Hatalmas viták vannak erről a témáról és ez természetes, hogy így legyen, egy tragikus esemény egységbe kovácsolta majdnem az egész közvéleményt egy medve, egy állat oldalán. Hogy látja a hatóságok reakcióját? Vizsgálatokat ígértek, de nem sok tanulságot vontak le.
Csibi Magor: Itt két megközelítés van, az egyik a természetmegőrzés és a vadállatok szempontja, és a közvélemény felháborodott, mert egy olyan védett állatról van szó, amit szeretünk. Közvélemény-kutatásunk szerint a romániaiak 94%-a úgy gondolja, hogy a medve nemzeti kincs. Másfelől meg ott a hatóságok válasza a problémára. És itt elvonatkoztathatunk a medvétől, lehetett volna bármilyen más állat, lehetett volna egy tigris, ahogy 2 évvel ezelőtt már történt ilyen eset Szebenben, lehetett volna egy terrorista, lehetett volna bármilyen más fenyegetés az emberek és Szeben városa ellen: a hatóságoknak nem volt megfelelő válaszuk. Láttunk egy pánikba esett medvét és láttuk a pánikoló hatóságokat. Egy olyan helyzetben, mikor mindenki pánikol, valószínűleg nagyon rossz megoldások születnek.
D.V.: Talán arra várnánk, hogy egy embernek nagyobb lélekjelenléte legyen, mint egy űzött vadnak, és a veszély nagyságával arányos döntéseket hozzon.
CS. M.: Olyan dolgokat láttam, amik engem egyszerű halandóként megriasztottak, láttam, hogy egy prefektus azt nyilatkozza, hogy nincs eljárás ilyen esetekre. Románia minden városban kellene legyen egy olyan egyértelmű eljárás, amiből kiderül: ki vezeti a műveletet, milyen szolgálatok vesznek részt benne stb. Ebben az esetben is kellene legyen legalább egy felelős.
D.V.: -Létezzen egy általános szabály az ilyen sürgősségi esetekre, ne az olyan sürgősségi esetekre, amelyekben egy állat is érintett!
CS. M.: Kell legyen sürgősségi esetekre is, de kell készíteni egyet a vadállatokra alkalmazva. Ez érthető, tekintetbe véve, hogy mindez alig egy héttel azután történt, hogy befejeződtek a környezetvédelmi miniszterrel folytatott beszélgetések a vadászatról, és pont erről volt szó, egyike volt a témáknak, hogy legalább 17 olyan település van Romániában, ahol visszatérő módon történnek ilyen találkozások a medvével. De attól a pillanattól kezdve, hogy tudtuk, 17 ilyen település van, miért vártunk 20 évet?
D.V.: Hetente látunk medvés képeket, turisták medvékkel az út mellett, emberek, akik egy vadállattal szelfiznek
CS. M.: Miért vártunk 20-25-évig? Miért kellett ahhoz egy olyan szörnyű tragédia, mint a szebeni, hogy végre megoldásokon gondolkodjunk? De így állunk a hótakarítással és egy halom más témával, csak akkor kezdünk megoldásokat keresni, mikor körmünkre ég a gyertya. Mi felhívtuk a figyelmet, hogy feltétlenül szükség van arra, hogy sürgessük a SUAS (Vadállományfelügyeleti Intervenciós Szolgálat) létrehozását és oda olyan emberek kellenek, akik nem pánikolnak, akik képzettek és ilyen esetekben helyt tudnak állni.
D.V.: Megvannak hozzá az erőforrásaik? Probléma ez?
