Inkognitóban a konfekciógyárban

http://cdn.nycitynewsservice.com/blogs.dir/795/files/2015/10/YeeRK_3.jpg

Laura Ștefănuț Európában készült cikkének ismertetőjéből kimaradt ez a  nagyon érdekes részlet

Miután Románia minden régiójában interjúkat készítettem konfekciógyártó munkásokkal, úgy döntöttem, saját bőrömön tapasztalom meg, milyen a munka egy ilyen gyárban. Egy temesvári gyárra esett a választásom, amit elismert audit-cégek ellenőriztek, mind magáncégek, mind civilszervezetek részéről. Nem tudtam varrógéppel varrni, így a nyomtató részlegre jelentkeztem. Reggel 6 órakor a munkások már a gyárban voltak. Ha pár másodperccel 6 óra után teszik ujjukat az ujjlenyomat-olvasóra, egy egész órát levonnak a fizetésükből.

Egy felügyelő körbevezet a részlegen. Erős vegyszerszag tör ránk, de a felügyelő megnyugtat, hogy áttértek a vízalapú festékekre, amik nem veszélyesek az egészségre. Elmondja azt is, hogy naponta kapni fogok egy üveg tejet (a tejet védőitalként adják olyan munkásoknak, akik nehéz és egészségkárosító munkát végeznek). A munka legnehezebb része a meleg elviselése-teszi hozzá, mert nem kapcsolják be a ventilátorokat, hogy ne tegyék tönkre a friss festéket. Két veterán munkásnő segítségével nekilátok.

ragasztóberendezés http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/szakkepzes/konnyuipar/ruha-es-textilipari-szakmai-ismeret/a-ragasztoanyagok-a-ruhaiparban/ragasztas-a-ruhaiparban

Anyagdarabokat kell rátennem egy hatalmas papírra rajzolt mintára. Olyan, mint egy puzzle. Ez egy hatalmas nyomtatógépbe kerül, ahol még ráteszik a logót és egyéb dizájnelemeket. Majd felviszik a varrodába, ahol sportnadrágok és sportfelsők lesznek belőlük. Az agy lefárad az ismétlődő mozdulatoktól. "Vigyázz, ne vágd meg magad, a lap széle vág, mint a penge!"- mondják a munkatársaim. Mielőtt a gépbe tolják, ellenőrizik, hogy a határokon belül maradtunk-e. "Szerencséd van, hogy ilyen magas vagy, mert jobban át tudsz hajolni az asztalon, jobban látod a vonalakat."
Az a baj, hogy túl lassan dolgozom. Műszakonként 300-400 darabot kellene elkészítenem.

Reggel 9-kor már iszonyú hőség van a csarnokban. A munkatársnőim kivörösödött arccal verejtékeznek a sportruházat fölött. Bevillan, hogy én is izzadtam futószerelésben, és rádöbbenek, hogy soha nem tudtam, miként állítják elő ezeket a ruhákat. 11-kor, mire elérkezik az egyetlen szünet ideje és 20 perc szünetet tarthatok, már kicsavartnak érzem magam. A tekintetem opálos a megfeszített figyelemtől, hogy az anyagdarabokat megfelelően helyezzem a finoman rajzolt vonalakra. A nyakam bemerevedett, mert ráhajolok az asztalra. Fájnak a lábaim. De megfeleltem, így alkalmaznak, a fizetésem bruttó 975 lej lesz, alig több mint 700 lej marad belőle nekem (közben a minimálbér 1050 lejre nőtt). Ugyanúgy, mint a többi munkásnőnek, akik tíz év után is minimálbérért dolgoznak. Egy munkatársam figyelmeztet, hogy a dolgok nem lesznek mindig ilyen szépek, mint most. Szépek?! Még nem volt részem abban a gőzben, amit más gyárakban hallottam, de az állapotok így is szörnyűek és a pénz két hétre sem elég. A munkás és a társai folytatják a figyelmeztetést. Elmondják, hogy az éjszakai műszakban, a túlhevült nyomtatógépektől gőzzel telik meg a csarnok.

