2014. június 30., hétfő

Miként legyünk könnyen, gyorsan népszerűtlenek?

Legegyszerűbb, ha elmondjuk, hogy minden vásárlás egy szavazás is egyben, (és) egyáltalán nem mindegy, kit vagy mit támogatunk a vásárlásunkkal. Ezt a gondolatot a Tudatos vásárló portálról kölcsönöztem. Általában semmi új dolgot nem találok ki, de összeolvasok egy halom cikket és ami megtetszik kölcsönveszem. A Tudatos vásárló egy figyelemre méltó portál, érdemes látogatni.

Ha népszerűtlenségi versenyen indulunk és eredményt szeretnénk, nem szabad csak úgy véletlenszerűen beszélni a témáról, ehhez a kiselőadáshoz érdemes megvárni a kellő pillanatot. Kell bizonyos számú hallgatóság és egy jó ok, hogy ne ugorhassanak meg.

Faarccal és a vasárnapi ebéd fölött tudassuk családunkkal, hogy milyen összefüggést látunk a vásárlások és a támogatások között. Finoman érdeklődjük, hogy a zöldségek helyi termelőtől származnak vagy a multi polcáról. Ha multiktól vásároltak, nyugodtan párhuzamot lehet vonni a vidék elszegényedése és az Angliában mosogatók egyre népesebb tábora között. Hozzuk ki belőlük a szociális érzékenységet, biztosan van kint egy-két rokon, abban egyetérthetnek, hogy ne küldjünk a nyakukra konkurenciát. A bátrabbak tovább léphetnek és ecsetelhetik mennyi vegyszermaradványt találtak import zöldségekben, de ez nem lesz egyszerű, horrorfilmeken edződött hallgatóság, sokat kibírnak.

Nem fogják ránk borítani az asztalt, nem azért etettek eddig, de kétségtelenül megkapjuk a remélt figyelmet. Hamar kiderül, hogy pofátlanságunk az apai vagy anyai felmenőkre emlékeztet-e inkább.

Ha helyi termelőtől vásároltak zöldséget, nyugtázzuk kedves mosollyal, majd gyorsan nézzünk szét az asztalon, mert, mint tudjuk, soha semmi nem hibátlan. A tortáról bármikor kiderülhet, hogy nem fair trade csokival/kakaóval készült, sőt, a család soha nem hallotta ezt a szót. Most végre hallják, jöhet minden a gyermekmunkától, a vegyszereken át a napjainkban zajló rabszolga-kereskedelemig. Minden nap valami újat tanulhatnak, ezentúl másképp néznek a tortára.

Ha diótorta van, akkor sem kell elkeseredni, a torta alapját képező tojások nagyszerű téma, a GMO-szóját tartalmazó tápoktól, a kegyetlen ketreces tartáson át bármi eszünkbe juthat, aranybánya. Ki tenné le a nagyesküt, hogy a szomszédasszony nem GMO-s táppal eteti a tyúkokat? Na ugye? Kételkedés a siker kulcsa.

Ha látjuk a megbicsakló bizalmat, érezhetjük a győzelem édes ízét. Élvezzük ki. Nem lesz sűrűn részünk benne.

2014. június 27., péntek

Mi a Bözsike akció: hogy született és miért kell szeretni?



Nem kell szeretni, de lehet.

A Bözsike akció egy szentgyörgyi környezetvédelmi klub fogyasztóvédelmi/tudatos vásárló akcióinak fedőneve. Talán akkor született az ötlet, mikor megláttam, hogy az étlapokon nem tüntetik fel az esetleg allergiát okozó összetevőket. Akkoriban és azóta sem voltam/vagyok túl sikeres, legnehezebben a tudatos vásárlás fontosságáról tudom meggyőzni a hallgatóságom.
Szükség volt egy egyszerű és nagyszerű ötletre.

