Őszintén örülök, hogy a blogbejegyzések alapján, és más források idézésével kiegészítve, cikket hozott le a Transindex, előtte a Kétnyelvűséget a kereskedelemben jogvédő szervezet Facebook oldala osztotta meg az első blogbejegyzésem a multik nacionalista praktikáiról, ezúton is köszönöm mindkét fórumnak, hogy nem mentek el a téma mellett.
A Transindex cikke nagyon népszerű, már túl van az 5200 lájkon. Nagyon sok kommentet olvastam, itt válaszolnék párra. Vannak páran, akik úgy gondolják, hogy ez provokáció bizonyos pártok, vagy csoportok részéről. Senki részéről nem provokáció, nincs a hátam mögött sem politikai párt sem politikai csoport és a közelgő választásokhoz sincs köze, én nem bírtam volt alkalmazottként nyugton ülni, ha nincs a világjárvány, valószínűleg már áprilisban cikk jelent volna meg. Azért ugrálok, mert fontos nekem az anyanyelvem. Azt hiszem, az anyanyelvünk egy olyan kapocs, ami pártpreferenciáktól függetlenül összeköt minket, ezért is osztották meg olyan sokan a Transindex cikkét.
Kaptunk különféle tanácsokat, hogy mit kellene tenni. Az újságírónő sorozatot tervez, leveleket küldött a kiskereskedelmi üzletláncnak és jogvédőknek, valószínűleg többet fogunk olvasni a témáról.
Sokan tippeltek egy másik multira. Eddig semmit nem hallottam a másik multiról, de érdekes lenne kideríteni mi folyik ott.
Miért írom azt, hogy a városkám Székelyföld közepén van, mikor ez így nem igaz? Minden székelynek a saját városa Székelyföld, sőt, a világ közepe.
Örülnék, ha egyre többet és egyre többen beszélnénk ezekről a nacionalista praktikákról. Senki sem szeret toxikus környezetben dolgozni.
Gondolkoztam rajta, hogy a brassói ingázásunk történetét miként tálaljam. Tavaly április elsejétől december elsejéig Brassóban dolgoztunk, addig a mi üzletünket újjáépítették. Brassót sajnos nem szeretem, úgy él bennem, hogy egy nagyon sovén város és én sem tettem semmit, hogy ezzel az előítélettel leszámoljak. Lényegében nem sokat láttam a brassói életből, vagy úton voltam az üzlet felé, vagy dolgoztam, vagy úton voltam hazafelé. Ennél a multinál nagyon stresszes és teljesítmény-központú az élet, mindig nagyon fáradt voltam.
Pár munkatársammal együtt a szerencsések közé tartozom, mert normális főnököt kaptunk Brassóban, szemben azokkal, akik Reménység üzletébe kerültek. Engedélyt kértünk arra, hogy a régi vásárlóinkkal, akik most a brassói üzletbe jöttek vásárolni, magyarul beszélhessünk. Megengedték, de mindenki tudta, hogy ha panasz lesz, az engedélyt letagadják. Voltak helyi magyar vásárlóink, akik nagyon örültek nekünk. Brassóban más kihívások voltak, de a nyelvhasználat kérdésében, mindig úgy éreztem, hogy a nyakamon a kés. A szász vásárlók szerették volna, ha szász vagyok, érdeklődve nézték a kitűzőm, sajnos nem beszélek elég jól németül. Több munkatársam jól beszélt németül, de a kasszáknál német szót sem hallottam, a kasszással mindig románul beszéltek. Jött a német vagy magyar vásárló, egymás között addig németül vagy magyarul beszéltek, majd hopp, átváltottak románra. Ha biztosan hallottam, hogy magyarok, nagyon gyorsan köszöntem magyarul. Egy fiatal lány, akivel magyarul beszéltem, nagyon boldog lett, úgy érezte magyarországi kiszolgálásban van része, ezt lelkesen újságolta a többieknek, én meg éreztem, hogy a kasszában visz el a szívinfarktus.
Elvárás, hogy a kasszás ne csevegjen a vásárlókkal, szkenneljen, mint a villám, adjon vissza és forduljon a következő vásárló felé. Az eladáson van a hangsúly. Nagyon sok ellenőrzésünk volt, ami nem a nyelvhasználatra irányult, de soha nem tudtam ki áll a sorban. Egy-két mondatot mertem csak váltani magyarul, így is volt, hogy beszóltak a kedves vásárlók, csak azért, mert magyarul beszéltem. Ilyenkor mosolyogni kell, és remélni, hogy nagyon hülyének lát. A kasszásokat amúgy is nagyon butának tartják. Volt egy büszke dák vásárlóm. Nem tudom miért mindig hozzám jött, pólóján Decebal képe virított, ez ízlés kérdése, de a dák báránybőr kucsmát negyven fok hőségben nem értettem. Nagyon-nagyon udvarias voltam, amúgy ő is az volt. Turistákkal bármilyen nyelven cseveghetsz, (magyarul annyira velük sem), de a helyi magyarokkal nem ajánlott magyarul csevegni. A kollégák sem mind voltak jófejek, előfordult, hogy egymás közt magyarul beszéltünk, ez egyeseknek az eladók közül nem tetszett.
Úgy érzem, hogy elengedtük a brassói magyarok kezét. Tömbmagyar területen még lehet ugrálni, hogy kérünk magyar feliratokat, de Brassóban ez elég reménytelen. Azt sem tartanám túlzásnak, hogy három nyelven írjanak ki mindent, Brassó egy büszke szász város volt, egy német multinál miért lenne meglepő a német felirat?
Időközben válaszolt a Kétnyelvűséget a kereskedelemben, itt a folytatás
http://bozsiakcio.blogspot.com/2020/03/multik-nacionalista-praktikai-es-az_10.html
http://bozsiakcio.blogspot.com/2020/03/foghagyma-fogcrem-mert-megerdemled.html
http://bozsiakcio.blogspot.com/2020/05/kerdesek-es-valaszok.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése