Mondd, mit tehetsz?
Állj ki a térre és üvölts! Az idő élet és időből egyre kevesebb van.
Üvölteni tudnék a fájdalomtól. Vasárnap elütötték a cicánkat és hagyták meghalni. Géza cica kertes házban lakó cica volt, picikén találtuk, éhesen, soványan a tyúkok vályújában. A fülei atkásak voltak, de amúgy rendben volt, orvoshoz vittük, gyógyítottuk és alig tíz hónap után, vasárnap a történet véget ért. Kifutott az útra, elütötték és elhajtottak. Sokat szenvedett. Nem tudtunk elbúcsúzni tőle. Állatszerető szomszédok próbáltak segíteni rajta, mindezt három nap után tudtuk meg.
Én tényleg hittem abban, hogy jó lesz, ha megalakul az állatrendőrség, de most már egyáltalán nem bízom bennük és egyáltalán semmilyen szervben nem bízom. Azt hittük, hogy végre valaki védeni fogja az állatokat és jól pofára estünk. Az állatokat továbbra is csak egy maréknyi elszánt önkéntes védi saját pénzéből és saját szabadidejében. A gázolás közelében van térfigyelő kamera, fel kellene jelenteni a gázolót, de nem vagyok képes erre rászánni magam. Nem gondolom, hogy komolyan vesznek, nem gondolom, hogy ez bárkit is érdekel. Elképzelem a jelenetet. „Gyere gyorsan X, van itt egy félhülye nőce, elütötték a macskáját. Mintha nem lenne elég dolgunk."
Milyen vicces, nem? Egy újabb agybajos gazdi.
Tömbházban lakom. Itt nincsenek szabad kertvárosi cicák, de itt vannak a senki macskái, az utcacicák, akiket rendszerint etettem, mert szakadt meg a szívem, mikor az elgázolt kismacskákat gyűjtöttem össze az útról, a tömbház körül. Azt hittem, ha más helyre szoktatjuk a macskákat, akkor esélyük lesz tovább élni. Soványak voltak, ételt adtam, vigyáztam rájuk. Mint kiderült, nem eleget, lehetett volna jobban is. Többet is.
Sok cica eltűnt. Évekkel ezelőtt több cicát megmérgeztek, majd több kandúr eltűnt. Senki nem tudja hová lettek.. Keveseket érdekel. Kutyák téptek szét több kismacskát és nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy azok a kutyák nem véletlenül tűntek fel akkor nálunk. Később az ilyen kóborkutyákat is feláldozzák. Feladat teljesítve, megdögölhet.
Nem csak én etetem a cicákat, de elég hangosan felvállalom, és mindenki megtalál, aki úgy gondolja, behúzna egyet. Többször megfenyegettek, hogy lenyomják a macskákat a torkomon, hogy hozzám vágják a szemetes kukát, hogy feljelentenek. Gondolkozom rajta, hogy én is feljelentem őket, mert nem érdemlem meg ezt a bánásmódot és túl azon, hogy semmilyen szervben nem bízom, talán itt az ideje, hogy mindennek nyoma maradjon.
A macskákat is rendszerint fenyegeti, belengetik, hogy megölik, megmérgezik, hívják a nemtudomkit és megoldják, eltüntetik.
Most jöjjön egy csokorral saját gyűjtésből:
1. Ne menjen a macska a játszótérre, a homokozó felé, mert beleszarik, betegséget terjeszt és a gyereke is miatta lett beteg.
Mikor megkérdeztem milyen betegsége volt, nem tudta, de biztosan a macska okozta. Akkor olvashattuk a helyi újságban, hogy az óvodákban járvány van. Vettem takarót a homokra, amit azóta sem terítenek rá, mert szerintük, azt nekem kellene csinálni. Hogy miért nekem, azt csak az isten tudja. Aggódik, de csak addig, ha valaki másba kell belerúgni. Egy nagyon szelíd kismacskának (nem tudom honnan jött) gazdit kerestem, mert nagyon féltettem. Ő ott szeretett napozni a játszótéren.
2. Valamelyik macska ki akarta szedni a gyerek szemét
Hogy melyik macska és miért azt nem tudni, de állítólag megtámadta a gyereket. Nagyon félős macskák, de így is útban vannak. Amúgy ez a gyerek három éves sincs, de éjjel fél tizenegykor még a játszótéren visít, mert a szülők, ott és akkor élnek társadalmi életet. Szerintem ez a gyerek elhanyagolása, de hát mit tudhatok én, ugye?
3. A macskák szerteszét szarnak, mocsok van
Volt idő, mikor fotóztam milyen állapotokat találtak reggel a TEGA dolgozói és bizony mondom nem irigyeltem őket, sokszor hallottam, hogy öklendeztek és nem a macskák miatt, kisgyerekes szülők gyerekei is szerteszét szarnak, mert így egyszerűbb.
Esetleg újra elkezdem a fotózást, hogy mindenki örüljön. Lefotózom a sok ide-oda ledobált szemetet és azt is mikor az ifjoncot lent vécéztetik, majd publikálom.
Nagyon sokan a kocsijukat féltik és innen nézve teljesen mindegy, hogy a macska ivaros, vagy ivartalanított, kicsi, vagy nagy, mert a döglött macska, a jó macska. Lepisilik a drága kocsit. Botrány.
Térjünk vissza az utcacicákra. Nem lehetett olyan helyre tenni az ételt, hogy az ne szúrja valaki szemét. Sokszor kidobták, nagyon sok pénzem veszett így el. Nem az ők pénzük, sebaj. Csak őket ne érje soha semmi veszteség, nekem biztos a macskakonzervet is ingyen adják.
A macskamentés sokszor magányos dolog, van, mikor csak én vagyok
Nemrég két éjszakán keresztül próbáltam befogni egy pici háromszőrű cicát, sikertelenül. Akkor valahogy senkit sem idegesített a macska sorsa. Ott sírt szegényke. Kocsikban bujkált, adtam enni, de nem tudtam megfogni, pedig gazdi is akadt volna. Nem tudom hová tűnhetett.
Van egy sokat szenvedett anyamacska, akit már rég orvoshoz akartam vinni, de féltettem a kölyköket. Ha az anyjuk nem vigyáz rájuk, a kölyköket is elveszítjük. Szegény macskára ráhívták a helyi rendőrséget. Mondanám, hogy sok hitvány ember van, de ezzel csak ismétlem magam. Szegény cicának baj van az állkapcsával, de mindennap kap olyan ételt, amit meg tud enni. Azok akik eddig semmit nem tettek a macskákért, azok, akik engem is fenyegettek, az éj leple alatt aggódni kezdtek. Hirtelen mind állatvédők lettek. Azok, akik egy tál vizet is sajnáltak a macskáktól és azt is kidobták, amit én tettem ki. A világ igen vicces hely. Ha ez állatvédelem, mi nem az?
Félek, hogy csapdáznak, félek, hogy megölik őket. Folyamatosan félek. Menhely nincs, ami van az teli van és senki sem költ idős és beteges cicákra, hamarabb megy, hogy megöljék.
Szeretném megmenteni az anyacicát és a többieket. Az anyacicát elviszem orvoshoz, már így is többezer lejt költöttem cicákra, csak hagyják békén őket.
Hagyjátok élni a cicákat!
