hogy abba akarod hagyni, hogy nem bírod tovább ?

Márk-Nagy Igen. Mint minden ember, én is voltam kiégett, kimerült, ami véleményem szerint annak köszönhető, hogy a védett területek rendszerében nem történt semmilyen pozitív változás Romániában. Gyakorlatilag 16 éve egy helyben topogunk, és nem sikerül hatékonyabbá és fenntarthatóbbá tenni a védett területek kezelését. Tehát van időszak, amikor lankad a lendületem és elmegy a kedvem a folytatástól, de mindig feltűnik valami jel, amely felélénkíti a rám jellemző optimizmust.
Riporter Hogy állsz szabadidővel és hogyan szoktad eltölteni? Mennyi időd marad a családodra?

Márk-Nagy Mivel munkám közben nem sok időm van a természetet járni próbálom ezt szabadidőmben pótolni és ilyenkor igyekszem bevonni a családom is a szabadidő ilyen eltöltésébe. Pontosabban: síelünk, elmegyünk hegyi túrákra és hegyet mászni, szaladunk, kerékpározunk, kenu-túrákon veszünk részt.

Amikor nem tudom elhagyni a várost, szeretek olvasni: könyveket, ismeretterjesztő és tudományos cikkeket vagy politikai elemzéseket.

Riporter Az utóbbi évek legnagyobb tiltakozásai olyan forró környezetvédelemi témák miatt indultak, mint Verespatak, az illegális erdőkitermelések és a palagáz. Véleményed szerint, mi ennek a magyarázata ?

Márk-Nagy Románia lakossága először a segesvári Breite Rezervátumba tervezett Drakula-park kapcsán kezdett tömegesen ébredezni, a parkot Adrian Năstase kezdeményezte és ugyancsak ez volt a romániai civil társadalom első győzelme a Charles hercegtől kapott hátszél ellenére is.

Ezután az RMGC projekt következett, Verespatakon, amely az elején nem volt túl ismert és szinte jóvá is hagyták, de a környezetvédő aktivistáknak, különösen az Alburnus Maior aktivistáinak köszönhetően ismertté vált a közvélemény számára. Talán az is hozzájárult a társadalom felháborodásához, hogy a beruházás egy régi történelmi örökséget fenyegetett, ami kötődött a román nép eredetmondájához. Ráadásul a befektetők Romániát összetévesztették egy harmadik világbeli országgal, ami hatalmas hiba volt a részükről.

Véleményem szerint mindezek a nagy ügyek és több tucat zöld civil egyesület talán nem ennyire látványos munkájának köszönhetően nőtt meg a lakosság ismerete a környezetvédelmi problémákról. Lassanként kinyílik a szemünk, új dolgokat láthatunk külföldön, értesülünk a tévéből újabb áramlatok érkeznek – mint a hipszterek -, és megváltozunk mint társadalom. Mindazonáltal ez a változás inkább a városi környezetre jellemző, a falvak többségében még mindig úgy élnek és gondolkoznak, akár a középkorban.

A román nyelvű interjú 2016. december 12-én jelent meg a Viitorul Romaniei portálon
Köszönöm mindenkinek aki a fordításban részt vett.