Egyszerű

A Bözsike akció mindenki számára hozzáférhető, bárki csatlakozhat. A kérdéseket igyekszem úgy megfogalmazni, hogy minden korosztály számára érthető legyen. Ezeket a kérdéseket 6-90 éves korig bárki felteheti. A Bözsike akciók lényege, hogy egy nagyon egyszerű kérdést fogalmazunk meg és megpróbáljuk minél több üzletben tesztelni.
Az egyik kérdés így szólt: Milyen számú tojások kaphatók az üzletekben? Itt azt a számot kell mondani, kérdezni, ami a RO rövidítés előtt van pl. ?ROxxxx, a ? helyén 0, 1-es, 2-es, vagy 3-as lehet (nem kell kitérni arra, hogy melyik szám mit jelent, de minderről sok cikket linkeltem a közösségi oldalon).
Itt két lehetőség van, vagy önkiszolgáló az üzlet és akkor a vásárló maga olvassa le a tojás számát, vagy az eladótól kell kérni. 

Nem árt tudni hol kell keresni az információt, néha az eladóknak is meg kell mutatni pontosan mit kérdeztünk. Fel lehet háborodni, hogy miért nem tudja alapból az eladó, hogy honnan tájékoztasson, de sokkal többet érünk el, ha kedvesen érdeklődünk. A következő vásárlónál az eladó is rutinosabb lesz. Egyszerre tájékoztatjuk a kedves vásárlókat és a kedves eladókat. Ha ez odavezet, hogy a vásárlók sokkal magabiztosabban vásárolnak, akkor már megérte.

Egyetlen akció sem titkos, általában az összeset meghirdetem a közösségi oldalon található csoportban, akinek van kedve hozzá, csatlakozhat. Kampányszerűen nem szoktak csatlakozni, de kapok visszajelzéseket arról, hogy ki hol járt és mit látott. Ennek örülök, bár én úgy terveztem, hogy nagyon alapos munkát fogunk végezni, kérdőívezünk, statisztikát készítünk és publikálunk. Lelkesedés és kérdőívezésben jártas koordinátor hiányában mindez nem jött össze, viszont sok személyes tapasztalattal gazdagodtunk. Ilyenkor rengeteg kérdés születik és ez visz előre. 

Nagyszerű?

Talán az, nekem mindenképp tetszik és ez egyáltalán nem meglepő, lehetek elfogult, hiszen én találtam ki. Fogalmam sincs mennyire hatékony. Majd kiderül.

2014. június 23., hétfő

Forrásban

Szeretek főzni és szívesen nézek főzőcske műsorokat, mert jó esetben megnyugtatnak. Ellesek pár trükköt, ha alkalmam adódik, kipróbálok pár receptet és béke van.
Nemrég belenéztem egyik honfitársunk főzőműsorába és felhergeltem magam. Az ifjú titán, aki már egy hatalmas sikerű, Romániában is megszervezett szakácsversenyen is megcsillogtatta tehetségét, egy álakváriumot készült sült halakkal berendezni. Ilyen ronda ötletet addig még nem láttam, minden jó ízlést nélkülözött. Az ifjú tehetség bemutatta halait és mesélt. Imád mesélni, jobb lenne, ha nem tenné.

Kiderült, hogy pár halat egy ismerősétől kapott és igazából halászoktól kobozták el, mert még túl kicsik, így tilos őket halászni (újranézném ezt a részt, hogy pontosabb legyen minden adat, de sehol nem találom). Felháborított ennek a hülyegyereknek a hozzáállása. Nem elég, hogy kétes forrásból szerzi be a halat, a mi orrunk előtt főzi meg és ezzel egy egész országnak azt üzeni, hogy bátran kijátszható minden tiltás, mert lám, ezt még a tévében is leadják és senki nem szól semmit.
Az már csak ráadás volt, hogy az éti csigákat élve dobálta a forró vízbe, míg megnyugtatott, hogy a csigáknak nem fáj.

Én ilyesmit nem óhajtok látni. Ha már részt vett azon a sikeres szakácsversenyen, legalább annyit megtanulhatott volna, hogy a húst főzés előtt illik megölni.
Előástam a magyarországi tévétársaság ímélcímét és megérdeklődtem, hogy nekik mi a véleményük minderről. A levelet nem sikerült elküldeni, visszadobta a rendszer.
Nem adom fel, előbb-utóbb nyilatkozni fognak, hogy miért tartják műsoron ezt a pancsert.

egy műve: Motorbiciklinyúl

2014. június 16., hétfő

Miért épp Verespatak?

"A Zazár település közelében működő ülepítő gátja 2000. január 30-án éjszaka egy kb. 25 m-es szakaszon átszakadt. A ciánt és nehézfémeket tartalmazó víz a Lápos folyóba zúdult, ahonnan a Szamosba, majd a Tiszába került. Mivel a bányavállalatnak nem volt kárelhárítási terve, a szennyezés lokalizálását vagy enyhítését meg sem kísérelték. "(Wiki)

Ez volt a tiszai ciánszennyezésként elhíresült nagybányai katasztrófa.

Harmincadikán éjszaka javában aludtam, de másnap reggel Budapesten, azzal fogadott a tanárom, hogy Lám, mit tettetek! A szemem is alig bírtam nyitva tartani, nem vagyok pacsirta típus. Először azt hittem, elfelejtettem megírni egy beadandót. Elég gyorsan felébredtem, a tanárom nem kímélt.

2004-ben, még mindig Budapesten, megnéztem a moziban Kocsis Tibor Új Eldorádó című nagyszerű dokumentumfilmjét, megrázó élmény volt. Innen értesültem a tervezett verespataki aranybányáról.

"Ritkán kerül dokumentumfilm a magyar mozikba. 2004-ben a verespataki aranybánya drámájáról szóló dokumentumfilm az Új Eldorádó rekordnézettséget ért el, óriási társadalmi vitát generált." (facebook)

Ezután évekig nem tettem semmit. Erre nem vagyok büszke.

Két éve, magánéleti problémák sora után, rádöbbentem, hogy már rég nem az a bátor nő vagyok, akinek magam gondolom. Előhúztam azt a bizonyos bakancslistát, ahol előkelő helyen volt Verespatak és a Fânfest. Megszerveztem, és az egyik kalandvágyó barátnőmmel, életemben először eljutottam Verespatakra. Izgalmas kaland volt. Míg én egyik aktivistafórumról a másikra szaladtam, barátnőmet az aktivizmus hidegen hagyta, ő beleszeretett a tájba, különféle csoportokkal kirándult és belakott szederből. Festettünk együtt egy ronda bannert, mármint én festettem, a barátnőm meg ámult, hogy milyen ronda lett. Igyekeztem, de a kézügyességem nem az igazi. Ott hagytuk kezünk nyomát a helyi aktivista kellékek között.

Jó hír, hogy idén is lesz Fânfest. Hihetetlen az a munka, amit a helyi ellenállók véghezvisznek, hogy megvédjék Verespatakot. Verespatakot látni kell, mert gyönyörű hely és nem mellékesen a civil aktivizmus hatalmas sikere, hogy még létezik.
Aki most megy először a Fânfestre/ Szénafesztre, az pakoljon fel hideg élelemből és sehová ne induljon el víz nélkül. Vigyen bakancsot, készüljön fel, hogy sokat fog gyalogolni és lelkileg hangolódjon rá a stoppolásra. Lehet, hogy ezt már mindenki tudja, én nem tudtam.

Buli lesz, gyönyörű hely, imádni fogjátok.

Itt adakozhatsz, hogy a fesztivál megvalósuljon 
(saját felvétel)

2014. június 15., vasárnap

Képtelenség



Rengeteget dob egy blogbejegyzésen egy jó kép. Jó képet beszerezni viszont nem egyszerű. Több nagyszerű fotóst ismerek, nagyon tetszenek a képeik, nagy rajongója vagyok munkásságuknak, de mindez nem segíti a képhez jutásom. A fotósok lelke törékenyebb, mint a liliom szirma. A kéréseket szinte lábujjhegyen egyensúlyozva kell megfogalmazni és még így sem biztos a siker.

Három napig fordítottam egy külföldi fotósnak Verespatakon. Gyönyörű erdőben jártunk, én már ott tartottam, hogy minden apró fenyőfacsemetét szívesen megsimogattam volna. Aranyos mókus sütkérezett a fán. Szóltam a nagyszerű fotósnak, hogy nagyon jó lenne, ha lefotózná. Visszakérdezett, hogy ugye viccelek? Gép volt, tudás volt, mókus volt, nem láttam a problémát. Három nap alatt túl sokszor feltételezte, hogy viccelek, valami gond lehet a kommunikációmmal. Csak Tamási székelyei bírnak napi huszonnégy órában viccelődni. Nem vicceltem, nagyon szerettem volna egy fotót a mókusról. Nagyszerű fotósunk kijelentette, hogy mókust nem fotóz, viszont ott az erdő közepén megadta egy német kollégája elérhetőségét, állítólag ő fotóz mókusokat. Nem találtam viccesnek.

Nagyszerű fotósunk unta a fenyőket, gazokat fotózni, másfajta gazokat szívest-örömest fotóz. 
Érdekelték például a bányászok. Ízlés kérdése. Az ellenállóknak nagy rajongója, de az avarégetés, a templom tornya, az unitárius templom kívül és belül, a község a magasból, a régi bánya és egyéb izgalmas dolog sem maradhatott ki, csak épp az nem érdekelte, ami engem elvarázsolt. Rengeteget győzködtem, hogy fenyőfákat fotózzon. Elmondtam, hogy mi az erdőkért rajongunk, ez az erdő pedig gyönyörű, végre egy erdő amelyik élni akar, nem vágták ki felét, rengeteg a csemete, álomszép. Meg kell harcolni terveinkért, én meg harcoltam rendületlenül. Áradoztam, kértem, rábeszéltem, tudását méltattam. Mindez különösebben nem hatotta meg, de elege lett belőlem és készített pár jó képet. Több képet kitörölt, mert szerinte nem voltak élesek. Kértem, hogy adja nekem, megfogadtam, hogy leteszem a nagyesküt és mindenkinek azt mondom én készítettem, de nem volt kegyelem. Ott álltam nyomorúságos telefonommal és sírni lett volna kedvem. Nagyon szép képek voltak virágokról.
A fenyők és virágok nem hatották meg, de a tehenek, azok igen. Kolompolva jöttek a tehénkék. Városi pasi, ilyent nem sűrűn látott. Az addig kiábrándultan nézelődő fotósunk megelevenedett és körbefotózta a csordát, a verespataki boldog tehénkéket. Rátört az ihlet, mászott, feküdt, vetődött a tehénkék kedvéért, én meg csak pislogtam.

2014. június 14., szombat

Rákattantam az eperre

Az idén, talán, mert nagyon ráértem, epres kérdésekkel kezdtem mindenkit stresszelni, rákattantam az eperre. Nem könnyít a helyzetemen, hogy biztos ösztönnel találom meg azokat az embereket, akik nem esznek epret.
Iszonyú munkámba telt meggyőzni a családom arról, hogy agyonvegyszerezett epret nem veszünk. Ilyenkor derül ki a gonoszságom. Ott a sok gyönyörű eper a piacon, én meg csak a rossz dolgokat sorolom. Ilyen gyönyörű napsütésben, ilyen gyönyörű piacon, ki akar horrort hallani?
Végül a gyerekekre hivatkozva nyertem. Hosszan ecseteltem, hogy sokan a gyerekeknek veszik az epret, hogy ők sok vitamint egyenek. Hazai epret vesznek, szatmárit, hogy megbízhatóbb legyen, de átverik őket, mert szerezik az epret, hogy még érettebbnek tűnjön. Gyomirtóval, rovarirtóval alig lehet valakit meghatni, de a szerezés az más, az már tényleg görénység. A beszédtől kitikkadva felcsillantottam a reményt, hogy bár vidékünk nem az epréről híres, azért előbb-utóbb nálunk is terem eper.

Ma a piacon sikerült szentgyörgyi epret venni. Kivallattam a termelőt és bevallása szerint nem használtak vegyszereket. Lám, ilyen is van. Tervezem, hogy kilátogatok hozzuk terepre. Nem kiállításra szánt eper, a szatmárihoz képest apró, de szép, érett és megfelelően földes, mintha a nagyi kertjéből szedtük volna. Nagy reményeket fűzök hozzá. A család is elégedett.

Így kezdődött

Ránk tört a nyár és az eperszezon. Ilyen szép dolgokat írtak a Krónikában.
A szakember szerint az ízletes szatmári eper titka nem a fajtában, hanem a talaj- és éghajlati adottságokban keresendő, valamint abban, hogy szinte teljesen biokörülmények között terem, és „nem egy számítógépes program adagolja nekik a tápanyagokat”. (Victor Codrea helyi termelő)
Nem tudom mit értett "szinte teljesen biokörülmények"-en, de ha nem utazom el Halmiba ez nem is fog kiderülni. Szép riport volt, talán túl szép is, hogy mind igaz legyen.
Később megdobtak egy linkkel és nem lettem túl vidám. A Halmiban készült képriport kihozta belőlem az oroszlánt.
A képriport igencsak más képet fest az epermezők szorgos szakembereiről. Sok minden kiderült, több is mint amennyit gondoltam. Van itt minden, gyomirtózás, szerezés, csak hüledezzen a kedves olvasó. Mindent bevetnek a könnyebb termesztésért, a kedves vásárló amúgy is hülye.

5. kép
"A fóliák közti részt gyomirtóval tartják tisztán, helyi szóval élve „jerbicsidálják”. Ennek a művelési módnak előnye, hogy kevesebb munkával jár karbantartani, hátránya, hogy többe kerül. Na de mi nem ilyen típusú művelésből fogunk ma epret szedetni."
Azt hiszem sok zöld szívesen kiderítené mi az a jerbicsidálás. Egyáltalán mit szórnak ki?

16. kép
"A fickó határozottan állítja, neki a pocakja nem a sörtől van, hanem az epertől. Mert ez nem bioeper, néz rám halálkomolyan. Ezt táppal és vízzel fújják fel, biza. De ha ezt kéri a piac, ez van. Addig, míg a vásárló a piacon odaáll az eperhalom elé és kiválogatja a legnagyobb szemeket, illetve mindenki onnan vásárol, ahol a legnagyobb szemű az eper, addig mindenki nagyszemű epret próbál meg termelni, s azt csak így lehet. Tehát a fogyasztó a hibás, hogy ilyen epret eszik, mert az ő igénye alapján termesztik ilyenre."

18. kép
"Közben az epret is dicséri, hogy milyen szép, hányszor volt szerezve. Igen, itt az epret „szerezik”, azaz befújják szerrel. Minél többször szerezik az epret, annál szebb, annál piacosabb. Itt azt kell mondanom, ismét a vásárlók a hibásak, ha a piacon a gyönyörű, foltmentes gyümölcsöt részesítik előnyben, akkor több vegyszert kapnak cserébe."

Elég sokszínű képet kaptam a szatmári eperről. Engem mint vásárlót elveszítettek. Utálom, ha átvernek. Mivel fogalmam sincs, hogy melyik termelő milyen szerekkel dolgozik, így a szatmári epret összes termelőjével együtt tiltólistára teszem. Majd szóljanak, ha lejöttek a szerről, de a bio a biztos.

Megpróbáltam utánajárni hol vizsgáltathatnánk be az epret, írtam levelet. Kiderült, hogy csak nagyon jól felszerelt laboratóriumokban lehetséges bevizsgáltatni és gyanítom, hogy nem olcsó mulatság. Továbbra is kénytelenek vagyunk az ösztöneinkre hagyatkozni. Jó ötlet, ha ismerjük a termelőt, esetleg kilátogathatunk megnézni mi hol terem.
Minden vásárlás szavazat a pénzünkkel, nem mindegy mire szavazunk.

Mindenkit bátorítanék, aki vegyszermentes epret termel, hogy hallassa a hangját. A vegyszermentes gyümölcsnek van piaca.

2014. június 12., csütörtök

Kétes bodzaszörp

T-nek, szeretettel
fotó: Toró Attila (hálás köszönet)
Virágzik a bodza és nagyon sokan bodzaszörpöt készítenek. Receptből nincs hiány.
Nekem a bodzaszörp egy könnyű nyári italt jelent, egyáltalán nem teszünk belé tartósítószert. A szörpöt leszűrjük a virágokról, hűtőbe tesszük és igyekszünk minél hamarabb elfogyasztani.
Nagyon sok recept gyönyörű citromkarikákkal fotózza a bodzát, mi több, a citromkarika héjastól ázik a bodzavirág között. Ebben az évben nem lettem túl népszerű. Senki sem vette jó néven, hogy régi szokásaiban megbolygattam. Egy öszvér konokságával igyekeztem mindenkit lebeszélni arról, hogy a citromot héjastól beleáztassa a készülő szörpbe.
Itt a Tudatos vásárló oldal egy igencsak jó cikke a citrusfélékről.
Senkit nem tudok akarata ellenére meggyőzni, mégis megpróbálnám rábeszélni arra, ha már mindenképp citromot óhajt használni, legalább hámozza meg. Megbízható forrásból tudom, hogy egy Kovászna megyei üzletlánc gyümölcseit vizsgálva egyetlen déligyümölcs mintából három vegyszertípust mutattak ki a megengedett határértéken felül. A különféle vegyszerek hatása összeadódik. Biocitrom Szentgyörgyön nem vásárolható, állítólag nincs igény rá.
A közhiedelem szerint a vásárló amúgy is igénytelen és minden jó neki.

Nem kell engem szeretni, mindenki szeresse saját magát és hámozza meg a citrusféléket, a héjat meg ne használja fel!

2014. június 10., kedd

Hitek és tévhitek a zöldekről, sűrűn előforduló helyzetek

Vannak gyerekbetegségek, amikből nagyon gyorsan kilábalhatunk. Valamikor én is úgy gondoltam, hogy elég egy problémát megfogalmazni és tömegek ugranak segíteni. A valóság picikét másképp fest.

Mostanában ezeregy probléma van, naponta találok három olyan problémát, ami számomra is fontos. Ekkora mennyiséggel, akkor sem tudnánk megbirkózni, ha minden utcában öt zöld szervezet lenne.

Ha eredményt szeretnél, nagyon kell ragaszkodnod az ötletedhez és folyamatosan harcolnod kell, hogy mások figyelmét is az ügyre irányítsd.
Van pár tévhit, ami sűrűn előkerül, ha civil csoportokról van szó. Nem sorolom a civil szervezetek közé a politikailag elkötelezett szervezeteket, ők másképp működnek.

Sűrűn ismétlődő helyzetek, amikbe mi is belefutunk
  1. Sokan úgy gondolják, hogy elég egy problémát bekiabálni, valamelyik zöld szervezet tudtára adni és nyugodtan hátradőlhetnek, mert ők megtették polgári kötelességüket, onnantól dolgozzanak a zöldek. Előfordulhat, hogy szerencséd van és ennyi tényleg elég a probléma megoldásához, de ez csak nagyon szerencsés esetben van így. A legtöbb szervezetnek nincs elég pénze, nincs elég embere, nem tudhatod, hogy milyen szakértőkkel dolgoznak. Ha fontos számodra az adott probléma, akkor maradj a szervezetnél és fogd meg a lapát nyelét, más szóval önkénteskedj, hogy részese lehess a megoldásnak. 
  2. Kötelességük... Ezt a szót nagyon gyorsan felejtsd el, senkinek nem kötelessége segíteni neked. Ha segítséget kapsz, köszönd meg, segíts te is ahol tudsz, de ne követelőzz! 
  3. Ezeregy hülyeséggel foglalkoznak, de a te problémád nem veszik komolyan. Nem a te feladatod eldönteni, hogy melyik szervezet mivel foglalkozzon. Lehetséges, hogy az általad ismertetett probléma is érdekli őket, de túl kicsi szervezet, nincsenek szakértőik, nincs pénzük és nincs elég önkéntesük. Egyszerű példával élve, ne várj kezdő szakácstól Michelin-csillagot. Valószínűleg elmondják neked, hogy nekik túl nagy feladat, de ajánlhatnak más szervezeteket. 
  4. Biztos azért nem segítenek, mert megvesztegették, külföldről pénzelik őket, stb., amúgy is dögöljenek meg. Ezzel így nincs mit kezdeni, a paranoia nem könnyű dolog. Ha eleve rosszindulatot feltételezel, egyáltalán miért fárasztottad magad azzal, hogy felkeresd őket? 
  5. Azt mondták nincs elég pénzük. A civilek is csak pénzből élnek, pénzre akkor is szükség van, ha sok önkéntes dolgozik náluk. Például, ha terepre mennének, valami közlekedési eszközzel el kell jutniuk a célig és az nincs ingyen. Ha valaki közülünk belejön az alkímiába, akkor ezt a pontot kipipálhatjuk, addig azonban ilyen költségeink is vannak. Apropó pénz, mikor adakoztál valamelyik civil szervezet számára? 
  6. Segítenél, tennél valamit, de úgy érzed semmi használható tudásod nincs. Ajánld fel bátran a segítséged, ki fog derülni, hogy több dologhoz értesz, mint gondolnád. 
  7. Előfordulhat, hogy egy problémával egyedül maradsz. Ez már nálad nagyobbakkal is megtörtént. Ha nem egy kihalt szigeten élsz, megpróbálhatsz társakat találni. Nem egyszerű, de nem is lehetetlen. Hallasd a hangod, beszélj sokat a problémáról, használd a közösségi oldalakat, írj blogot. Előbb-utóbb másokat is meggyőzöl. 
  8. Ne add fel! A változás nem az éj leple alatt történik, sokat fogsz dolgozni míg eredményeket érsz el.

2014. június 9., hétfő

Bözsike nyafogásai a szentgyörgyi vasútállomásról

Kétnyelvű a szentgyörgyi vasútállomás, szavunk nem lehet. Azért mégiscsak lenne pár kifogás, nyafogás és egyéb felforgató gondolat, mert ilyen elégedetlenkedő fajta vagyok, aki a kákán is a csomót keresem.
A kétnyelvűség kiharcolása sikertörténet, úgy kellett ez az ötlet a politikai pártnak, mint májusi eső a szomjas földnek. Megígérték kampány idején, kiharcolták választások után, és lám, most kétnyelvű az állomás.
Amiről én írnék az nem elég szexi és a politikai piacon sem eladható, mert eddig lecsaptak volna rá.
Nem a civilek munkáját szeretném lekicsinyellni. Értem én, hogy specializálódunk, de ne legyünk már ennyire csőlátásúak. Baráti körben is majd átharapták a torkom, mikor felvetettem, hogy a kétnyelvűségért harcolóknak is van két szemük és gondolkozni is szoktak, de még az a szörnyűség is előfordulhat, hogy utasként használják az állomást. Megtudhattam mennyit érek. Nem sokat. Kritikát senkivel szemben nem szabad megfogalmazni, mert csak. Indiában nincs annyi szent tehén, mint nálunk.
A forradalom akkor kezdődik, mikor a szent teheneket megrugdaljuk. Kipróbálhatnánk.
A szépségesen felújított vasútállomáson hiába keressük a WC egyezményes jelét, mert ilyen szolgáltatás még nincs, esetleg valamikor lesz, legyünk türelemmel. Hogy hová szaladjon a kedves utas, ha csomagjait felcipelve, az állomás épületébe belépve, a megkönnyebbülést keresné, azt mindenkinek a kreatív fantáziájára bízzák. Nemcsak az állomás épületében nincs közvécé, de az egész Állomás negyedben sincs. Pelenkázót is ígértek, igazi újítás lesz, ha megvalósul, addig mindenki várjon csendben.

