2017. március 20., hétfő

Szembenéz végre a román kormány a szicíliai valósággal?



A XXI. századi Romániában újra feltaláljuk a kereket. Lesz végre politikai akarat a problémák megoldására, vagy megmaradunk a felszín kapargatásánál?

Március 12-én a The Observer riportot közölt a Dél-Olaszországban rabszolgaként dolgoztatott mezőgazdasági munkások testi-lelki megalázásáról. Ezt az oknyomozó riportot aránylag sok román és a magyar nyelvű cikk ismertette, de félő, hogy a kezdeti lelkesedés után újra elfelejtik ezt a témát és minden ugyanúgy folytatódik, mint eddig.

Olyan történetet kerestem, ami még nem jelent meg magyarul.
Az alábbi szöveg az RFI rádióadó március 17-én sugárzott  riportja alapján készült, a riporter Mircea Oprea. Marian Mocanu az Olaszországi Románok Ligájának alelnöke válaszolt a kérdésekre.

Megdöbbentő a Dél-Olaszországban rabszolgaként dolgoztatott romániai nők helyzetére adott miniszteri válasz, a diaszpóráért felelős miniszter, Andreea Păstârnac, azt tanácsolta az Olaszországban működő román szervezeteknek, hogy önkéntes munkában védjék meg honfitársaikat a rabszolgasortól.

Marian Mocanu: Több ezer román nő, fiatal nő, lakik évek óta dél-Olaszországban, Szicília, Calabria, Puglia și Campania régiókban. Úgy élnek itt, mint az 1800-as években, teljes rabszolgasorsban. Dél- Olaszországban több száz éve nem változott a mentalitás. Ott az olasz állam csak papíron létezik, igazából a helyi maffia feje kormányoz. Ez az ember és a családja parancsol és ők tartják a rendet a faluban. Senki nem megy a rendőrségre, ha meglopták. Egy olasz, ha elloptak valamit a házából a helyi maffia fejéhez megy és neki mondja el, hogy meglopták.

Riporter: Ez az omerta? Kérem, magyarázza meg!

Marian Mocanu: Azt jelenti, hogy nem megyünk a rendőrségre, mert ha a rendőrség segítségét kérjük, akkor nagyon hamar persona non grata leszünk (nemkívánatos személy). Akkor nem köszönnek nekünk, nem adnak munkát. Ha van egy üzletem és elmegyek a rendőrségre, akkor senki sem fog tőlem vásárolni. A román vendégmunkások idomultak ehhez az életmódhoz, nem azért mert tetszik nekik, másképp nem maradhattak volna ott. Ha egy vendégmunkás nő a rendőrség segítségét kéri, azt kockáztatja, hogy az alkalmazója, annak egy rokona, vagy a munkaközvetítő véresre veri és otthagyja a vérébe fagyva. Azonnal lépnek. De sokkal valószínűbb, hogy megölik.

Riporter: Tud ilyen esetekről?

Marian Mocanu: Nem tudok neveket mondani, de havonta van olyan hír, hogy fiatal nő holttestére bukkantak, akit senki sem ismer, meztelenül találnak rá, látszik, hogy megverték, megégették, levágták a kezeit.

Riporter: Kapcsolatba lépett olyan román nőkkel, akik nehéz helyzetben voltak?

Marian Mocanu: A legtöbben nem tudják hová mennek dolgozni. Megígérik nekik, hogy külföldön dolgozhatnak, normális helyen, mint Romániában, ahol még valamennyire tiszteljük egymást, de ez ott nem igaz. Ha Dél-Olaszországba értél, már nagyon nehéz visszatérni. Nem olyan, mint Észak- Olaszország, ahol még van kontroll. Egy lépést sem tehetsz anélkül, hogy a főnököd ne tudjon róla, azt is tudják, hogy elhagytad a házad, átmentél az úton és vettél egy kenyeret.

Riporter: Miért ismétlődhet ez meg újra és újra? Most a The Observer közölt oknyomozó riportot. Pár évvel ezelőtt ugyancsak cikkezett a témáról az olasz sajtó. Akkor is voltak viták a témáról pont Ragusában, a jelenség központjában. Miért nem történik semmi? Miért nem állították le ez a poklot, ezt a lealacsonyító jelenséget, amiről itt beszélünk és ami elfogadhatatlan abban a korban, amiben élünk?

Marian Mocanu: Ez szégyen Olaszországra nézve. Nem fog véget érni, mert a helyi olaszok nem akarnak változni. Nekik nagyon megfelel ez. Például vannak, akik narancsot termesztenek, amit 1 euróért adnak el a piacon és a munkásoknak nagyon keveset fizetnek.

Riporter: Érdekeltek abban, hogy semmi se változzon

Marian Mocanu: Nagyon sok földtulajdonosnak van befolyása a helyi politikára, még akkor is, ha nem vesznek részt a helyi politikában. Ők befolyásolják a polgármesteri hivatalok döntéseit. Száz éve nem változik semmi. És Andreea Păstârnac miniszter asszony látogatása megmosolyogtató. Szerintem elég háborodott ötlete van.

Riporter: Mire gondol?

Marian Mocanu: Azt mondta, hogy az Olaszországban levő román szervezetek önkéntes munkában védjék meg honfitársaikat a rabszolgasortól. Tehát menjek oda, és mondjam azt az embereknek, hogy vannak jogaik, ezt leírták ezekre a papírokra és osszam szét a papírokat, hogy olvashassák és ezután ehhez igazodjanak. A szavaiból csak az derül ki, hogy dobása sincs miről beszél és teljesen képtelen bármit tenni.

Lesznek nagyon szép nyilatkozatok. Elmondják, hogy tenni szeretnének és tenni fognak, de két hét múlva lesz egy újabb megvert és megölt román nő valahol egy sáncban, vagy vízben és senki sem tudja majd honnan jött, csak annyit tudnak, hogy észak-Európából. Az egyedüli megoldás, hogy menjenek el onnan, menjenek máshová dolgozni! Menjenek Firenzébe, Milánóba vagy Nápolyba! A román államnak buszokkal és a katonasággal kellene odamenni, felrakni mindenkit a buszokra és elhozni onnan.

olvasnivaló:






Elnézést kérek mindenkitől, aki már olvasta. Jobbnak láttam újra feltenni a szöveget, most szépen megosztható a közösségi oldalon.

... 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése