Verespataki benyomások - SzénaFeszt

Szubjektív írás, én sem bírok kibújni a bőrömből.

Igyekeztem megúszni, hogy ne kelljen Verespatakról írni. Még mindig nagyon szeretem Verespatakot és a SzénaFeszt is nagyon jó volt, de annyira jó volna, ha más írna. A SzénaFeszten győzködtem pár aktivistát, hogy írjanak cikket és megígértem, hogy megjelentetem. Amúgy folyamatosan győzködök ismerősöket és ismeretleneket, hogy írjanak cikket. A blogról nem tudok túl sok jót mondani, elég középszerű és ezt általában el is mondom a meggyőzendő feleknek. Lehetne szebb, jobb, tartalmasabb blog, de most ez van.

Verespatak után egy hétig kóvályogtam és csak egyedül akartam lenni. A SzénaFeszt számomra több kihívást tartogatott. Én egy végtelenül kényelmes ember vagyok, csak akkor futok, ha kergetnek, nem szeretek túrázni, néha ráveszem magam, de a szaladjunk fel a hegytetőre, mert fantasztikus a kilátás helyett, inkább elfekszem a fűben és figyelem, ahogy egy virág szirmot bont. Nem mászom sehová, csodálom a hegyimentőket, nem akarok nekik gondot okozni. Mélységiszonyom van, előfordult már, hogy ismerőseim kórusban kértek, legyek jó és engedjem el az emeletes ágy szélét, nem lesz baj, kifognak. Egy óra könyörgés után tudtak leszedni a létráról, hisztirohamot kaptam, kapaszkodtam, mint egy macska és bőgtem. Nem jókedvemben műveltem, hátra volt még egy nagyon nehéz szigorlatom és költöznöm kellett. Az ilyesmi bármikor előfordulhat, nincs értelme erőltetni.

Rengeteg olyan ismerősöm van, aki imád sátorozni, én nem szeretek. Most sátoroztam és nem is volt olyan rossz. Az első éjszakát a Kultúrsátorban töltöttük egy alacsony faemelvényen, megvolt a maga bája, a japán építészetre emlékeztetett. A sátornak nagy volt a vonzereje, több csoport betévedt és vidáman söröztek. Több pletykát megtudtam, közelképet kaptam a konyháról és a külföldi önkéntességről. Hálózsákomból csak az orrom látszott ki, nem sok vizet zavartam.

Sosem voltam hajnali típus, de Verespatakon imádtam a reggeleket. Léna-Heléna, az aktivista kutya ébresztett a maga diszkrét és nőies módján. Csak azért nem adott puszit, mert a gazdája leszoktatta róla.

Ilyen szépséges volt az első reggel

és a következő reggel

Ez nem mindennapi, Eugen David és rajongói szénáznak, szó szerint :) háttérben a Kultúrsátor.

Később lett sátor és már-már belaktam, mikor egy eső kiöntött, mint az ürgéket. Arra ébredtünk, hogy vízben fekszünk. Miután minden fontos papírterméket felpakoltunk az asztalra és a padokra, átfutottunk a szomszédos Fórumsátorba, amit kivilágítottak a menekülők számára.

Fórumsátor napközben

Ez a sátor nem ázott be, páran már ott tanyáztak és mindenki megfelelően morcos volt. Kisajátítottam egyet az első képen látható nagyon ingatag padokból és rajta ringatóztam reggelig, csak kétszer estem le, ami elég jó teljesítmény.

A Kultúrsátor beázott(milyen jó, hogy nem oda futottunk) és részben megadta magát, az oda tervezett programokat máshová kellett menekíteni, másnap sok eltévedt aktivista tőlünk várta az útbaigazítást. A nem várt esőnek köszönhetően, arra ébredtünk, hogy két nagyszerű programunk egy időben és két különböző helyszínen zajlik. Elszaladtam az egyik programra, és törvényszerűen lemaradtam a másikról.

A sátornak tömény mocsár szaga lett, de nem történt nagyobb baj, a szomszédos fracktivisták nálunk tárolt szórólapjai sem áztak szét.

A fracktivista sátor aktivistái nagyon rendesek voltak, öröm volt velük dolgozni. A fiúkon látszott, hogy rutinosak az utcai aláírásgyűjtésben, ha szívességet kértek mindig udvariasan tették, minden apróságot megköszöntek, segítettek, ahol tudtak. Ezzel a csoporttal el tudnék képzelni közös projekteket. Más fracking-ellenes csoportoknál már rezeg a léc.

A Fracktivista-sátor szundító rajongóval.