Amiről a sajtóban nem írnak, az egyszerűen nincs

Lássuk, mi minden nincs. Például nincs lehetőség babakocsival szülőbarát módon eljutni az állomás épületétől a vágányokig. Tetszik, nem tetszik, a babakocsit emelni kell, vagy vállaljuk, hogy esetleg enyhe agyrázkódást kap a piciny, míg végigrázzuk a lépcsőkön. Emeljen a kedves szülő, az ő baja, hogy gyereket vállalt ebben a cudar világban. Ha nem érezte elég cudarnak, most ízelítőt kap. Lépcsőből van bőven, harminc az aluljáró aljáig és újabb harminc felfele a vágányokhoz. A szülő, nem azért szülő, hogy ilyen apróságok kifogjanak rajta. Ha elakad, még mindig kérheti az utazóközönség segítségét. Akkor sem kell kiakadni, ha senki sem segít. Egyszerűbb az emberek gonoszságát emlegetni, mint olyan vasútállomást tervezni, ahol mindenki a lehető legkevesebb segítséggel boldogul.
Az sem jár jobban, aki gurulós bőrönddel szeretné gördülékenyebbé tenni az utazást. Nincs az a gurulós bőrönd, aminek a kerekei kibírják, hogy végighúzzuk az összes lépcsőfokon, de még az igazán elszántakat sem kíméli az élet, mert a következő harminc lépcsőn kegyetlenül emelni kell. Bírja, nem bírja, az ő baja, nem kell a fél szekrényt becsomagolni. Akinek csak az úgynevezett piacos banyatankja van, az is emelheti, hogy izmosodjon, idősebb korban sem árt fitt maradni.
Sosem lehet elég sokat beszélni a lépcsőkről, még senki sem tudja mennyire fog csúszni télen. Hull a hó és nagyokat esnek az utasok. Csomaggal, babakocsival esni, igazi élmény lesz.

A neten találtam ilyen szép matricákat.
Vannak helyek, ahol a babakocsis szülőkre is gondolnak, de hagyjuk az ilyen kényeztető dolgokat a hanyatló nyugat puhány polgárainak.

Szépséges megoldás. Ez is aluljáró és egy ilyen megoldás mindenkinek nagyszerű. Babakocsi, kerekesszék, de még a gurulós bőrönd is imádja. Tudjuk, hogy nálunk ilyen nem lesz, de jó látni.

pannoca.wordpress.com
Egyetlen jó hír, hogy gondoltak a kerekesszékes utazókra, számukra beszerezték a lépcsőliftet és ha nagyon optimisták vagyunk, talán valaki kezelni is megtanulja. Eddig még senkit sem láttam a liftet használni.
Pár hete eltökélten szervezek egy állomástesztet, de nem sikerült összegyűjteni tíz embert, hogy különféle kellékekkel (gyerekkocsi, nagy gurulós bőrönd) felszerelve megpróbáljunk eljutni az állomás épületétől a vágányokig.

Többen kérdezték, hogy mi célom van az állomás tesztelésével. Fogalmam sincs miért csinálom, valószínűleg túlteng bennem az exhibicionizmus és ezt csak és kizárólag bőröndöt cipelve tudom kiélni, lehetőleg kamera előtt. De az is előfordulhat, hogy züllött nyugati hatalmak ügynöke vagyok, aki ily módon bujtogat, mert a hülye is látja, hogy az állomással semmi baj nincs, csak a kétnyelvűség hiányzott, de azt már orvosolták.

Tudom, hogy szinte senkit sem zavar, de:



(egyetlen kép sem az én tulajdonom)