A főnökasszony rendszeresen megalázza őket és a pénz nem elég arra, hogy eltartsák a családjukat, így túlórázniuk kell, ami kikészíti őket fizikailag. Végül elmondtam a munkásoknak, hogy újságíró vagyok és találkoztam velük a gyáron kívül, ahol további elkeserítő történeteket meséltek. Mind arra törekedtek, hogy javítsanak a helyzeten, de most már szinte beletörődnek. Nincs akivel, túl nagy a félelem és túl erősek a gyártulajdonosok. Fizetésemelést kértek, de csak sértegetést kaptak, panaszkodtak, hogy bírhatatlan a hőség és ezért ájuldoznak a munkások, de a ventilátorokat csak akkor kapcsolják be, ha ellenőrzés van.

Megpróbálták kideríteni, hogy miért kapnak egy-egy hónapban kevesebb fizetést, mikor túlóráztak, de senki nem magyarázta meg nekik. Panaszt tettek a Munkaügyi Főfelügyelőségnél, akik megbüntették a gyárat, de a munkások élete ugyanúgy folytatódott. Van egy sikertörténet is, felhívtak egy bukaresti nő auditort, akinek a névjegykártyáján az állt, hogy egy magáncég társadalmi felelősségvállalás auditora. Elpanaszolták neki a fizetéseket, a túlórákat, a megalázásokat, meg azt is, hogy az ebédidőből lefaragtak 10 percet és a férfiak nem kapták meg a védőitalt. Visszakapták a tejet és a tíz perc ebédidőt.
Még a felsorolt problémák, az ájulások, megalázások és túlórák nélkül is úgy gondolom, hogy lehetetlen normális munkahelyet találni a textiliparban. Mégis százezrek dolgoznak továbbra is ilyen gyárakban, rossz fizetésért, rossz munkahelyi körülmények között.

Laura Ștefănuț cikkének összefoglalója itt olvasható
http://kettosmerce.blog.hu/2016/02/12/nem_kell_azsiaig_menni_a_kizsakmanyolt_munkaeroert_varronok_az_unio_szelen

A teljes cikk románul
http://ziaruldecalafat.ro/fabricat-in-europa-romance-exploatate-in-industria-hainelor-de-lux-la-sc-maglierie-cristiani-calafat/

Fast fashion: környezetszennyezést és abúzusokat rejtő káprázat

http://www.pelicam.ro/filme/competitii-internationale/lung-metraje/adevaratul-cost-2

A divatipar volt a Pelicam filmfesztivál ötödik kiadásának kiemelt témája. Ez a világ második legszennyezőbb ipara, csak az olajipar előzi meg, és egy olyan téma, amiről sokkal többet kellene beszélni. A trendek bűvöletében hajlamosak vagyunk könnyedén átlépni a divatiparban elkövetett visszaélések felett. Meghívottaink Lucy Siegle, a Guardian újságírónője és a The True Cost dokumentumfilm producere, Reet Aus divattervező, az Out of Fashion dokumentumfilm főszereplője, Laura Ștefănuț újságírónő, az Európában készült oknyomozó riport szerzője és Ioana Ciolacu divattervező.

Lucy Siegle: A divatipar az elmúlt két évtizedben átalakult, az a divat, amit megvásárolunk- a fast fashion- felfoghatatlan lett volna korábbi generációk számára, az árak egyre csökkentek, az ipar pedig a gyorsaságra és az alacsony árakra épít. A piac nagy játékosainak nincsenek gátlásaik, így 1-2 éve nagyon nehéz helyzetbe kerültünk. Érdemes megnézni a nagy divatcégek beruházásait, nagyon gazdagok, és a beruházások szintje nagyon magas. A ruhák ugyanúgy készülnek, mint minden más termék, ahogy például a sampon is készül, nincs semmi különbség. Bizonyos szempontokból rosszabb a helyzet, mint 5-10 éve, de van ez a csodálatos mozgalmunk, olyan emberek, akik nem szeretnék ezt a rendszert támogatni: antikapitalisták, vásárlók, aktivisták, kutatók, ők mind nemet mondanak. Az ipar azonban még rosszabb, még gyorsabb és nagyon gyorsan terjeszkedik. Mindez nem néz ki túl jól, de a mozgalom optimista.