CS. M.: Láthattunk az altatópuska körüli problémákat. Van altatópuska, vagy nincs? Van hozzá lövedék, vagy nincs? Mi történik? Van, aki tudja a puskát kezelni? Mindezek a kérdések léteznek és még mindig nem tudjuk, hogy a különféle szolgálatok és hatóságok milyen választ adtak rá. Két éve a tigris esetében azt láttuk, hogy egyszerűen nem találtak egy altatópuskát, miután mégis találtak egyet, kiderült, hogy nem működik, nincs aki kezelje és így tovább. Most megismétlődött a forgatókönyv, és továbbra is arról beszélnek, hogy nem tudták elaltatni. Barátom és kollégám, Bereczky Leonardo, aki a Hagymás-hegységben vezeti a medvebocs árvaházat, eddig már több mint 300 altatást végzett befogott medvéken és terepen, tehát vannak Romániában, akiknek sikerül ez a dolog, ők megtaníthatnák az állatorvosokat vagy más hatóságok embereit az érintett területeken, ahol..
D.V.: Bizonyára vannak olyan vadászok, akik akarták a miniszteri rendeletet, tehát vannak olyan emberek, akik képesek lennének, hogy...
CS. M.: Biztosan. Ebben a percben is iszonyú nagy a nyomás. Azt hisszük, hogy vége a trófeavadászatnak, és most mindenki arra vár, hogy megalakuljon a SUAS, ez nem így van, ők továbbra is nagyon erősen szervezkednek, nagyon hangosak, mindenféle panaszt tesznek, ellenünk is, az Ellenőrző Osztálynál és a Országos Korrupcióellenes Igazgatóságnál, mindenütt, azzal, hogy európai uniós pénzt kapunk és ez szerintük érdekellentét. De ez nagyon egyszerű, az európai uniós törvény kimondja, hogy vannak uniós szinten védett állatok, ilyen a medve, a farkas, a hiúz és a vadmacska. Attól a pillanattól kezdve, hogy ezek védett fajok, nincs értelme arról beszélni, hogy szabad-e profitot hozó vadászatot csinálni vagy sem.
Derogációt azért adnak, hogy megvédjék az emberi életet vagy a helyi közösségek esélyét a túlélésre és a jólétre. Ha nem lesznek ilyen esetek, nem lesz szükség derogációra sem. Ezért látom megoldásnak a szolgálat létrehozását, ahol van sürgősségi esetkezelés, vannak csendőrök, akik biztosítják a köznyugalmat, ahol vannak képzett állatorvosok, akik képesek elaltatni egy medvét, egy farkast, vagy más vadállatot, és ahol vannak vadászok is, akik, ha minden más megoldás meghiúsult, és ha a medve fenyegetést jelent az emberek életére, közbelépjenek. De csak akkor, és ez az EU-s törvény és a Élőhely-védelmi Irányelv szelleme, ami azt mondja, hogy csak akkor fordulhatunk a vadászat felé, ha minden alternatíva csődöt mondott. Romániában az elmúlt 20 évben minden hatóságnak a vadászat volt az egyedüli javaslata. És ez gond. Mikor 6-7 éves voltam, ezelőtt 30 évvel, lekéstem egy meccset Tusnádfürdőn, mert elmentem medvéket etetni. Tehát már 25 évvel ezelőtt a medvék minden évben este eljöttek a szemétlerakóhoz, hogy egyenek. Miért kellett nekünk 30 év ahhoz, hogy medvebiztos konténereket helyezzünk ki, amiből már nem tudnak enni? Miért nem intézkednek, mikor Romániában sok hotel- és panziótulajdonos tesz ki ételt a medvéknek, hogy odacsalogassa őket, mert a vendégek szeretnének az ablakból medvével szelfizni, vagy közelebb menni hozzá, hogy ezzel büszkélkedhessenek?
D.V.: Kereskedelmi potenciál van a történetben és odavonzzák..
CS. M.: Igen, de ott a helyi közösség, ami nem szeretné ezt, mert disznóik vannak, állataik, gyümölcsösük, mindenféle termékeik vannak, amit nem szeretnének megosztani a medvével, és akkor itt van egy probléma, ami igazából nem egy ember és egy állat között jött létre, hanem ember és ember között. Az egyik ember odavonzza a medvét, a másik nem akarja a medvét. Ezt tisztázhatnánk anélkül, hogy a medvét is belekevernénk ebbe a képletbe és legkevésbé sem kellene belekevernünk a puskagolyót. Máskülönben mindenféle vitákhoz jutunk. Nekünk nem az volt a célunk, hogy a vadászok vagy a vadászat ellen fordítsuk a közvéleményt.
