Verespataki benyomások - SzénaFeszt

Szubjektív írás, én sem bírok kibújni a bőrömből.

Igyekeztem megúszni, hogy ne kelljen Verespatakról írni. Még mindig nagyon szeretem Verespatakot és a SzénaFeszt is nagyon jó volt, de annyira jó volna, ha más írna. A SzénaFeszten győzködtem pár aktivistát, hogy írjanak cikket és megígértem, hogy megjelentetem. Amúgy folyamatosan győzködök ismerősöket és ismeretleneket, hogy írjanak cikket. A blogról nem tudok túl sok jót mondani, elég középszerű és ezt általában el is mondom a meggyőzendő feleknek. Lehetne szebb, jobb, tartalmasabb blog, de most ez van.

Verespatak után egy hétig kóvályogtam és csak egyedül akartam lenni. A SzénaFeszt számomra több kihívást tartogatott. Én egy végtelenül kényelmes ember vagyok, csak akkor futok, ha kergetnek, nem szeretek túrázni, néha ráveszem magam, de a szaladjunk fel a hegytetőre, mert fantasztikus a kilátás helyett, inkább elfekszem a fűben és figyelem, ahogy egy virág szirmot bont. Nem mászom sehová, csodálom a hegyimentőket, nem akarok nekik gondot okozni. Mélységiszonyom van, előfordult már, hogy ismerőseim kórusban kértek, legyek jó és engedjem el az emeletes ágy szélét, nem lesz baj, kifognak. Egy óra könyörgés után tudtak leszedni a létráról, hisztirohamot kaptam, kapaszkodtam, mint egy macska és bőgtem. Nem jókedvemben műveltem, hátra volt még egy nagyon nehéz szigorlatom és költöznöm kellett. Az ilyesmi bármikor előfordulhat, nincs értelme erőltetni.

Rengeteg olyan ismerősöm van, aki imád sátorozni, én nem szeretek. Most sátoroztam és nem is volt olyan rossz. Az első éjszakát a Kultúrsátorban töltöttük egy alacsony faemelvényen, megvolt a maga bája, a japán építészetre emlékeztetett. A sátornak nagy volt a vonzereje, több csoport betévedt és vidáman söröztek. Több pletykát megtudtam, közelképet kaptam a konyháról és a külföldi önkéntességről. Hálózsákomból csak az orrom látszott ki, nem sok vizet zavartam.

Sosem voltam hajnali típus, de Verespatakon imádtam a reggeleket. Léna-Heléna, az aktivista kutya ébresztett a maga diszkrét és nőies módján. Csak azért nem adott puszit, mert a gazdája leszoktatta róla.

Ilyen szépséges volt az első reggel

és a következő reggel

Ez nem mindennapi, Eugen David és rajongói szénáznak, szó szerint :) háttérben a Kultúrsátor.

Később lett sátor és már-már belaktam, mikor egy eső kiöntött, mint az ürgéket. Arra ébredtünk, hogy vízben fekszünk. Miután minden fontos papírterméket felpakoltunk az asztalra és a padokra, átfutottunk a szomszédos Fórumsátorba, amit kivilágítottak a menekülők számára.

Fórumsátor napközben

Ez a sátor nem ázott be, páran már ott tanyáztak és mindenki megfelelően morcos volt. Kisajátítottam egyet az első képen látható nagyon ingatag padokból és rajta ringatóztam reggelig, csak kétszer estem le, ami elég jó teljesítmény.

A Kultúrsátor beázott(milyen jó, hogy nem oda futottunk) és részben megadta magát, az oda tervezett programokat máshová kellett menekíteni, másnap sok eltévedt aktivista tőlünk várta az útbaigazítást. A nem várt esőnek köszönhetően, arra ébredtünk, hogy két nagyszerű programunk egy időben és két különböző helyszínen zajlik. Elszaladtam az egyik programra, és törvényszerűen lemaradtam a másikról.

A sátornak tömény mocsár szaga lett, de nem történt nagyobb baj, a szomszédos fracktivisták nálunk tárolt szórólapjai sem áztak szét.

A fracktivista sátor aktivistái nagyon rendesek voltak, öröm volt velük dolgozni. A fiúkon látszott, hogy rutinosak az utcai aláírásgyűjtésben, ha szívességet kértek mindig udvariasan tették, minden apróságot megköszöntek, segítettek, ahol tudtak. Ezzel a csoporttal el tudnék képzelni közös projekteket. Más fracking-ellenes csoportoknál már rezeg a léc.

A Fracktivista-sátor szundító rajongóval.

Az egyik fracktivista fiúval együtt kávéztunk reggelente. Az étterem nagyszerű lehetőség volt arra, hogy több olyan aktivistával találkozzam, akivel két éve üldözzük egymást, de még sosem sikerült találkozni. Egy csésze kávé csodákat tesz, és ha már úgysem bírtam aludni, legalább elméletben megváltottuk a világot.

Egy tál tejbegrízzel szemezve jöttem rá mit vessünk nagynéném földjébe, de ahhoz találkoznom kellett egy angol hölggyel. Megbeszéltük hárman, egyszerre három nyelven.

Elméletileg legalább két nyelven beszélek, de hozzám is hűtlenek lettek a szavak, semmilyen nyelven nem tudtam folyékonyan beszélni. Előfordult, hogy hamarabb ment volna pantomimezni, mint elvergődni a megfelelő szóig. Megbocsátották, sok kedves embert hozott össze a SzénaFeszt.

Többen megkérdezték, hogy mi, a csoportom, mivel foglalkozunk. Nem ártott volna valami pofás szöveggel készülni, mert ott és akkor csak a kételyeim jutottak eszembe. A kételyeim legalább őszinték. Lehet, hogy egyszer eljön az idő, mikor kiállok és elmondom, hogy mi vagyunk a legjobbak az erdőben, fenemód sikeresek vagyunk és hatalmas támogatóbázisunk van, de ez még várat magára. Pillanatnyilag nem tudok sikerről beszélni.

Kevés kivétellel minden aktivista a kételyeit fogalmazta meg, abban mindenki egyetértett, hogy dolgozni kell, de szépen beszámoltak kudarcaikról.

Nagyon remélem, hogy a szakmai munkáról majd ír valaki helyettem és én itt megmaradhatok az élet komolytalanabb oldalán.

Ennyire komolytalanon. A gondos csomagolás során két fontos dolgot felejtettem itthon, a naptejet és az elemlámpát, gyorsan barnultam, most foltokban hámlok. A koncertek a domb tetején voltak, az odavezető út meg sáros volt, jófajta vendégmarasztaló sárral. Eugen David traktorjának sem volt egyszerű kimenni a domboldalon. Miután kétszer ragadtam belé az eső utáni cuppogó sárba, elment a kedvem a koncertektől. Gyönyörű csillagos ég volt, a hold is szépen világított, a telefonom viszont nem helyettesíthetett egy elemlámpát, reménytelenül belemásztam a legnagyobb sárba.

Már ropogósra sültem a napon, mikor egy elszánt aktivista jelezte, hogy ő játszani szeretne. Nagyszerű játékunk volt, aki kipróbálta mind megszerette, igazi aktivistáknak való csemege. Reménykedtem, hogy magyarul játsszuk, de nem volt szerencsém, az úriember angolul beszélt. Nevezzük sorsnak, újra egy klíma-aktivistával dobott össze az élet, GMO-ellenes aktivistával alig találkozom, de az összes klíma-aktivista megtalál. Szorgalmasan aláírok minden kampánynak, de vannak kampányok, amikről többet tudok. A jóember igencsak elszántan érvelt, én meg egyre inkább úgy éreztem, ha muszáj, eltáncolom, csak beszélni ne kelljen, csúnyán lemaradtam a GMO témával. Láttam a szemében a neheztelést.

Verespatak szépsége kiölte belőlem a harci kedvet, átváltottam álmatag mormota üzemmódra.

Még a nagy eső előtt, volt pár szabad óránk, mikor spontán ötletelésbe kezdtünk és nagyon hamar két nagyon jó ötlettel álltunk elő. A társaságot most láttam először és nagyon örülök, hogy összefutottunk, több kérdésemre választ kaptam. Ezután következik a neheze, nem ártana megvalósítani az ötleteket. Ez egy újabb szakmai kérdés, amiről annyira jó lenne, ha más írna. Részemről szeretet és béke.

Lélekben készülök egy újabb kiszállásra, csontjaimban érzem, hogy fogok én még sátorozni. Ha beszerzek egy vastagabb hálózsákot, nagy baj nem érhet. Szétnéztem pár hálózsákokat áruló oldalon, a kínálat biztató.