Laura Ștefănuț: Egy éven keresztül dokumentáltam a romániai és bulgáriai konfekcióipart, és valóban rendszerszintű problémáról van szó Európa ezen a részén is. A nyugatiak úgy gondolják, ha Made in Europe címkéjű ruhát vesznek, az méltányos kereskedelemből származik(fair trade). Sokkolt, hogy mennyire félnek ezek a munkások, nem mernek beszélni senkivel, aki nem a gyárban dolgozik. Egyeseknek betanították, hogy ne mondjanak semmi rosszat a gyárról. Még sehol nem láttam ilyen mély félelmet, pedig más abúzust elszenvedő csoportokkal is dolgoztam, például szexmunkásokkal. A nők rendszeresen elájulnak, nagyok sok órát dolgoznak és nem fizetik ki őket, ez rendszerszintű. Miután publikáltam a történetet, felhívott egy munkásnő és elmondta, hogy tüntetni fognak. Mondtam, hogy hűha, nagyszerű, mert pár hónapja nem kaptak fizetést. De ők nem a fizetések miatt akartak tüntetni, hanem a cikkem miatt.

Reet Aus: Én a divatipart kutatom. A kisebb európai gyártóknál kezdtem és úgy terveztem, hogy eljutok az ipar nagyágyúihoz. Történt valami érdekes, sikerült eljutnom a Pexinco-hoz, Banglades legnagyobb gyártójához, 42.000 ember dolgozik nekik. Mikor az ottani vezérigazgatóval beszéltem, rájöttem, hogy van közös érdeklődési pontunk és ez az ipari anyagpazarlás. Még mindig együttműködünk, elindítottunk egy minősítési folyamatot, mert eddig nem volt ilyen minősítés. Elkezdtünk maradékokból dolgozni, hogy lássuk mennyit tudunk ezekből újra beépíteni a gyártásba. A divatmárkáknak ez új dolog.

Ioana Ciolacu: Amit  divattervezőként a  fenntarthatóságért teszel, az nem kell a vásárlóid rovására menjen, nem kell meglátszódjon a dizájnon. Ha megtudják, akkor boldogok. Ezen a piacon nem találtam senkit, akit a fenntarthatóság foglalkoztat. Találtam egy bőrcipő készítőt, vele együtt fogok működni, hogy alternatívákat dolgozzunk ki. Szerinte, ahhoz, hogy profitja legyen, fontos, hogy bőrt használjon. Most azon dolgozunk, hogy kiiktassuk a bőrt. Nem lesz túl nagy impaktja, de kezdetnek nem rossz. Elindítottunk egy újrahasznosítási programot, hogy jobban tudjak aludni, hogy valamit visszaadjunk. A nálunk vásárolt termékeket ingyen javítjuk. (Az anyagmaradékokat Călărasira küldik, ahol rongyszőnyeg készül belőle.)

A cikk eredetije itt olvasható
Stefănuţ cikke hét nyelven, köztük angolul a Balcan insight portálon

...

A ruhákkal etetett szörnyeteg (II.rész)

http://www.pelicam.ro/filme/competitii-internationale/lung-metraje/adevaratul-cost-2

Szabad piac (felelősségtől és kötelességtől mentesen)

"Az igaz, hogy a változásnak a törvényhozók felől kell jönnie. De egy olyan világban élünk, ahol egyre szabadabb a piac. Nincs sok érdek abban, hogy szabályozzák. Más gazdasági ágazatokat megpróbáltak szabályozni, jelenleg Nagy Britanniában van egy ilyen eljárás a szénsavas üdítők gyártásánál. A cukorra vonatkozik, mert nagyon sok problémánk van az elhízással. Sokévnyi kampány után eljutottunk oda, hogy a törvényhozó közt akadnak olyan hangok, akik azt mondják, hogy «Tudjátok mit, fiúk, jobb lesz kevesebb cukorral készíteni, vagy adót szabunk ki a cukorra.»