Mi arról akartunk vitát nyitni, hogy vannak védett állatok és vannak közösségek: miként lehetne megoldani, hogy együtt éljenek? Elég arra gondolni, hogy Romániában a vadállatok - többnyire medvék és farkasok - által okozott kár 200 ezer euró. De, ha vadkár ért és valahol olyan helyen élsz...
D.V.: Évente ennyi?
Cs. M.: Igen, évente, ellentétben Magyarországgal, ahol évi 20 millió euró a kár, és ez többnyire annak tulajdonítható, hogy Magyarország erdeiből eltűnt a medve és a farkas. A vaddisznó- és szarvaspopuláció nagyon megnőtt, és ha kijönnek az erdőből, sokkal nagyobb kárt okoznak, mint a medve. Romániában a nagyragadozók nem hagyják ezeket a fajokat túlszaporodni, bár a vaddisznók egyre nagyobb problémát jelentenek a romániai gazdáknak is. Itt nem az a probléma, hogy mi ki akarjuk iktatni a medvét mint problémát, az a probléma, hogy profitot szeretnénk, hogy egyáltalán nincsenek alternatív megoldások és veszít a medve, veszít a közösség és végső soron veszít az ország gazdasága is. Mi feltettük a kérdést, hogy hol vannak azok az alternatív megoldások, amiket emlegetnek.
D. V.: Az egyensúly miatt, mint láttuk Magyarországon...
CS. M.: Mondhatok szerintem sokkal durvább példát is, Ausztriában a vadászok évente 300 ezer őzet és szarvast lőnek le, mert nincsenek nagyragadozók Ausztria erdeiben. Mi történne, ha nem lépnének fel ilyen brutális módon? Az őzek és szarvasok megennének minden ehetőt az erdőben, a hajtásokat, a zöld ágakat, míg végül tönkretennék az ökoszisztémát, ahol élnek. A természetben egyensúly van, abban a pillanatban, ahogy beavatkozunk és tönkretesszük ezt az egyensúlyt, oda jutunk, ahová jutottunk.
Ebben az évben a gazdák egy találkozón arról panaszkodtak Cioloş miniszterelnöknek, hogy a vaddisznók olyan mértékű kárt okoztak, mint az aszály. Ha ilyen nagyságú kárról beszélhetünk, képzeljük el, mi történik, ha még jobban beleavatkozunk a medve- és a farkaspopulációk nagyságába és 500-600 egyeddel csökkentjük az állományt.
Itt nem arról beszélünk, hogy mennyi medvénk és farkasunk van az erdőben, a populáció struktúrájáról beszélek, mert a trófeavadászaton nem a kistermetű medvét lövik ki, mint amilyen a szebeni medve volt, nem egy-másfél éves medvékre vadásznak, mindenkinek az alfa medve kell.
D.V.: - Egy állatorvos mondta, hogy nem értékes példány…
CS. M.: Gondoljunk arra, hogy a közvélemény felháborodott azon, ami Szebenben történt, de az én véleményem szerint az sokkal szomorúbb, hogy lelövik azt a medvét, ami 20 éve az erdőben él és senkit sem bántott, csak mert jött valaki Spanyolországból, Svájcból, Olaszországból vagy Németországból és fizetett, hogy legyen egy trófeája, amit a padlóra vagy a falra tesz. Ez nem normális. A kismedvével másképp kellett volna bánni, el kellett volna altatni és elvinni a hagymási központba vagy vissza kellett volna szoktatni a vadonba, mindenképp sokkal humánusabban kellett volna kezelni.
D.V.: Vannak megoldások, ha hasonló eset történik, és ideális esetben elaltatják, közbe lehet lépni? Tudnak önök, vagy más szervezet segíteni?
CS. M.: A megoldást a környezetvédelmi miniszter jelentette be, mikor azt mondta, hogy létrehozzák a SUAS-t.
Az interjú román nyelven meghallgatható itt
Az interjú második része
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése