2020. július 28., kedd

Konstanca közpénzből építene "európai színvonalú" delfináriumot

Facebook Vegan in Cluj-Napoca

Máshol bezárják a delfináriumot, de a romániai Konstancán most építenének európai színvonalút. Milyen az európai színvonalú delfinárium, mikor Európa boldogabb országai elutasítják a delfinárium intézményét, mert szerintük maga az ötlet sem elég európai? 
Konstancán nem a semmiből lesz delfinárium, kibővítik a már meglevőt. Így már teljesen más.

Nyár van, világjárvány, fél Románia a tengerparton tolong, a többi meg irigyen figyeli. Ilyen irigy szemekkel bámultunk, ezért láthattuk meg a július 16-án megjelent hírt, amiben Konstanca megye önkormányzata bejelentette, hogy aláírják a papírokat a delfinárium bővítési munkálatainak megkezdéséhez. Akinek nincs tengere, az sötét lelkű gazember, nem értheti a tengerparti városok lakóinak életszeretetét, ezért minden jó tervet megtorpedózna. Vannak páran, akik nem ujjonganak a delfinárium bővítésének hírére. 

A bővítési munkálatok 24 hónapig tartanak, de remélik, hogy a tervezettnél hamarabb befejezik. Természetesen ezt a beruházást a romániai turizmus fellendítésére szánják és nem mellékesen a belföldi látogatók mellett a külföldi turistákat is idecsalogatnák.
A pénzszerzéssel gondok voltak, de végül  a volt turisztikai miniszter segített a megyei önkormányzat elnökének, Horia Țuțuianunak, 2019-ben a Turisztikai Minisztériummal 5,3 millió euró értékű szerződést kötöttek a delfinárium kibővítésére.

A turistákat a vízi emlősök érdeklik, vannak oroszlánfókák, idén kisfóka született. Június 11-én az intézmény honlapján megjelent egy hirdetés, hogy teljes műsort tudó oroszlánfókákat bérelnének, feltétel, hogy az állatok legyenek jól betanítottak és ne legyenek agresszívek. A fókák naponta 2-3 darab 30 perces műsort adnának, természetesen jelen lenne az elmaradhatatlan edukációs cél. Talán így bérelték Buddyt és Morgant. Elég beteg dolog, hogy név szerint ismerem szegény állatokat. Ők is nagyon cukik, de az igazi pénzt a delfinek hozzák. Nem titkolják, hogy a delfinek számát szeretnék növelni, a már meglevő kettő (Ni Ni és Chan Chan)  mellé még vásárolnának négyet. A delfinek medencéjének térfogata egymillió köbméterről négy millió köbméterre nő, a felülete meg 180 négyzetméterről 800 négyzetméterre, így  egyszerre legkevesebb hat delfinnel dolgozhatnak. Konstanca a beidomított delfinjeire épít. Itt nem csak a cuki delfines show, ami pénzt hoz, évekig tervezték, hogy delfinterápiát indítanak autista gyerekeknek, de folyamatosan jogi akadályokba ütköztek, pedig a delfinterápia kevésbe szigorú vidékeken igazi aranybánya és pár tűzközeli figura igazán szívesen bányászott volna. Talán nem felejtették el ezt az ötletet.
A hiányzó négy delfint Adrian Bîlbă, a konstancai Múzeum komplexum (ide tartozik a delfinárium is) igazgatója szerint majd valahonnan Európából szerzik be. Szerinte túlkínálat van delfinekből, több európai delfinárium is bezárt, 18 delfint Kínába küldenek vissza, mert Európán belül már nincs hová elpasszolni őket, biztos benne, hogy két év múlva sem lesz probléma a négy delfin beszerzése. 

A kép a Vegan în Cluj-Napoca állatvédő szervezet 2017-es delfináriumellenes akcióján készült a konstancai delfináriumban

( Az ismertető a Mediafax  és a constanta.info cikkei alapján készült)

https://www.ordinea.ro/delfinariul-din-constanta-vrea-sa-inchirieze-lei-de-mare/


2020. július 26., vasárnap

Vegyszerfelhő a nyakunkba, Szentgyörgy idén is repülőből irtja a szúnyogot


Őszintén reméltem, hogy legalább az idén nem kell ezzel a problémával foglalkoznunk. Van elég bajunk, még tart a világjárvány, mindenki élete felfordult, a repülőgépből történő szúnyogirtás csak ráadás a jóra.
Nem volt szerencsénk, megjelent a hír az újságokban. 

Feszülj meg, kedves civil, ha valamit tenni szeretnél, mert alig maradt időd, hogy szakértőt találj és véleményt kérj. 

A hír szerint, Sepsiszentgyörgyön repülőből irtják a szúnyogot "Felhívják a figyelmet arra, hogy CYMINA PLUS típusú vegyszert használnak, melynek Hipermetrin nevű hatóanyaga mérgező a méhekre".  Szövegértési gondjaim voltak, senki nem hallott hipermetrinről, a szer címkéje szerint cipermetrin hatóanyagot tartalmaz. A Városimázs Iroda kitartó, pár nappal később, javítás nélkül újra hipermetrint emlegetnek és az összes újságban ez jelent meg. A "CYMINA PLUS típusú vegyszert" összetétellel is meggyűlt a bajom. Ezt a szert használják, vagy egy másik szert, ami hasonló a Cymina Plus szerhez?
A cipermetrin, méhgyilkos szer, a neonikotinoid szerek csoportjából, zöld szervezetek évek óta kampányolnak a szer betiltásáért. Ezt a polgármesteri hivatalnak nem kell tudni, kiírták, hogy "A vegyszer megfelelő tanúsítvánnyal rendelkezik az Egészségügyi Minisztérium részéről, nem jelent veszélyt az emberi és állati egészségre." Nagyszerű, akkor már minden rózsaszín, a DDT-t is melegen ajánlották míg kiderült, hogy mégsem kellene használni és a glifozátnak is van engedélye. Szentgyörgy városa évekkel ezelőtt folyékony kapával, glifozáttal irtotta a gyomot pl. a Nicolae Balcescu utcában, mert megérdemeltük, pedig a glifozát használata ellen is voltak kampányok és semmi sem indokolta, hogy glifozáttal kapáljunk, egy kiskapa is elég hatékonyan elbánik a gyommal. Az sem utolsó szempont, hogy a klasszikus kapálás sokkal olcsóbb mindenkinek. 

Tény, hogy a szúnyogirtással kapcsolatban figyelmeztették a méhészeket arra, hogy zárják be a méheket. A méhészek sem voltak túl boldogok, ők sem tudták mit kezdjenek a méheikkel. Az is felmerült, hogy költöztessék más helyiségbe a kaptárokat. Érthető, hogy a méhészek féltik a méheiket, idén országszerte nagyon gyenge lesz a méztermés, nincs szükségük fölösleges mérgezésre. Van, aki a méhek mellett más beporzók védelmére is kitér és őket is védené. 
Az Observatorul de Covasna helyi lapban, Luca Daniela közölt hosszabb cikket a témáról, megszólaltatott több méhészt, és több hivatal főnökét, egy dologban mindenki egyetért, a szer veszélyes a méhekre és nagyon kell vigyázni vele. Ha ennyire veszélyes, nem lehetne másképp és mással? 

Valamikor a rendszerváltás után, az RMDSZ is zöldebb volt, akkoriban még hittünk a változásban, nagyon sokan tanultak ökológiát. Nagyon sok zöld terv volt, sokkal élhetőbb várost képzeltünk el. Napjainkra már a környezetvédelem is szitokszóvá lett, úri huncutság, ami megakasztja a világ fejlődését. 2008 óta ugyanaz a polgármesterünk, még csak arra sem hivatkozhatunk, hogy mindig más polgármester és tanácstagok döntöttek a problémás vegyszerek mellett. Ez esetben kik döntöttek a légi permetezés a a méhgyilkos szer használata mellett? Ki fog derülni adatigénylés nélkül? Az sem utolsó szempont, hogy mennyibe kerül ez a buli. 

Az utolsó métereken ugyan- mert nem csak a méhészeket lepték meg a szúnyogirtás hírével-, a Mentsétek meg Romániát Kovászna megyei szervezete is sajtóközleményben tudatta, hogy "Sok méhész fordult az elmúlt napokban felénk, hogy mi a véleményünk a soron következő repülőből való permetezéshez és a CYMINA PLUS típusú vegyszerhez, amit használni fognak.
Utána néztünk és a következőkkel számolhatunk be: a CYMINA PLUS egyik komponense a TETRAMETHRIN egy olyan komponens amely nem felel meg az Európai Uniós szabványoknak (mellékeljük az EU Pesticides database kivonatát). Ugyanakkor mellékeljük a TETRAMETHRIN veszélyességi osztályzatát, veszélyességi nyilatkozatát és annak kódját.
Ezért arra kérnénk a Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatalát, hogy értékelje át döntését és válasszon olyan típusú vegyszert az abszolút szükséges permetezéshez, amelynek komponensei megfelelnek az Európai Uniós szabványoknak."
Mint látjuk, itt egy újabb vegyszer, a tetrametrin, használata kérdőjeleződik meg. 

Összességében, a holnapra tervezett repülőből történő szúnyogirtás nagyon problémás. 

Nagyon jó lenne, ha jövőre nem ugyanezzel a témával kellene foglalkoznunk, mert még az idén elkezdődnének azok a beszélgetések, amik egy biztonságosabb, kevesebb vegyszert igénylő szúnyogirtás bevezetéséhez vezetnek. 
Érdemes ebben hinni? Választási év van, a nép szavaz, a karaván halad és minden marad a régiben?

Vannak napok, mikor nem hiszek a népnevelésbe, de magyar nyelven egész jó, friss cikkek elérhetők a témáról. Itt van két link, hátha valaki ötleteket merít: 


Frissítés(július 27) 

Kézdivásárhely sem marad ki a jóból, náluk reggel permeteztek/permeteznek 

"KÉZDIVÁSÁRHELY. Kézdivásárhely Polgármesteri Hivatala felhívja a lakók figyelmét, hogy ma 6–10 óráig szúnyogirtásra kerül sor Kézdivásárhelyen. A permetezést repülőből végzik a város egész területén, a parkokban (Gábor Áron tér, Millennium és Molnár Józsiás park), illetve a közigazgatásilag hozzá tartozó falvakban: Nyujtódon, Sárfalván, Szászfaluban és Oroszfaluban."
Ha Szentgyörgy esetében megemlítik, hogy "A méhek védelme érdekében két időpontban kerül sor a szúnyog­irtásra." itt ennek a gondolatnak nyoma sincs, még akkor sem, ha falvak is érintettek.