Drágább lesz magasabb cukortartalmú üdítőt vásárolni, mint egy egészségeset. Ez egy fontos változás, ami keresztbe tesz egy teljesen szabad piac tervének. Nem tetszik nekik, de szükséges.

De, komolyra fordítva a szót, van esély, hogy ilyesmi megtörténjen? Az egyik olyan terület, ahol kormányzati beavatkozást remélhetünk, az a hulladék. A 2000-es évek közepétől Franciaország elkezdte vizsgálni a szemétdombra dobott ruhák helyzetét. Gyorsan kiderül, hogy a széndioxid- kibocsátás magasabb, mint gondolták és magasabb, mint az összes többi forrásé. A kormányzat akkor rájött, hogy az emberek túl sok ruhát vásárolnak és túl hamar kidobják őket. Közben mi nagyon tapasztalt ügyvédekkel kezdtünk dolgozni. Ők egyes divatmárkák viselkedését tanulmányozzák és azt nézik, hogy köthetők-e olyan nagy incidensekhez, mint ami Rana Plazaban történt. Majd jogi megoldásokat keresnek bizonyos viselkedésükre.

Senki nem tudja mekkora mennyiségű hulladékot termel a divatipar. Ez titok marad. 

A trösztellenes politika fontos eszköze a divatiparnak. Már rég így van ez. Nekünk újságíróknak, civil szervezeteknek, aktivistáknak és aggódó vásárlóknak különösen frusztráló, hogy nincs meg minden adatunk arról, miként működik a divatipar. Még az adatokat vizsgáló kutatók is csak becsült adatokat mondanak arról, hogy mennyi gyapotot használnak, mennyibe kerül egy rendelés, mekkorák a rendelések, mekkora mennyiségű hulladékról beszélhetünk. Ez titok marad. Annyit tudunk tenni, hogy a bejelentőktől származó adatok alapján megbecsüljük. És a mennyiség valószínűleg hatalmas. A divatmárkák azt mondják, hogy nekik nem kötelező pontos adatokat szolgáltatni. Még a Rana Plaza után sem, pedig az a legnagyobb szerencsétlenség volt a divatipar történetében. Megszegnék a trösztellenes politikát. «Ha én neked információkat szolgáltatok, akkor megtudja a konkurencia és blabla».  Mindig úgy gondoltam, hogy ezeket az adatokat nyilvánosságra kellene hozniuk. A Rana Plaza után parlamenti bizottságokat hoztak létre, annyira súlyos volt a probléma. Kötelezni kellett volna őket arra, hogy legalább az adatok egy részét nyilvánosságra hozzák."

Jogi megoldások és tömegmozgalmak

"Mikor a jogi megoldásokról beszélünk, több lehetőségünk van. Például megnézhetjük, hogy megsértették-e valamelyik kereskedelmi törvényt. Lehet, hogy hülyén hangzik, de vannak olyan rendelkezések, amik szerint, ha egy ország jó hírét megsérted azzal, hogy túl nagy nyomást gyakorolsz rá, akkor szankcionálható vagy. Most érvelhetünk úgy, hogy a különféle divatmárkák túl nagy nyomást gyakoroltak Bangladesre, hogy minél több ruhát gyártson és ez az ország ruhagyártó hírnevének ártott. Ez bizonyos mértékben működik más ágazatokban, az amerikai Dodds-Frank törvény szerint az elektronikus cikkek gyártóinak bizonyítaniuk kell, hogy nem használnak Kongóból származó nyersanyagot. Működhet, még akkor is, ha nem tökéletes. A probléma viszont az, hogy alig születik meg egy törvény, a cégek ügyvédek hadát fogadják fel, hogy megkeressék a kiskapukat. Igazából a hatások nem érnek el a munkásokig csak az ügyvédekig.

http://www.pelicam.ro/filme/competitii-internationale/lung-metraje/adevaratul-cost-2

"Egyáltalán nem vagyok elégedett azokkal az információkkal, amit tőled kapok. És a ruhákkal sem, mert nem garantálod, hogy olyan körülmények között készült, mint amilyeneket én elvárok."

Marad a kérdés: mi változtatná meg a dolgokat? És mit gondolunk mi, hogy hatalmas változást okoz, az ok amiért annyit ugrálunk, az a vásárlók tömegmozgalma. Hogy eljussunk addig, hogy azt mondjuk «egyáltalán nem vagyok elégedett azokkal az információkkal, amit tőled kapok. És a ruhákkal sem, mert nem garantálod, hogy olyan körülmények között készült, mint amilyeneket én elvárok.»
Sokan a The True Cost megjelenése előtt azt sem tudták, hogy van ilyen probléma. Most megfogalmaztuk a problémákat. Itt az ideje, hogy elkezdjük a következő szakaszt. Tudjuk, hogy elkeserítettünk pár márkát a filmünkkel és várjuk, hogy leüljünk tárgyalni. Nagyon sok sürgős tennivaló van. Például a múlt héten a légköri CO2-koncentráció túllépte a 400 ppm (részecske/millió) szintet. Tudtuk, hogy meg fog történni, de nem sejtettük, hogy ennyire fenyegető. Ez többek közt azt jelenti, hogy a világ egyes részein nem lehet majd gyapotot termelni. Az olcsó gyapot ideje lejárt. Több érv van és nem csak az, hogy nagyon jó dolog olcsó ruhát készíttetni rabszolgákkal.

Más területeken is mozgásba lendültek a dolgok: például a Coca-Cola mikrohiteleket ajánl nőknek. Ha azt mondták volna, hogy egy ilyen márka fog ilyesmit tenni... Mikor kicsi voltam a Coca-Cola volt az elsőszámú ellenség. Még mindig nem bízom bennük, de lám változtattak. Sok cég a digitális forradalom miatt változtatta meg a marketingjét. Ma facebookon beszélhetünk egy malawiban élő teatermesztővel. Régebb legfeljebb egy posztert láttunk róla egy hippi üzletben, egy elszalasztott lehetőség volt. Ma ilyen lehetőségek bárhol lehetségesek a Twitteren, a szociális médiában.

 "Az emberek a divatok még a jövővel és a trendekkel kötik össze. De az a szar modell, amit a gyártáshoz használnak a XIX. századból származik, és ott is kellene maradjon."

 

Eljut a divatba is ez az irányzat. Hamarosan, az emberek már nem arról fognak posztolni, hogy mit viselt a fene se tudja melyik Kardashian. Ha azt látod, hogy egy ruhaüzem kizsákmányolja a munkásait, vagy látsz egy hiányos címkét, bármit, el akarod majd mondani. Azok a divatmárkák lesznek nyertesek, akik ezt már művelik. Azok a divatmárkák, akik tényleg változtatnak. A divat azért maradt le, mert nagyon konzervatív üzleti modellen alapszik. Pillanatnyilag még megy nekik. Az emberek a divatot még a jövővel és a trendekkel kötik össze. De az a szar modell, amit a gyártáshoz használnak a XIX. századból származik, és ott is kellene maradjon.

A sweatshop(munkásnyúzó üzem) fogalma először egy viktoriánus regényben bukkan fel és eredeti jelentése szerint közvetítőt jelent, a pénz nem jut el a munkásig, hanem egy harmadik félhez kerül, aki kegyetlenül bánik a munkással. Wow, még mindig ezt csináljuk? Nem fogod elhinni, hogy igen. Közben elkezdődött a negyedik ipari forradalom, a digitális forradalom. Bizonyos fokig hozzáférhetünk 3D-nyomtatókhoz. Vajon azok a cégek, akik nagy mennyiséggel és alacsony bérekkel dolgoznak, képesek lesznek alkalmazkodni? Én a cégek vezetői helyében nagyon komoly kérdéseket tennék fel magamnak."

Vágjuk el a köteléket a H&M-mel!