Az egyik fracktivista fiúval együtt kávéztunk reggelente. Az étterem nagyszerű lehetőség volt arra, hogy több olyan aktivistával találkozzam, akivel két éve üldözzük egymást, de még sosem sikerült találkozni. Egy csésze kávé csodákat tesz, és ha már úgysem bírtam aludni, legalább elméletben megváltottuk a világot.

Egy tál tejbegrízzel szemezve jöttem rá mit vessünk nagynéném földjébe, de ahhoz találkoznom kellett egy angol hölggyel. Megbeszéltük hárman, egyszerre három nyelven.

Elméletileg legalább két nyelven beszélek, de hozzám is hűtlenek lettek a szavak, semmilyen nyelven nem tudtam folyékonyan beszélni. Előfordult, hogy hamarabb ment volna pantomimezni, mint elvergődni a megfelelő szóig. Megbocsátották, sok kedves embert hozott össze a SzénaFeszt.

Többen megkérdezték, hogy mi, a csoportom, mivel foglalkozunk. Nem ártott volna valami pofás szöveggel készülni, mert ott és akkor csak a kételyeim jutottak eszembe. A kételyeim legalább őszinték. Lehet, hogy egyszer eljön az idő, mikor kiállok és elmondom, hogy mi vagyunk a legjobbak az erdőben, fenemód sikeresek vagyunk és hatalmas támogatóbázisunk van, de ez még várat magára. Pillanatnyilag nem tudok sikerről beszélni.

Kevés kivétellel minden aktivista a kételyeit fogalmazta meg, abban mindenki egyetértett, hogy dolgozni kell, de szépen beszámoltak kudarcaikról.

Nagyon remélem, hogy a szakmai munkáról majd ír valaki helyettem és én itt megmaradhatok az élet komolytalanabb oldalán.

Ennyire komolytalanon. A gondos csomagolás során két fontos dolgot felejtettem itthon, a naptejet és az elemlámpát, gyorsan barnultam, most foltokban hámlok. A koncertek a domb tetején voltak, az odavezető út meg sáros volt, jófajta vendégmarasztaló sárral. Eugen David traktorjának sem volt egyszerű kimenni a domboldalon. Miután kétszer ragadtam belé az eső utáni cuppogó sárba, elment a kedvem a koncertektől. Gyönyörű csillagos ég volt, a hold is szépen világított, a telefonom viszont nem helyettesíthetett egy elemlámpát, reménytelenül belemásztam a legnagyobb sárba.

Már ropogósra sültem a napon, mikor egy elszánt aktivista jelezte, hogy ő játszani szeretne. Nagyszerű játékunk volt, aki kipróbálta mind megszerette, igazi aktivistáknak való csemege. Reménykedtem, hogy magyarul játsszuk, de nem volt szerencsém, az úriember angolul beszélt. Nevezzük sorsnak, újra egy klíma-aktivistával dobott össze az élet, GMO-ellenes aktivistával alig találkozom, de az összes klíma-aktivista megtalál. Szorgalmasan aláírok minden kampánynak, de vannak kampányok, amikről többet tudok. A jóember igencsak elszántan érvelt, én meg egyre inkább úgy éreztem, ha muszáj, eltáncolom, csak beszélni ne kelljen, csúnyán lemaradtam a GMO témával. Láttam a szemében a neheztelést.

Verespatak szépsége kiölte belőlem a harci kedvet, átváltottam álmatag mormota üzemmódra.

Még a nagy eső előtt, volt pár szabad óránk, mikor spontán ötletelésbe kezdtünk és nagyon hamar két nagyon jó ötlettel álltunk elő. A társaságot most láttam először és nagyon örülök, hogy összefutottunk, több kérdésemre választ kaptam. Ezután következik a neheze, nem ártana megvalósítani az ötleteket. Ez egy újabb szakmai kérdés, amiről annyira jó lenne, ha más írna. Részemről szeretet és béke.

Lélekben készülök egy újabb kiszállásra, csontjaimban érzem, hogy fogok én még sátorozni. Ha beszerzek egy vastagabb hálózsákot, nagy baj nem érhet. Szétnéztem pár hálózsákokat áruló oldalon, a kínálat biztató.

