Kampánykrónika
Felavatták az új Diószegi pékséget. Úgy kellett ez a gyáravató, mint egy falat kenyér. Végre valami, amit mutogathatunk. Elmentem, mert kíváncsi voltam, hogy néz ki egy olyan beruházás, amit a legflancosabb berendezésssel mindössze 8,3 millió euróból rittyentettek. Nem uniós pénzből épült, a magyar kormány segítő keze nyúlt feléjük.
Csak bámultam, hogy csodás városkánkban így is lehet. Diószegi pékségénél nem láttam feltűnő építési hibákat, nem volt véletlenszerűen kiöntött habarcs, lógó tégla, omló tető. Nem bizony.
Volt helyette parádés vendégkoszorú és szép beszédek a becsületes munkáról. Az elhangzó beszédekről csak a médiából tájékozhattunk, mert a nagyérdemű leghamarabb háromkor juthatott a pékség közelébe, addig kizárólag a meghívottak tortázgattak.
A sajtó hozta a formáját, írtak sok szép illedelmes cikket. Volt idő, mikor a sajtó kérdezni is mert, most már ilyesmire nem vetemedne, teli szájjal nem illik beszélni.
„Az elhangzott díszbeszédek visszatérő motívuma volt, hogy tisztességes munkával, kitartással, összefogással nagyon komoly eredményeket lehet elérni itt, Székelyföldön is”(3szek)
Hát hogyne. Napi tapasztalat, hogy ez csakis így lehet. Ebben a mini Svájcban a becsületesség hitvallás.
Hajdanában danában a Diószegi pékség sem a futballról volt híres, hanem a rózsaszín penészről. A város vette a kenyerüket és sokan panaszkodotak, hogy pár nap után a Diószegi kenyéren furcsa színű penész lesz. Nem városi legenda, nálunk is ez történt, pedig ugyanúgy tároltuk, mint addig az összes többi házi kenyeret. Ezen sokáig ámultunk, mert falusi nagyszüleimnél mi is sütöttönk pityókás házi kenyeret, de az még két hét után sem lett ilyen. A vásárlók szerettek volna valami magyarázatot kapni, de a becsületes tájékoztatás elmaradt. A lakossági panaszokról egyszerűen nem vettek tudomást. A penész színére azóta sem adott senki választ (de ha mégis volt ilyen válasz, legyen kedves az olvasó és linkelje be), viszont különféle cikkekben a tulajdonos többször említi az irigyeit. Nem zárom ki, hogy vannak irigyei, de egy magyarázatot, bocsánatkérést mégiscsak elrebeghetett volna a vásárlói felé, akik nélkül ma nem állna ott, ahol áll. Volt még egy kisebb sztori a sajtós kiflivel, ami eredetileg sajtos volt, de a nyomda ördöge bekavart. Nem volt részükről különösebb igény megfelelő termékcímkézésre, nem is cserélte le az elrontott címkéket, mert sokba kerültek. Nem költi a pénzét szamárságokra. Amúgy egy ideje már nem figyelem ki hány nyelven tájékoztat a termékcímkéken, mert csak feleslegesen idegesítem magam. A tisztességes munkát valószínűleg az alkalmazottak is beletették az évek során, meg is köszönték nekik. Hogy mennyivel teremt több munkahelyet az új beruházás, vagy ellenkezőleg, hány dolgozót tesznek lapátra, mert az új gépek hatékonyabban dolgoznak, az még kiderül.
Térjünk át egy másik fantasztikus beruházásra. A bicikliutat különösebben nem lehet mutogatni, hacsak nem a viccrovatba szánjuk. Most derül ki, hogy a magyar kormány pénze sokkal jobb, mint az uniós. Az egyiket számolni kell, a másikat számolatlanul szórni, összecsapják, jó lesz az. Meglepő, hogy a pékség építésénél került ember, aki felügyelt az építkezésre, a bicikliútnál meg nem. Elképzelhető, hogy a magáncég jobban megbecsüli a pénzt, mint választott elöljáróink, aki már az ötödik mandátumért indulnak és úgy tervezik, hogy onnan fognak nyugdíjba menni?
Készült egy halom fénykép arról, hogy milyen trágya munka a bicikliút, de senki sem mondott annyit, hogy emberek, megtesszük, amit tudunk, javíttatjuk, nem vesszük át. Köszönjük, hogy szóltatok, mert mindannyiunk pénzéből épül. Helyette kijött egy langyos nyilatkozat, hogy a korlátot törvény írja elő és ezzel a témát letudták. Agyonhallgatják. Egyre ismerősebb ez, jól eltanulták a magyarországi politikusok arroganciáját. Nem kell válaszokat adni, nem kell semmit mondani, majd elfelejtik.
Érthetetlen, hogy az Olton épült új gyalogoshidat, amire egy zsák pénzt fizettünk(a tervező cég nem meglepő módon ugyanaz IP & CORATZA INGINERIE.RO SRL, mint a bicikliút tervezője), miért kellett a kampány közepén kizárólag a sajtó jelenlétében átadni. Üldözte őket a tatár? Miért nem tartottak egy combos hídavatót? Pünkösd után lett volna idő. Lehetett volna minikoncert a hídon, kivonulhatott volna a város kutyával, gyerekkel, napozni, zenélni. Tessék büszke lenni, nekünk építették, ronda, de a miénk, csak 8,6 millió lejünkbe került. Nem kell oda szép híd, elég ha van. A bicikliúthoz képest még kinéz valahogy.
A bicikliútról is kiderült, hogy majdnem befejezték. Hihetetlen, hogy újra nem volt senki, aki rákérdezzen, hogy pontosan melyik törvény írja elő azt a rohadt korlátot. Most is tortát ettek? Nehéz lenyelni?
„A meglévő részeken is van még tennivaló: az egyik oldalon még fel kell szerelni a korlátot – erről most is elmondta Antal Árpád, hogy azt közúti szabályozás kéri, ahol az út menti lejtő meredeksége meghaladja a 20 százalékot, s meg is mutatta, hogy a Balaton körüli bicikliúton is sok helyen van korlát –, és hidakat kell építeni a gázvezeték, a Debren- és a Kökényes-patak fölött.”
Ha a Balaton mellett is van korlát, szavunk nem lehet. Nekünk a Balaton a Riviéra.
Legalább kijavítottak a hibákból a bicikliúton, csókolom, vagy jól van az úgy? Felhúzták a korlát tövére a földet, de hogy minek, azt nem tudni. Nem hiszem, hogy így stabilabb lesz és nem pityóka, hogy jobban teremjen.
Itt idéznék egy nemrég olvasott bölcsességet. Mert „(...)bezárkózás helyett ma már kisugárzásra képes e térség” -mondá a megyei tanács elnöke.
Kisugárzunk na, mint egyszeri pék derékfájása.
https://www.hirmondo.ro/kovaszna-megye/egykori-takolmany-helyere-epitettek-uj-hidat-sepsiszentgyorgyon/
https://www.3szek.ro/load/cikk/165869/elkeszult-a-gyalogos-kerekparos-hid-ujabb-ket-atkelo-epul