"Én úgy döntöttem, hogy fizetésem egy részét drágább ruhákra költöm, mert érdekel ez a dolog és szeretném az árának megfelelően sokat viselni. De elfogadom, hogy nem mindenki gondolja így. Nem hiszem, hogy mindenkinek így kellene tenni. Nem köteles minden fogyasztó kibogozni ezt a hatalmas nyomorúságot. A probléma nem az, hogy te, bárki az utcáról, megveszel valamit a H&M-ben. Nemrég írt nekem egy nagyon kedves tini, és megkérdezte, hogy« Ha semmit sem vásárolok a H&M-ben, az feltűnik nekik?» Azt válaszoltam: «Nem. Azzal a mennyiséggel, amit most termelnek, nem fogják megérezni.»

De van más lehetőség is. Az ötlet nem az enyém, egy sokkal fiatalabb barátnőmé, aki a '90-es évek gyereke. Ő azt mondja:« OK, tehát van 5 fontod. Vehetsz egy bikinit, ami 3 font. Tegyük félre az etikai aggályokat, hogy miként állítható elő egy ruházati cikk 3 fontból szállítással és profittal együtt. Ahelyett, hogy egy szar cuccot vegyek, ami nem érdekel, amire nincs szükségem és valószínűleg egyszer lesz rajtam három óráig, a pénzem inkább egy crowdfundingba(közösségi finanszírozás) fektetem. Vagy elkezdem gyűjteni a bankban. Nekem, fiatal nőnek, ez hatalmat ad. Van 5 fontom és nem adom neked H&M, mert neked már úgyis túl sok van. Most szépen elsétálok. Láttam a tárgyat, akartam is, de úgy döntöttem, hogy nem vásárolom meg. Ellenálltam, ahogy a fagyinak is ellen lehet állni és elmúlt az étvágyam. A pénzem még megvan, még az enyém, nem a tied. És dönthetek úgy, hogy a jövőmbe fektetem. Pénzt gyűjthetek, hogy vegyek egy kamerát és készítsek egy filmet." Ne gondoljátok, hogy ez a lány megaliberális-egyáltalán nem az.

Vagy tehetsz egyebet. Ha csak ezt engedheted meg magadnak, vásárold meg az 5 fontos pólót. Nem ítéllek el. Vedd meg és írj egy levelet «Kedves H&M megvettem ezt a pólót, óvatosan fogom mosni, hogy 4 évig hordhassam, de hogy tudd, nem tetszik, ahogy a ruhákat készítitek. Ha úgy állítanátok elő, ahogy kellene, még vásárolnék 3 pólót tőletek.» Manipuláld egy kicsit őket. Nem kell hibásnak érezned magad! De a film nézésekor érzett dühöt, ellenük fordíthatod."

Ioana Pelehătăi

I. rész

...

A ruhákkal etetett szörnyeteg

http://www.pelicam.ro/filme/competitii-internationale/lung-metraje/adevaratul-cost-2

A Pelicam környezetvédelmi filmfesztivál ötödik kiadásán(2016. június 16-19) Lucy Siegle, a Guardian újságírója és a The True Cost (A valódi ár) dokumentumfilm producere próbálta feltárni nekem a ipari divatfogyasztás (fast fashion) sötét bugyrait.

Két 8 és 11 év körüli kisfiú  halad el a bangladesi Rana Plaza áldozatainak fényképeivel borított fal előtt, az édesanyjukat keresik, aki a divatipar legnagyobb katasztrófájában vesztette életét.
2013 április 24-én egy 8 emeletes épület omlott össze a bangladesi Dakkában. Pár nappal azelőtt az épület megrepedezett, a földszinten található bankok és üzletek azonnal bezártak. A felső emeleteken található ruhakészítő üzemek főnökei megparancsolták a munkásoknak, hogy továbbra is menjenek dolgozni. A szerencsétlenségben 1300-an vesztették életüket, és 2500-an  élve a romok alá szorultak. A Mango, Primark, Walmart, Benetton és más olyan divatmárkák számára készítettek ruhákat, amit te is megvehetsz a helyi bevásárlóközpontban.
Banglades messze van, de a szekrényed nincs. Nézd meg a címkét! Fogadjuk, hogy közülük legalább egy a világ valamelyik szegény részén készült.

Nincs pénzed? Költsd ruhára!