Apró hírek amikből nem született bejegyzés: A házaló ügynök

Februárban kicsit sűrűn jutott a jóból, egy csodás napon megjelent lakásunk küszöbén a házaló ügynök. Trendi fiatal nő volt, mire felébredtünk telepakolta a kezünk dobozokkal. Különféle teás- és kávéspoharakat meg elektromos kávéfőzőt értékesített. Felmondta a jól ismert szöveget, miszerint nagyszerű ajánlata van csak nekünk, csak most. Ajándék minden, amit látunk és kizárólag a szállítási költséget kell kifizetni, így hülyének is megéri. A szállítási költség olyan magas volt, hogy árából lazán megvehettük az összes terméket. Ugyan mivel szállították Brassótól Szentgyörgyig, aranyhintóval? Mindössze harminc kilométer.

Úgy éreztem, eljött a pillanat, hogy meglátogassam a fogyasztóvédelmet. Alap, hogy ajándékért nem lehet pénzt kérni.

A fogyasztóvédelmet különösebben nem érdekelte az ügy. Ez a probléma inkább a rendőrségre tartozik, a fogyasztóvédelem semmit nem tehet. Kíváncsi lennék mi az a hír, ami eléri a hatóságok ingerküszöbét. Nem voltam túl boldog.

A sajtó nem töri magát a tájékoztatással, a fogyasztóvédelem passzolja az ügyet és a rendőrség is csak akkor lép, ha konkrét átverés van.

A kihívások akkor is megtalálnak, ha nem hagyjuk el a házat. Nem árt némi önvédelmet tanulni.

Ha úgy érezzük, hogy nem élet az élet egy elektromos kávéfőző nélkül, legalább nyissuk ki a dobozt és nézzük meg mi van benne. Zárt dobozt nem vásárolunk, mert kiderülhet, hogy egyéb van benne, mint amit kifizettünk. Az sem túlzás, ha kipróbáljuk, hogy a termék egyáltalán működik vagy sem. Jobb áruházakban vásárlás előtt kipróbálható a termék. Nézzük meg jó alaposan, ha úgy gondoljuk, hogy selejtes, nem kell megvenni.

Ha nem hagyják, hogy kipróbáljuk, ne vegyük meg.

Számlát nem adnak, így nem lehet visszaváltani az árut, mindenki azzal marad, amit vásárolt.

Az idős embereket sokkal könnyebb becsapni, mert egy jó szóért képesek minden bóvlit összevásárolni. Minden bánatom eszembe jutott.

Idős nagyszüleim rendre megtalálták az ilyen árusok és ők egy halom selejtes árut vásároltak össze a kés-szettől az ágyneműig. Csodás kés-szettünk színpadi kelléknek nagyszerű lett volna, mert semmi esély nem volt rá, hogy szúrjon, vagy vágjon. A vásárlások mindig akkor derültek ki, mikor valami ünnepen megleptek velük. Teljes volt a meglepetés. A késeken csak a pink, iszonyúan giccses és hihetetlenül büdös műanyag ágynemű tett túl. Akkor padlót fogott a család, mert a nagyanyánk gyönyörű kézimunkáiról és jó ízléséről volt addig híres.

Ha úgy érezzük, nincs erőnk ellenállni a házalók pofátlanságának és biztosan veszünk valamit, csak hogy végre szabadulhassunk, akkor legegyszerűbb, ha nem nyitunk ajtót. Ha kinyitottuk az ajtót, akkor is simán becsukhatjuk az árus előtt, nem kell beengedni. Nem vagyunk portások, hogy mindenkit beengedjünk. Nem érdekes, hogy esetleg udvariatlannak tűnünk, nem mi hívtuk, nem kértük őket, hogy áruikkal zaklassanak.

Ha sikerült bejutnia a házunkba, akkor is bármikor nemet lehet mondani az árusnak, bármikor. Nem számít, hogy kirakta a fél bazárt az előszobába. Tegyük meg, hogy nem mesélünk sem magunkról, sem a családunkról. Ne mondjunk semmit, azon kívül, hogy nem akarunk vásárolni, ne álljunk le vitatkozni. Ha személyes dolgokat tudnak meg rólunk, nekik újabb nagyszerű lehetőség arra, hogy személyre szabottan ajánljanak, így vette meg nagyanyám az ocsmány pink ágyneműt, mert állítólag a fiatal lányok azt szeretik.

Nem könnyű ellenállni, őket keményen felkészítik arra, miként szereljék le az ellenállásunk.

Tudnunk kell, hogy nem kötelező vásárolnunk. Kapaszkodjunk bele ebbe a mondatba.

A mi pénzünk, jogunk van nemet mondani a vásárlásra.
Hajrá, az ellenállást is meg lehet tanulni!