A város történetében először irtanak szúnyogot repülőről. Legyek én nagyon gonosz, de választási évben ennek kénkő szaga van, valami bűzlik. Újra felteszem a kérdés, hogy mennyi pénzt fognak kifizetni erre a nagyon látványos, de annál mérgezőbb irtásra?
 Kézdivásárhely esetében még a méhészek sem tudtak későbbi időpontokat kiharcolni. "Bokor Tibor polgármester kifejtette: a rengeteg eső után időszerű a rovarok irtása. Molnár Zoltán nyujtódi falusifelelős érdeklődésére kifejtette: Kézdivásárhely történetében először repülőgépről végzik majd el a kellemetlen szúnyogok irtását, szakcéget bíztak meg ezzel. Az elöljáró reményei szerint legalább egy 700 hektáros területet sikerül majd permetezni olyan szerrel, ami bevizsgált, így nem káros sem az emberekre, sem a környezetükre. Ezt azért nyomatékosította, mert Molnár aggályait fejezte ki a méhpusztulás miatt, meglátása szerint az ilyenszerű kártevőirtás nem tesz jót az amúgy is pusztuló méhpopulációnak."

A Mentsétek meg Romániát sajtóközleménye egyetlen újságban sem jelent meg. Talán lekésték a lapzártát. Ez a jóhiszemű változat. Ma még pótolhatják. 

2020. július 23., csütörtök

Lábjegyzetek a nyelvhasználatról


(A multik nacionalista praktikái és az édes anyanyelvünk sorozatból)
Két évig voltam eladó egy kiskereskedelmi lánc székelyföldi üzletében

A bejegyzés első változatának ideje  2020. 07.23, 12:08 

Nekem a munkahelyi anyanyelvhasználat lehetősége az otthonosság élményét adja. Sosem mondtam azt, hogy kizárólag magyarul akarok beszélni a munkahelyen, de jóleső érzés arra gondolni, hogy megtehetem és senki sem szól érte. Más nevében nem tudok nyilatkozni, mert senkivel nem ültem le konkrétan erről a témáról beszélgetni. Izgalmas kérdés lenne kideríteni, hogy más eladónak mit jelent, hogy magyarul is beszélhet. 

Talán azért sem mentem eddig külföldre dolgozni, mert úgy éreztem, hogy sokat fogok veszíteni az anyanyelvi kreativitásomból. Az eladói munkakör még egy multinál sem az a hely, ahol különösen bő szókinccsel kellene rendelkezni, de mégiscsak itt volt körülöttem az anyanyelv. 

Van pár dolog, amit sajnálok, például az, hogy két év alatt sem sikerült becsületesen elsajátítani a szaknyelvet. A szaknyelvet se románul se magyarul nem ismerem, pedig ez a betanításhoz tartozik. Mivel nem kérnek szakirányú végezettséget, mindenki annyival kezdi, amit a trénere és a betanító (e-learning) program elmond neki. Ez nem sok. Sokan legyintenek, hogy nem kell ide szaknyelv, nem kell annyit pofázni, dolgozni kell, minél gyorsabban. Majd rábökünk dolgokra, körülírjuk, adunk valami új nevet. Használjuk a tárgyakat, de bambán nézünk, ha csak a nevét halljuk. Mindig vannak olyan riportok,  ahol különféle szakmák képviselőit kérdezik a munkájukról és nem képesek két percig összefüggően beszélni arról, amit naponta legalább nyolc órában végeznek a munkahelyen. Nincs idő semmire, pakolni kell, kasszázni kell, beszélni teljesen felesleges. Nem is tudunk, nincs igazán igény erre, mert leszoktatták az embereket a beszédről.  

A szaknyelv oktatása nem csak a szakiskolák feladata. Mostanában hajlamosak vagyunk az oktatásra úgy tekinteni, hogy az kizárólag iskolák falai között zajlik. A különféle cégeknél zajló betanításról nem esik szó. Lehetnénk igényesebbek, kisebbségként és szakemberként egyaránt.
A szerencsésebbek közé tartozom, mert a főnök tényleg figyelt arra, hogy tanítsanak, de nem valószínű, hogy egy ugyanilyen boltban eladóként dolgozó magyarországi kollégával megértenénk egymást. Sok jóindulat és sok körülírás kellene hozzá. Sokan nem tudják mi a PLU-kód* (price look- up codes) feloldása, pedig naponta százszor használják. Ennek még legalább tudjuk az angol nevét, románul, magyarul körülírom. Vannak szekerek, kemencék, tepsik, kosarak, aminek magyar nevéről fogalmam sincs és ez csak a pékség felszerelése. Ugyanígy homályos és az egyéni kreativitástól függ, hogy ki miként fordítja románról magyarra a boltvezetőt, a boltvezető-helyettest vagy a területi értékesítési vezetőt. Rendszerint felkerestem a magyarországi honlapot és jegyzeteltem. Igen, én már csak ilyen buzgómócsing vagyok, aki a rossz magyar fordításokat is javítani akarta. Olyan eretnek gondolat is eszembe jutott, hogy elkérhetnénk a magyarországi betanító programot, vagy legalább az ott ismertetett fogalmakat és lehetne valami szószedetet szerkeszteni, hogy ne legyünk már ilyen nyelvi sötétségben. Ezt nem mondtam ki hangosan, mert már nem volt kinek és valljuk be, ez igen szomorú. Két év alatt egy főnök volt vevő nyelvészeti kérdésekre és úgy érzem inkább ő lógott ki a sorból(egyedül ő akart tenni a feliratok javításáért) és nem ez a megszokott hozzáállás. 