SzénaFeszt

Ma megkezdődött a SzénaFeszt. Mindenkit szeretettel várnak.
Itt a magyar nyelvű oldaluk.
Ez pedig az ízelítő. Szó lesz hagyományos magokról és GMO-król, erdőkitermelésről és aranybányákról, palagázról és biodiverzitásról. Verespatakon mindig az aktivizmuson van a hangsúly.

SzénaFeszt, forradalmat művel :)

Napi bűvészmutatvány: Sikerként bemutatni a kudarcot

A Transindexen megjelent GMO-król szóló cikket nem én írtam, de tetszik és büszkén vállalnám. Könnyű nekem más tollaival ékeskedni. Nem tudom ismeretlenek miért gondoltak rám, de köszönöm, szép munka.

Ha már előkerült a GMO-kérdés, fordítsuk javunkra.
Ez bűvészmutatvány lesz, mert egy kudarcot kellene elsöprő sikerként bemutatni.
De kezdjük talán az elején.

Van egy csodás klubunk, amit annyira kevesen látogatnak, hogy már többször felmerült a gondolat, miszerint vagy a statisztikákat kell kozmetikázni, vagy a csoportot felszámolni, mert a látogatottság botrányosan alacsony. Nem válunk a nekünk termet adó művház díszére.
Sokak szerint nem jó ötlet zöld dokumentumfilmeket nézni, jobb lenne helyette valami egyéb. Még nem jöttünk rá mi a nyerő egyéb, mert meghívottaink is voltak és még a nagyon népszerű témák (Verespatak, Natura 2000) sem mozgattak meg 10-15 embernél többet.
Nem vagyok túlságosan kedves ember, ennek is szerepe lehet a látogatottságban.

Páran elküldtek a bánatba a filmekkel együtt, én ezt a viharzás számlájára írtam, volt pár kemény meccs, mikor üvöltözésig ragadtattuk magunkat. Ez nem volt túl bájos, de megtörtént. Páran lemorzsolódtak, ez is előfordul.
Többen megfogalmazták, hogy miért nem akarnak dokumentumfilmet nézni, ebből a legenyhébb válasz az volt, hogy otthon is tud dokumentumfilmet nézni. Utólag kiderült, hogy otthon csak kevesen néznek dokumentumfilmet. Félreértés ne essen, ez nem kötelező házi feladat. Ez egy lehetséges út, amihez még én is hozzászagolok. Szívesen lennék ügyesebb, okosabb, sok minden érdekel és nagyon jó lenne csodákat művelni, de szegény ember vízzel főz. Amit biztosan meg tudunk tenni az az információk gyűjtése és a folyamatos önképzés.

Tegyük fel a sokszor hallott kérdést. Ha ennyire nem megy, mi a csudának erőltetem?
Azért, mert a dokumentumfilm nagyszerű eszköz, hogy tájékozódjunk. Nem azért nézek dokumentumfilmeket, mert boldoggá tesz. Nem tesz. Sokszor boldogtalan leszek tőlük, de még mindig sokkal könnyebb egy jó dokumentumfilmet nézni, mint tanulmányok dzsungelén átrágni magam, különösen akkor, ha az anyag csak angolul olvasható. A dokumentumfilmek segítenek abban, hogy lássak is, ne csak nézzek.
Aránylag sok időt töltök azzal, hogy minőségi dokumentumfilmeket nézek. Nem elég jó dokumentumfilmeket találni, a klubban feliratos filmekre van szükség, hogy más is értse. Ez néha reménytelen vállalkozás és hálás köszönet minden önkéntes fordítónak, mert az én életem teszik könnyebbé.

GMO témáról volt pár jó dokumentumfilmem, hatalmas lelkesedéssel indultam, majd ugyanakkora lendülettel hasaltam el. Mikor boldogan kihirdettem a GMO-témát, akkor mindenkinek halaszthatatlan elfoglaltsága akadt. Végül megnéztünk egy filmet és örülök, hogy páran eljöttek.
Azt hisszük a GMO probléma oly biztosan kikerüli környékünket, mint a készülő autópálya Székelyföldet. Ez nem épp így van. Tavaly szavazta meg a parlament, hogy GMO-k termeszthetők Natura 2000 területeken. Ahogy a dolgok állnak, semmi garancia nincs rá, hogy pár éven belül nem nyomnak le még több GMO növényt a torkunkot és nem lesznek nagy GMO vetések a környékünkön. Románia nem tiltotta meg a GMO-k termesztését, mint Magyarország. Romániában termesztik a MON810 kukoricát, csatlakozás előtt meg glifozát-toleráns szóját is termesztettek, nyolc évig [Monsanto's GM Roundup Ready Soybeans (RRS)], bőven szórták a glifozátot. A glifozátra sem pazarolnak túl sok szót, a derék gazdák azzal jerbicsidálnak és Total becenév alatt glifozátot kapni, akár 50 literes kiszerelésben is.

Itt fene nagy csend van, míg máshol áll a bál.
A világ más pontjain évek óta harcolnak a GMO-kat előállító vállalatokkal. Amerikában azért küzdenek, hogy az élelmiszerek címkéjén jelöljék a GMO összetevőket, mert tudni szeretnék mit esznek. Indiában 250.000 gazda lett öngyilkos a GMO magok miatt, megnőtt a vetőmag ára (a gyapotmag piacának 95%-át a Monsanto birtokolja) és alacsonyabbak lettek az eladási árak a gyapotnál. Mégsem akkora királyság a GMO, mint azt a Monsanto és társai állítják. Az Európai Unió GMO-kat ellenző civil mozgalmainak sem voltak nyugodt éjszakáik, idén zajlott a 1507-es génmódosított kukorica elleni tiltakozás, és egyre többen kongatják a vészharangot a most zajló TTIP tárgyalások miatt.

Ezekről a problémákról a nyomtatott sajtó alig ír valamit. Amiről nem tudunk, azért a fejünk sem fáj. Be vagyunk zárva szűklátókörű vidéki világunkba és ezen nem óhajtunk változtatni.

A vadvirágok feketepiacát a vásárlók tartják fenn

Elméletileg mindenki egyetért azzal, hogy a védett növényeket védeni kell, de pár elszánt természetvédőn kívül senki sem ismeri a védett növényeket. Itt tartunk most.

A probléma

Csoportunk életében a mezei virágokat áruló néni problémája robbantotta ki a második legnagyobb vitát.
Egy bejegyzésem parázs vitát indított, aminek így utólag örülök, mert több nézőpontból is ráláthattunk a problémára. Rányomtunk egymás triggerpontjára és ez soha nem kellemes, de ha egy probléma ilyen heves érzelmeket hoz elő, azzal érdemes foglalkozni.

A történet elég egyszerű. Van egy néni, aki mezei virágokat árul Szentgyörgyön. Pár éve Budapesten is volt ilyen virágárus néni, aki a közösségi oldal sztárja lett. Nincs új a nap alatt. A budapesti néni történetét ismerőseim nyolcvan százaléka megosztotta, többet láttam a fényképét, mint rokonaim arcát. A Szentgyörgy környékén élő magyar nénit is felfedezte a média, cikket közölt róla a helyi román napilap, ez pedig szentgyörgyi viszonylatban felér egy kitüntetéssel.
A cikk alatt, kommentekben, sok szépet írtak a néniről és azt is megígérték, hogy továbbra is támogatni fogják.
Semmi bajom nincs azzal, hogy a nénit anyagilag támogatják és szeretik. Ezt fontos leírni, mert többször hallottam, hogy szívtelen némber vagyok.

Van egy apró különbség a két virágárus néni között. A budapesti néni kerti virágot árult, a szentgyörgyi néni viszont mezei virágokat. Nem elhanyagolható különbség. Ha nem tudjuk, hogy melyik növény védett, az sem tűnik fel, ha védett növényt szedünk le.

A nénivel a Tein előtt szaladtam össze, épp barátszegfű csokrokat árult, darabját öt lejért. Lényegében egy csokrot egy kávé áráért vesztegetett, de ennyi egy napszámos ajánlott órabére is. Nagyon nem tetszett, amit láttam. A néni letarolta a fél mezőt. Legalább negyven szál virág volt egy csokorban és hat csokor volt még a kosarában. Vették a széplelkű hívei, mert szegény néni mennyit dolgozott, míg leszedte azt a sok virágot. Szegény néni, biztosan kifáradt, míg letépte.

Nem vonom kétségbe a néni sanyarú sorsát, bizonyára szüksége van a pénzre, de azzal, hogy a barátszegfű?( népi neve fecskeszegfű, külön művészet a népi nevektől elvergődni a tudományos névig) letarolását pénzzel jutalmazzuk, mi is fenntartjuk a vadvirágok feketepiacát (a barátszegfű nem védett).
Minden tavasszal elborul a zöldek pillantása, mert védett növényeket árulnak a városban. Ilyenkor rendszerint többen felháborodnak, mert a rendőrök nem büntetnek eleget. Úgy gondolom, hogy ez a probléma nemcsak a rendőrség problémája, hanem mindannyiunké. Ezt kellemetlen hallani, újra ott tartunk, hogy védjük a természetet, de csak addig, míg nem lépnek a lábujjunkra. Ha valaki az egyéni felelősségünkre kérdez rá, akkor megsértődünk.

Elméletileg mindenki egyetért azzal, hogy a védett növényeket védeni kell, de pár elszánt természetvédőn kívül senki sem ismeri a védett növényeket.

Hogy a bánatba várjuk el a mindenféle éhező virágárustól, hogy szezonban ne áruljanak védett növényeket, mikor önként és dalolva pénzzel támogatunk egy falusi nénit vadvirágcsokraiért? Miért árulhat vadvirágot a néni és miért nem árulhat vadvirágot a többi árus? Ezt tessék elmagyarázni az árusoknak. A feketepiac virágárusainak minden virág egyformán burjány, csak van mit jobban fizetnek. Ezt kellene végre megérteni. Az árusok nem érdekeltek a természetvédelemben. Tarthatunk kiselőadást a védett növényekről, de meddig tart a hatása? Miért leszek én boldogabb, ha őket megbüntetik? Egyáltalán miből fizeti ki? Meggyőződésem, hogy csak büntetésekkel nem oldható meg a probléma.

Az árusok szemszögéből a vadvirág jó biznisz, ezt a feketepiacot csak úgy lehet megszüntetni, ha nem veszünk vadvirágot senkitől. Senkitől, a sanyarú sorsú nénitől sem.
Nem hiszek a csodákban, elég sokszor láttam, hogy elmagyaráztam valamit, akkor úgy tűnt, hogy megértették, de amint eltűntem a színről, minden maradt a régiben, mert a régi anyagilag jobban megérte.

A rendőrség munkáját nem tudjuk befolyásolni és azt sem látom életszerűnek, hogy az árusok rádöbbennek a természetvédelem fontosságára. Amivel hatni tudunk, az a pénzünk. Az árusok a pénzünket akarják.
Érjük el, hogy ne legyen jó biznisz vadvirágot árulni és ne legyen trendi vadvirágot vásárolni. Nem kell azért megvenni a virágokat, mert már úgyis leszedték és legalább nem hervad el. Az árus ebből csak annyit lát, hogy jól fogy a portéka és másnapra újabb csokrokat szed. A virágok letépését pénzzel jutalmaztuk.

Elvárjuk, hogy a rendőrség keményen büntesse a védett növények letarolóit, de ha a nénit büntetik engedély nélküli árusításért, akkor mindenki felháborodik. Remélem feltűnt az ellentmondás, a nénire is vonatkoznak a törvények.
A cikk említette, hogy néni fél a rendőröktől, mert figyelmeztették, hogy legközelebb 1500 lejre büntetik. Csinos összeg.
Másik érdekesség, hogy a néni gyerekkora óta árulja a vadvirágot. Ez csak első olvasásra romantikus, második olvasásra tragikus. Sok víz lefolyt az Olton az elmúlt hatvan évben, nemcsak az idők, de a természetvédelmi törvények is változtak.

A nénit a virágok vásárlása nélkül is lehet támogatni, senkit sem beszélek le arról, hogy minden hónapban pár virtuális csokor árával támogassa. Aki adakozni szeretne, küldje el a pénzt a néninek. Lesz egy kis bevétele és nem kell fogócskáznia a rendőrökkel. Hajrá.
A néni falun lakik, talán az sem elvetemült ötlet, ha kerti virágokat ültet és azokat árulja. A néninek is el lehet mondani, hogy lényegében nem a vadvirágok miatt vásárolnak tőle, hanem, mert segíteni szeretnének. Változtassa meg a portékát. A saláta és a spenót gyorsan nő felénk, és kis helyen termelhető. Ez is egy lehetséges ötlet, ahogy a kerti gyümölcsök árulása is.

A vadvirágok feketepiacát, tetszik-nem tetszik, a vásárlók tartják fenn.

Ha tenni akarunk valamit, akkor nincs idő az álmodozásra. A dolgok lassan változnak. Talán azokat a legkönnyebb meggyőzni, akiknek nincs szükségük a virágcsokorra, hanem szociális juttatásnak látják a virágvásárlás. Azért írtam feltételesen, mert nagy divat hárítani.
Több embert megkérdeztem virágvásárlási/virágszedési szokásairól, az alábbi válaszokat kaptam. Ezekkel a válaszokkal lehet majd dolgozni.

Nem a virágra van szükségük
Azért támogatja, mert addig nem lopnak.
Nem veszi el a virágot csak pénzt ad, mert az árus szerencsétlen vagy jutalmazza, hogy az árus nem lop.
Azért támogatja, mert szerencsétlen, mert sajnálja.

Az alábbi csoport problémásabb, de itt sem lehetetlen eredményeket elérni.

A virágra van szükségük
A virágokat úgyis lekaszálják, miért nem mindegy, hogy leszedi vagy sem?
Az Isten adta, ingyen van, azt szed, ami jólesik.
Nem tudja elképzelni, hogy ne vegyen hóvirágot, pünkösdi rózsát(zergeboglár), egyebet, mert ez már hagyomány.
Gyermekkora óta szedi az adott védett virágot és nem látja miért kellene változtatnia.
Pontosan tudja, hogy védett, de neki le szabad szedni, mert ő a törvény felett áll.

Megoldás?

Míg ezt a problémát boncolgattuk kaptam hideget-meleget. Nem voltam túl boldog, fogalmam sincs mire vártam, talán több támogatás jólesett volna. Még mindig nem tanultam meg, hogy minden projektért rohadt sokat kell harcolni. Ahogy telik az idő, egyre inkább szeretnék eredményeket látni, jó lenne végre valami kézzelfogható eredmény.
Vannak pedagógusok, akik nagyszerű munkát végeznek, de egyre inkább úgy látom, hogy a természetvédelemmel kapcsolatos projektek nem lépnek túl az iskolák falain.
Csoportunk aktív tagjai elég harciasak, az iskolán kívül tudnánk akcióba lépni, nagyon sok olyan közösség van, akikkel együtt dolgozhatunk. Nem, nem agymosást tervezek és hittérítés sem lesz.
A csoport leginkább az információk összegyűjtésében és megosztásában jeleskedik, ezért a tájékoztatásban tudunk eredményeket elérni. Most ott tartunk, hogy egy játékot tervezünk a védett fajokról, egy olyan játékot, ami különféle korosztályok számára érdekes lehet, amit különféle korosztályok játszhatnának. Nem bedobozolható játékról van szó, hanem egyfajta játékgyűjteményről, amiből a játékvezető a csoport igényei szerint szabadon válogat. Azért tervezünk játékot, mert így, reményeink szerint, szórakoztatva taníthatunk. Újra előtört a pedagógiai optimizmus, de adjunk egy esélyt a felvilágosító munkának. Elsősorban azokat szeretnénk megnyerni, akik eddig csak azért szedtek le védett növényeket/vásároltak védett növényeket, mert nem tudták, hogy védett. A játék tervezésének még az elején tartunk, most alakulnak a kisebb csoportok, de mivel több csoporttagot érdekel a téma, van esélyünk arra, hogy egy jó játékot állítsunk össze.

Zöldülünk. A pelenka probléma

A vásárlás számomra egyre bonyolultabb. Ha babáknak vagy kisgyerekeknek kell vásárolnom, tanácstalanul keresgélek, hogy a lehető legjobb ajándékot szerezzem be. Aránylag sok cikket olvasok és szeretek tájékozott lenni, de még így sem tudok minden kínos meglepetést kivédeni. Mióta zöldülök, egyre gyanakvóbban nézek mindent, ami babáknak készült. Mindig van egy-két újszülött, akinek illik valami szép és hasznos ajándékot venni. Jó lenne egy egyszerű és nagyszerű recept, ami mindenkinek megfelel, de még nem találtam rá. Nem minden anyuka van elragadtatva a zöld dolgoktól, erre sem ártana figyelni, másfelől meg, ne azért kapja szegény gyerek ezt vagy azt a terméket, mert a néni zöldül és ez tesz engem boldoggá.

Sok cikk van arról, hogy mérgező anyagok lehetnek a gyerekruhákban, babaruhákban. Vehetünk babaruhácskákat, sok szép ruhanemű kapható, de annyit mindenki tegyen meg, hogy legalább kétszer kimossa a ruhácskákat, mielőtt a babát beleöltözteti.
Egyszerűbbnek tűnik, hogy babaápolási terméket vásároljunk, de mint kiderült, itt sem rózsás a helyzet.
Itt két hír, még frissek, mindkettőt egy rangos magyar blogon találtam. Parabéneket találtak babapopsi törlőkendőkben és méregkoktélt a hintőporban ez utóbbit felnőttek is használják.
Amiről tudom, hogy árthat a babának, azt természetesen elkerülöm, de nem egyszerű információkat gyűjteni.
Akkor sem biztos, hogy jól választunk, ha drága terméket vásárolunk.
Pár hónapos babának olyan babaápolási termékeket vettünk ajándékba, amit a gyógyszerész ajánlott. Nagyon égő volt, mikor kiderült, hogy nem bírja a baba bőre. Nem volt olcsó mulatság. Most már ott tartok, hogy megkérdem az anyukát mit szeretne, így nem vásárolunk feleslegesen.
Nemrég rájöttem, hogy nemcsak babaápolási termékeket, de pelenkát sem merek vásárolni. Túl sok szempontot kell figyelembe venni.

Sokkal egyszerűbb lenne lexikont ajándékozni, előbb-utóbb hasznát venné. Ez lenne az igazi meglepi a szülőknek, erre álmukban sem gondoltak. Beeshetnék az Operett lexikonnal, imádnának. Vagy nem. De évekig lenne mit mesélni. Nem kell mindig drámázni, vegyük könnyedén.


A pelenka probléma

Rég sejtem, hogy ez a téma megkerülhetetlen, mert túl sok szemetet termelünk. Bármerre megyünk szeméthegyekbe botlunk és ez csak egyre rosszabb lesz. "Az eldobható pelenka használatával egy kisgyerek 2 és fél éves pelenkás korszaka során mintegy 4000 pelenkát használ el, ami 500-800 kg veszélyes hulladékot jelent." (Tudatos Vásárló)

Vannak különféle kezdeményezések az egyre gyarapodó pelenkahegyek felszámolására, a pelenkák komposztálásától a pelenkafeldolgozó üzemig, bővebben a Tudatos Vásárló portál nagyszerű cikkében írnak. Ugyancsak ebből a cikkből tudjuk meg azt is, hogy "mosható pelenka használatával 40%-kal csökkenthető a környezetterhelés."

Ez a Bözsike akció csak a gyógyszertárak és drogériák kínálatát nézi, ezt egészíti ki az online kereskedelem, mint lehetséges vásárlási mód. A különféle baba-mama klubok csereberéjéről nem lesz szó.

Milyen pelenkákat vásárolhatunk, ha úgy ébredünk, hogy a babának azonnal öko vagy mosható pelenka kell?

Csodás városkánkban, az utcáról beesve, sehol nem vásárolhatunk ilyen pelenkát (ha mégis, írjátok meg, hogy melyik üzletben).

Minden akció előtt felkészülök, hogy legalább hozzászagoljak a témához. Kijegyzeteltem a Tudatos Vásárló nagyon hasznos cikkét és vadászni indultam.

Új pelenkabolt nyílt városkánkban, elballagtam az üzletig és megnéztem a kínálatot. Nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, csak egyetlen cég termékeit árulják különféle méretben. Próbálkoztam trendi kulcsszavakkal, mint ökopelenka, lebomló pelenka és mosható pelenka, de nem volt sikerem.
Drogériákban és gyógyszertárakban sem volt jobb az eredmény. Listával a kezemben bolhásztam a polcokat. Mosható pelenkát sehol nem árulnak, de ugyanez a helyzet az öko vagy lebomló pelenkával is. Kérdezek, de senki sem tud semmit. A DM Babylove terméke még kérdéses.
A lebomló pelenkákra később nem árt visszatérni, előfordulhat, hogy mégiscsak kapható, de senki sem tud róla. Elkelne némi segítség a címkeolvasásnál.


Milyen pelenkát vásárolnak zöld ismerőseim?

Sok gyönyörű babát látok a közösségi portálon. Többnyire a boldog zöld apukákat ismerem, írtam nekik, hogy árulják el, milyen pelusba csomagolják szemük fényét. Kiderült, hogy mosható pelenkájuk van a babáknak és nagyon elégedettek vele. A zöld családokban is az anyukák tudnak a legtöbbet a pelenkákról, részletes tájékoztatást, sok hasznos információt kaptam tőlük, köszönöm segítségüket.
A boltokban ugyan nem kapható mosható pelenka, de élénk kereskedelem zajlik az interneten. A legváltozatosabb mosható pelusokból lehet rendelni online. A közösségi oldalon több megbízható csoportot ajánlottak, ahol nem csak az áhított terméket lehet beszerezni, de tanácsot is kérhetünk.

Sok jót hallottam a csíki mosható pelenkáról, a Trezyről és kipróbáltam a rendelést (írtam a készítőjének a közösségi oldalon).
Többféle termékük van, mosható intimbetétet is varrnak. Két nap alatt megérkezett az áru és nagyon elégedett vagyok a minőséggel. Ha van helyi termék, szeretek helyi terméket vásárolni.

Következzen a Zöldpók filmje, mert profik.