 Ez egy kiskereskedelmi multi, nem pedig az anyanyelvápolók szövetsége, egy ilyen Zernyest Reménysége főnökkel még mukkanni sem lehet ilyesmiről. Az már kiderült, hogy nem én leszek a fényvivő. Az elrontott magyar feliratokat sem javítják, a kollégák részéről sem volt különösebben igény arra, hogy a magyar szakszavakat ismerjék. Az is ellenállásba ütközött, hogy a román palet mellé megtanulják a raklapot, csak úgy, hátha egyszer jól fogna. 

Lehet, hogy nem voltam elég alapos és nem öltem elég időt meg energiát a  keresésbe, de nem találtam olyan tanulmány, ami a romániai kiskereskedelmi multik magyar dolgozóinak anyanyelvhasználatáról készült. Nincs, pedig lenne rá igény. Sok mindent meg lehetne vizsgálni a nyelvhasználattal kapcsolatban.  Lehetne interjúzni. Ne csak tippelgessünk, kérdezzük meg őket. Talán akkor megfontoltabban nyilatkoznánk. Talán akkor nem az derülne ki, hogy állítólag csak azért akarunk magyarul beszélni, mert nagyon gyatrán beszélünk románul. 

Ezt a témát még én sem gondoltam végig olyan mélységben, ahogyan illene. Azt remélem, hogy mások is kedvet kapnak hozzá. Nem azért kell ezt a témát szeretni és kutatni, mert én azt mondom, de aránylag ritkán fordul elő, hogy egy romániai multi  magyar eladója első kézből szerzett nyelvhasználati tapasztalatairól ír. Ez lehet egy jó alkalom a gondolkodásra: az anyanyelvről, nyelvi jogokról, tanításról, szaknyelvről, kétnyelvű szakkönyvek meglétéről/hiányáról, műveltségről, és így tovább. 

 *Nincs benne a Gyurgyák János féle Rövidítésszótárban, Félegyházi András - alias - ☺ndrás oldalán találtam Árazonosító kód  fordításban itt: http://www.felegyhazi.hu/Bingo-angol-magyar-szotar/02-bingo/156-bingo-angol-magyar-szotar.shtml

2020. július 20., hétfő

Nincs itt semmi látnivaló



Ez a bejegyzés Multik nacionalista praktikái és az édes anyanyelvünk  meg a Tudtuk, hogy nem megy egyszerűen ez bejegyzések folytatása, érdemesebb előbb ezeket a bejegyzéseket elolvasni. 

Közben még kétszer meghallgattam az Asztalos-interjút és nem vagyok boldog. Mondjuk meglepett, hogy eddig még semmit sem tett. Jó nagy szószban vagyunk, édes olvasóim. Egyre kiábrándultabb vagyok. Menjünk mind külföldre? Mi a búbánatért kínlódunk itt anyanyelvi jogokkal? Anyanyelvi oktatással? Olyan vérsznob a romániai magyar értelmiség, hogy a fizikai munkás számukra nem létezik. Érdemes még erről a témáról írni, és teljesen hiába jártatni a pofám?
 Jó vicc volt ez, röhögjünk! Kacsintsunk össze, mi kétnyelvű, nagyon műveltek, megérdemli, amit kap a sok székely bugris Székelyföldön, mert még románul sem tud.

Reméltem, hogy valaki valahová bekommenteli, mennyire beteg ötlet ez a kasszában éneklés. Mert az. 
Az is elég beteg dolog, hogy egy jogvédő mentegeti a magyarságot a szentgyörgyi idézőjelbe tett események után, hogy mi magyarok lényegében tiszteljük december elsejét és a hazafias énekeket.  Minket alázott a vérsoviniszta román főnöknő, de helyettünk is kijelenti, hogy mi mennyire respektálunk mindent, gyorsan kiigazít, púderez, nehogy valakit megbántsunk. Van egy kisebbségi magyar  társaság, akik mindenhol és mindenkor bocsánatot kérnek. Gondoljunk bele, a miccses sztori után is bocsánatot akartak kérni a megbántott románságtól"A baj az, hogy volt akit lejáratni. És ilyen esetekben félre kell tenni a büszkeséget, és elnézést kell kérni. Elnézést a klienstől, akit nem szolgáltunk ki, elnézést az erdélyi magyaroktól, akiket lejárattunk a tahóságunkkal, és elnézést a románoktól, amiért okot adtunk arra, hogy egy olyan videót készítsenek, amiből másmilyennek ismerik meg az erdélyi magyarokat, mint amilyenek valójában vagyunk."  Bár egy cikk erejéig tértek volna vissza a témára, hogy a pellengérre állított eladótól bocsánatot kérjenek csőlátásukért. Ennyi gerinc viszont senkiben sem volt. Ha holnap történne meg, ugyanígy reagálna az elit. 

Teljesen fölösleges gesztus volt ez is, éreztem valami szekunder szégyent. Jobb lett volna a boltról beszélni, mondjuk az elbaltázott magyar feliratokról, mert az szóba se került. Ha valaki bocsánatkéréssel tartozik, az az üzletlánc, de ezt sem feszegették. 

Az ünnep, ahogy én látom

Ha egy bolt, azt szeretné, hogy az alkalmazott ünnepeljen, akkor az adott napon nem nyit ki. Ilyen egyszerű. Nem kell aznap dolgozni, mindenki azt csinál, amit csak akar, úgy ünnepel, ahogy akar. 

De itt ilyesmiről szó sem volt, bementünk dolgozni, a főnöknő szokás szerint alázott, mert ő úgy szerette és megtehette. Félreértés ne essen, mindenkit alázott, nemzetiségtől függetlenül. Talán egyik román kolléganő szeretett volna részt venni valamelyik rendezvényen, mert nagyon érdekelte, de neki sem jött össze. Az  ünnepekkel kapcsolatban, az sem érdekelt soha senkit, ha valakinek a gyereke valahol szerepelt és a büszke szülők legalább azt a szereplést megnézték volna. Minden ünnepnél előjött ez a probléma, több kolléganő sírt ez a két év alatt, mert nem lehetett ott a gyerek előadásán, nem cserélhettek, nem kaptak szabadnapot, egyebek.

Az üzlet elég zajos, a hangosbemondó folyamatosan tájékoztatja a vásárlókat, melyik kassza zár és melyik kasszát nyitják ki. Ott volt a fülecskénken a fejhallgató, nehogy elpilledjünk a kasszában. Bónuszként ott voltak a román nacionalista, fellobogózott vásárlók, akik az ünnepre érkeztek és nagyon kellett figyelni, hogy milyen nyelven beszélünk.
Ebben a kellemes és ünnepi hangulatban jött a kérés, hogy igazán dalolhatnánk a kasszában. Elénekelhetnék a Noi suntem români  című nótát. Pont azt, semmi más nem jutott eszébe, előtte kikérdezte a műszakot arról, hogy mit ünnepelünk. Gátlástalan, rosszindulatú nő volt. A főnöknő rázendített az irodában, fülesben hallottuk, és jó ötletnek találta, hogy mind énekeljük. Újra leírom, hogy a román munkatársak sem akartak énekelni. Én ezt a kasszában dalolást, akkor is visszautasítanám, ha Magyarország közepén álló boltban kérnének erre március 15-én és a Kossuth-nótáról lenne szó. Nem egy vegyeskereskedésben van annak a helye. Nem úgy, hogy közben figyelem, hogy ne lopjanak, számolom a termékeket, termékcserét bonyolítok, szkennelek és pénzt számolok. Ha már ének, akkor ne felső utasításra tegyem, átizzadt felsőben, saját izzadságomba pácolódva. Hadd menjek ki ünnepelni, cseréljem le a munkaruhát, öltözzek át szép ruhába, érezzem embernek magam és ha úgy tartja kedvem, elénekelem a Kossuth-nótát. 

Sajnálom, ha ezzel megsértem a finom lelkű jogvédőt, de nincs az az isten, hogy én a Noi suntem români című nacionalista nótát énekeljem. Igazából nem sajnálom, iszonyúan dühös vagyok ez a jópofizás miatt, ez a vastag seggnyalás miatt, mert hallgatni is rossz volt. Már egy nyomorult Facebookcsoport (MaghiaRomania) követőinek is ennyire meg kell felelni? Úgy a vérükben van a megfelelni vágyás, hogy mindent megteszünk, csak csend legyen? Nem is értem mire gondol, mikor azt mondja, hogy nekem ezt a hazafias dalt, vagy más nacionalista román dalt tisztelni kellene. Mi a cifra búbánatért tiszteljem? Egyáltalán mire gondoljak, a Treceți, batalioane române, Carpații nótára? A műveltségem része kellene legyen? Mégis miért, valami másodrendű polgár vagyok?

Megköszönném, ha az én nevemben senki nem nyilatkozna ilyen hazafias nótákról. Ezen a szinten hadd tartozzon már rám, hogy mit tisztelek és mit nem. 


2020. július 18., szombat

„Tudtuk, hogy nem megy egyszerűen ez"


Igen, ez a cím egy Halott Pénz slágerből van, nem saját lelemény. 

Elfogult és dühös bejegyzés következik. Nem akarok nagyon kiegyensúlyozott és nagyon korrekt lenni. Azt írják meg mások. Lehet, hogy gonosz módon félreértem, félre akarom érteni mindazt, amit ez a nagyszerű ember mond. 

Még mindig nagyon naiv vagyok. Aki naiv, jól pofára esik.
Tegnap a MaghiaRomania Facebookcsoport live-ot szervezett Asztalos Csabával az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnökével. Ez volt a beharangozó: "Discutăm cu Asztalos Csaba, președintele CNCD, despre discriminarea pe criterii de limbă, pornind de la cazul a doi foști angajați ai unui hipermarket care au acuzat, recent, în presa HU din RO, că ar fi fost supuși unei astfel de discriminări."

"Ma (pénteken), 20:00 órától Sever Ioan Miu, a MaghiaRomânia szerzője beszélget Asztalos Csabával, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnökével a nyelv alapján történő hátrányos megkülönböztetésről.
A beszélgetés tárgya egy szupermarket két korábbi alkalmazottjának esete, akiket ilyen jellegű diszkrimináció ért.

Kíváncsian várjuk!"
(A Kétnyelvűséget a kereskedelemben fordítása)
  
Nagyon vártam ezt az Asztalos-interjút. Ez lett volna a témáról az első román nyelvű tartalom. Tudtam, hogy Severt érdekli a téma és tényleg készült, sok kérdést összegyűjtött a témával kapcsolatban. Időközben hozzáférhető lett a Transindexen megjelent cikk románul, Ferencz E. Judit fordításában, doksiban olvasható. 

A meghívott elnök úr legalább azt mondta volna el románul, amit a Transindexnek nyilatkozott, de nem, ezt tényleg túlzás elvárni. Jaj, nehogy már valakit megbántsunk! Annyi érzékeny román hazafi szaladgál, még szívükre veszik, csúnyán néznek, csúnya kommenteket írnak. Nagyon hamar letudta a témát. Történt ott Szentgyörgyön a boltban valami, ami problémás, de mivel nem álltunk ki névvel, bizonyítékokkal, talán meg sem történt. Aki gondolja, mehet rejtett kamerával tesztelni a boltot. Ezen a ponton kínomban felröhögtem. Fogalma sincs erről a boltról.
Most a pontosság kedvéért újból kellene hallgatnom az interjút, de hatalmas ellenállás van bennem. Egyszerűen nem akarom hallani. Tegnap kevésen múlt, hogy nem kommenteltem be valami szaftosat. 
 
Megtudtuk Asztalosról, hogy hol született, hol járt iskolába, egyetemre. Ez speciel senkit sem érdekelt. Az sem érdekel, hogy tud angolul és angol panaszokkal dolgozik. Jobb helyeken elvárás két nemzetközi nyelv felsőfokú ismerete. Az sem meglepő, ha valaki japánul tud. Most írjam azt, hogy több olyan kolléganőm volt eladó munkakörben, aki nagyszerűen beszélt angolul vagy németül, esetleg mindkét nyelven? Meglepő? Aki eladó, az csak hülye lehet? Székelyföldön románul sem tudhatunk, az már csak természetes, arról is kellett búsongani egy kicsit. Előhúzta az oktatást, az mindig kéznél van. Magyar iskola és magyar nyelvű egyetem után, olyan helyen akarunk dolgozni, ahol CSAK magyarul beszélhetünk. Botrány! Írjuk le újra: Botrány!! Van tanulmány, statisztika, bármi egyéb, ami ezt alátámasztja? Ilyen statisztikát sem kell idézni, minek azt,  higgyük el neki, ő tudja. Vagy nem, de ez mindegy is. 

 Ez a boltbeli alázás, nem biztos, hogy annyira egyedi eset, a hírek pedig terjednek és mindenki szívesebben dolgozik olyan helyen, ahol nem kap megalázást azért, mert magyarul is beszél. Szívesen vettem volna, ha hoz egy statisztikát arról, hogy mekkora arányban alázzák a magyar bolti eladókat a magyar nyelv használata miatt a kedves vásárlók, a munkatársaik, vagy a főnökeik. Ilyen statisztikába eddig még nem öltek pénzt. Gyanítom, hogy nem is fognak.

Volt egy lájtos kampány is az RMDSZ-nek (így választások előtt), mert sok nagyszerű dolgot tettek a világjárvány alatt is, többek közt az oktatásért. Ez mind dicséretes, DE nem ez volt a téma
Jó tudni, hogy Asztalos a kétnyelvűség híve, de nem hiszem, hogy ezért juttatták be oda, ahol most az elnöki székben csücsül. 

Bandi, aki velem ellentétben, nem egy naiv ember,  jól összefoglalta: "Talán azért van ő ott, hogy ne érjen téged hátrány akkor, ha éppen nem beszélsz románul, nem azért, hogy kioktasson arról, hogy neked románul kellene beszélned, függetlenül attól, hogy tudsz vagy nem."

Sopánkodjunk, hová züllött ez a világ, mikor egy nyomorult kasszás egy kisvárosból, kritikát mer megfogalmazni egy elnökről, egy ilyen képzett emberről, ahelyett, hogy örülne, hogy valaki egyáltalán észreveszi, hogy egyáltalán időt szánnak a talán meg sem történt sztorijára.
Majd ha lesz egy kis időm, hanyatt esem a megtiszteltetéstől. 

Előfordulhat, hogy tévedünk és ez a Tanács mással foglalkozik, mint amit az utca népe gondol. Ezt ki kellene megtanítsa a tömegeknek? Nem, nem az iskola. 

2020. július 9., csütörtök

És még mindig kitartunk


Multik nacionalista praktikái sorozatból (publikálva 2020.07.09. 12:54)

Hőség van, legszívesebben mindenki elmenne valami víz mellé, ilyenkor sokkal nagyobb népszerűséget lehet szerezni, ha mondjuk limonádé receptet osztok meg. Ebből is látszik, hogy nem akarok különösebben népszerű lenni. 

Miért ugrálok annyit a magyar feliratok témán? Miért nem jó nekem, hogy kiírták valahogy magyarul?

Nagyon sok széplélek van, akik minden elrontott fordításban meglátják az igyekezetet. Csakhogy itt nem holmi kezdő nyelvtanulókról van szó, akik bájosan ügyetlenkednek. Egy majdhogynem piacvezető kiskereskedelmi multiról beszélünk, itt nem kérdés, hogy számukra elérhető és megfizethető a minőségi fordítás. Másfelől írtam már arról, hogy a péktermékek nevét újrafordítottam, de azóta sem javítottak semmit. Aki nem hiszi, még most is megnézheti, sőt, versenyt rendezhetnek, hogy ki talál több rossz fordítást. Az idei évre tervezett tizenöt üzletet meg fogják nyitni, köztük egy új üzletet Székelyföldön, Kovásznán, az üdülővárosban. Képesek leszünk elérni, hogy nyitásra kijavítsák az elbaltázott fordításokat, vagy az üzlet a már megszokott módon rázza le a számukra idegesítő elemeket: magyar vásárlókat, újságírókat, jogvédőket, és más jóérzésű érdeklődőket? Tény, hogy nem kapkodják el a levelek megválaszolását. Nekik szabad, mert nem sűrűn kérte számon őket a közvélemény. 

Megbántam, hogy felmondtam? 

Nem. Lényegében azt bánom, hogy nem tettem meg hamarabb.  Most már nem zavar, hogy kasszázáshoz is hülye, szaralaknak fognak nevezni, aki csak az ő kegyelmükből dolgozhatott két évig. Ez van. Igazából eddig is így gondolták. Ennél a multinál soha nem lehet elég jól dolgozni, sose lehet elég ügyes, elég gyors vagy elég okos lenni, mindig bebizonyítják, hogy hibát hibára halmozol és a nagyon sok sem elég.  
Volt idő, mikor úgy éreztem, hogy hagyok mindent és elhúzok külföldre. Ugyanakkor a rendszeres alázás olyan dolog, amit nem kellene büntetlenül hagyni, az volt az elképzelés, hogy legalább leírom. Leírom, hogy legyen nyoma. Jó kérdés, hogy miért nem állította le senki Reménységet, miért hagyták, hogy alázzon minket. 

Voltak napok, mikor úgy éreztem, hogy ott halhatok meg a bolt közepén, akkor sem fog senkit érdekelni. Később egy boltjukban tényleg meghalt valaki és még csak be sem zárták a boltot, a hullát letakarták és kasszáztak tovább. Lehajolnak a fillérért is, nehogy ne legyen meg a napi eladás, mert akkor üvöltés van. Történhet nagyobb baj, mint az, hogy valaki meghal a bolt közepén?  Mikor áram nélkül maradt az üzlet, akkor kiterelték a vásárlókat (ha nincs áram, nem lehet kasszázni), de halálesetnél nem. A vásárlókat is lezüllesztik azzal, ha egy halottat úgy kezelnek, mint egy díszletet. El tudjuk ezt képzelni? Bizonyára jólesett a hozzátartozóknak. Volt sajtóközlemény, hogy részvétük a családnak. Így kell ezt, nem tisztelik az elhunytat, de utólag írásban részvételnek. Igazán küldhettek volna a gyászolóknak egy ötven lejes vouchert is, azt lett volna igazán bájos. 

Most, hogy ennyit írok erről, jobb nekem?

Nem jobb, de ha ezzel elérem, hogy másoknak kicsit jobb legyen, már megérte. Tudom, hogy felénk nincs hagyománya annak, hogy kiteregetjük a sérelmeket, de egyszer el kell kezdeni és a változás nem az éj leple alatt fog megtörténni. Van eredmény, két jogvédő szervezet is foglalkozik a témával és  válaszolt a Diszkriminációellenes Tanács, most több információ áll rendelkezésünkre, mint valaha. Mikor elkezdtem információt gyűjteni arról, hogy mit is tehetnék, a ma ismert anyag töredékéhez sem fértem hozzá. Ha a sajtó ilyen lendülettel dolgozik és erre van esély, akkor ezt a témát nem veszítjük szem elől. 


2020. július 1., szerda

Impakt: egy blogbejegyzés utóélete


Őszintén örülök, hogy a blogbejegyzések alapján, és más források idézésével kiegészítve, cikket hozott le a Transindex, előtte a Kétnyelvűséget a kereskedelemben jogvédő szervezet Facebook oldala osztotta meg az első blogbejegyzésem a multik nacionalista praktikáiról, ezúton is köszönöm mindkét fórumnak, hogy nem mentek el a téma mellett.

A Transindex cikke nagyon népszerű, már túl van az 5200 lájkon. Nagyon sok kommentet olvastam, itt válaszolnék párra. Vannak páran, akik úgy gondolják, hogy ez provokáció bizonyos pártok, vagy csoportok részéről. Senki részéről nem provokáció, nincs a hátam mögött sem politikai párt sem politikai csoport és a közelgő választásokhoz sincs köze, én nem bírtam volt alkalmazottként nyugton ülni, ha nincs a világjárvány, valószínűleg már áprilisban cikk jelent volna meg. Azért ugrálok, mert fontos nekem az anyanyelvem. Azt hiszem, az anyanyelvünk egy olyan kapocs, ami pártpreferenciáktól függetlenül összeköt minket, ezért is osztották meg olyan sokan a Transindex cikkét.
Kaptunk különféle tanácsokat, hogy mit kellene tenni. Az újságírónő sorozatot tervez, leveleket küldött a kiskereskedelmi üzletláncnak és jogvédőknek, valószínűleg többet fogunk olvasni a témáról.
Sokan tippeltek egy másik multira.  Eddig semmit nem hallottam a másik multiról, de érdekes lenne kideríteni mi folyik ott.
Miért írom azt, hogy a városkám Székelyföld közepén van, mikor ez így nem igaz? Minden székelynek a saját városa Székelyföld, sőt, a világ közepe.

Örülnék, ha egyre többet és egyre többen beszélnénk ezekről a nacionalista praktikákról. Senki sem szeret toxikus környezetben dolgozni.
Gondolkoztam rajta, hogy a brassói ingázásunk történetét miként tálaljam. Tavaly április elsejétől december elsejéig Brassóban dolgoztunk, addig a mi üzletünket újjáépítették. Brassót sajnos nem szeretem, úgy él bennem, hogy egy nagyon sovén város és én sem tettem semmit, hogy ezzel az előítélettel leszámoljak. Lényegében nem sokat láttam a brassói életből, vagy úton voltam az üzlet felé, vagy dolgoztam, vagy úton voltam hazafelé. Ennél a multinál nagyon stresszes és teljesítmény-központú az élet, mindig nagyon fáradt voltam.

 Pár munkatársammal együtt a szerencsések közé tartozom, mert normális főnököt kaptunk Brassóban, szemben azokkal, akik Reménység üzletébe kerültek. Engedélyt kértünk arra, hogy a régi vásárlóinkkal, akik most a brassói üzletbe jöttek vásárolni, magyarul beszélhessünk. Megengedték, de mindenki tudta, hogy ha panasz lesz, az engedélyt letagadják. Voltak helyi magyar vásárlóink, akik nagyon örültek nekünk. Brassóban más kihívások voltak, de a nyelvhasználat kérdésében, mindig úgy éreztem, hogy a nyakamon a kés. A szász vásárlók szerették volna, ha szász vagyok, érdeklődve nézték a kitűzőm, sajnos nem beszélek elég jól németül. Több munkatársam  jól beszélt  németül, de a kasszáknál német szót sem hallottam, a kasszással mindig románul beszéltek. Jött a német vagy magyar vásárló, egymás között addig németül vagy magyarul beszéltek, majd hopp, átváltottak románra. Ha biztosan hallottam, hogy magyarok, nagyon gyorsan köszöntem magyarul. Egy fiatal lány, akivel magyarul beszéltem, nagyon boldog lett, úgy érezte magyarországi kiszolgálásban van része, ezt lelkesen újságolta a többieknek, én meg éreztem, hogy a kasszában visz el a szívinfarktus.

Elvárás, hogy a kasszás ne csevegjen a vásárlókkal, szkenneljen, mint a villám, adjon vissza és forduljon a következő vásárló felé. Az eladáson van a hangsúly. Nagyon sok ellenőrzésünk volt, ami nem a nyelvhasználatra irányult, de soha nem tudtam ki áll a sorban. Egy-két mondatot mertem csak váltani magyarul, így is volt, hogy beszóltak a kedves vásárlók, csak azért, mert magyarul beszéltem. Ilyenkor mosolyogni kell, és remélni, hogy nagyon hülyének lát. A kasszásokat amúgy is nagyon butának tartják. Volt egy büszke dák vásárlóm. Nem tudom miért mindig hozzám jött, pólóján Decebal képe virított, ez ízlés kérdése, de a dák báránybőr kucsmát negyven fok hőségben nem értettem. Nagyon-nagyon udvarias voltam, amúgy ő is az volt. Turistákkal bármilyen nyelven cseveghetsz, (magyarul annyira velük sem), de a helyi magyarokkal nem ajánlott magyarul csevegni. A kollégák sem mind voltak jófejek, előfordult, hogy egymás közt magyarul beszéltünk, ez egyeseknek az eladók közül nem tetszett.

Úgy érzem, hogy elengedtük a brassói magyarok kezét. Tömbmagyar területen még lehet ugrálni, hogy kérünk magyar feliratokat, de Brassóban ez elég reménytelen. Azt sem tartanám túlzásnak, hogy három nyelven írjanak ki mindent, Brassó egy büszke szász város volt, egy német multinál miért lenne meglepő a német felirat?

Időközben válaszolt a Kétnyelvűséget a kereskedelemben, itt a folytatás

előzmény
http://bozsiakcio.blogspot.com/2020/03/multik-nacionalista-praktikai-es-az_10.html
http://bozsiakcio.blogspot.com/2020/03/foghagyma-fogcrem-mert-megerdemled.html
http://bozsiakcio.blogspot.com/2020/05/kerdesek-es-valaszok.html