Mikor egy póló 5 dollár az üzletben, szerinted mennyiért állítják elő? Ezt kezdte kérdezni Andrew Morgan, egy fiatal amerikai rendező, miután a Rana Plazaról készült fényképeket meglátta a The New York Timesban. Szíven ütötte, hogy a gyerekek az ő gyerekeivel voltak egyidősek. Rájött, hogy nem tudja miként működik ez az ipar. Ki van a háttérben és ki dolgozik? Miként lesznek nyereségesek a divatmárkák ilyen alacsony eladási árak mellett?

Kutatni kezdett és így bukkant Lucy Siegle brit újságírónő To Die For: Is Fashion Wearing out the World? című könyvére. Siegel könyvéből értette meg, hogy minden márka ugyanazt az illúziót árulja. Siegel már 2004-ben az etikus fogyasztásról írt és a fast fashion divat szörnyeivel harcolt. Egy cinikus és recessziótól traumatizált világnak üzenik, hogy ”Nincs pénzed? Költsd ruhára!” Napjainkban már nem futja arra, hogy házat, autót vegyünk, vagy nagy bankkölcsönt vegyünk fel, de olcsó, hogy trendi légy. A trendiség varázsa lengi be a bevásárlóközpontokban kapható divatmárkákat a H&M-től a Zaráig. Minden héten új mikro-szezon kollekció jelenik meg, új ruhák. A divat villámgyorsan változik, de te tudod tartani az iramot, mert íme, egy póló csak 5 dollár.

Azért csak 5 dollár, mert a munkások vérével készül, hangzik el Morgan dokumentumfilmjében, a The True Cost-ban. A Rana Plaza egyik síró áldozata mondja, egy 23 éves munkásnő, akit a szerencsétlenség után megvertek, mert a saját és a munkatársai jogait kérte. Egy anya mondja, aki nem keres annyit, hogy a kislánya is vele élhessen Dakkában.



A dokumentumfilmből azt is megtudjuk, hogy a világ ruhagyártó munkásainak 85%-a nő. A divatipar az egyik legszennyezőbb ipar a világon, csak az olajipar előzi meg. 2015-ben a divat 3ezer milliárd dollárt termelt. A világon minden évben 80 milliárd ruhát gyártanak 400%-kal többet, mint két évtizede. Bangladesben a textilipari minimálbér 2013 végére csak 68 dollárra nőtt.

Pólóim, szandálaim és ruháim szörnyeket etetnek

Ilyen keserédes gondolatokkal és elszoruló torokkal néztem a The True Cost dokumentumfilmet a Pelicam filmfesztiválon. Tulceán, az emberekről és környezetről szóló filmfesztivál ötödik kiadásán meleg volt és sok sirály. A The True Cost dokumentumfilmet a producer Lucy Siegle és Laura Ștefănuț újságírónő jelenlétében vetítették.
Év elején Ștefănuț oknyomozó riportot publikált egy calafati ruhagyárról. Az újságírónő vállvetve dolgozott a munkásnőkkel, látta miként ájulnak el és kiderítette, hogy hónapok óta nem fizetik őket. A cikk publikálása után nem sokkal, a munkásnőknek azt mondták, hogy az oknyomozó riport miatt a gyár elveszítette a szerződést az Inditexszel. A munkások tüntettek, de nem a gyár vezetői, hanem az riport ellen. (ford. megj. A cikkben említett cég a Maglierie Cristian Impex olasz cég és olyan divatmárkáknak, cégeknek dolgoznak, mint a Kenzo, Escada, Marc O'Polo, Faconnable és Inditex)  Az Inditex, aki a Zara és a Massimo Dutti divatmárkák tulajdonosa, tagadja, hogy felmondták a szerződést, de ellenőrzik az üzemet. Szeretnének megbizonyosodni arról, hogy minden rendben van. (ford. megj. Az Inditex márkái a wikipedia szerint: Zara, Massimo Dutti, Bershka, Pull&Bear, Oysho, Zara Home, Stradivarius és Uterqüe).

Calafat után, Bangladesen át vissza Tulcea közepére, körülöttünk a város hálóként zsugorodik, mint annyi, az utóbbi húsz évben a fokozatosan leépülő ipar miatt elnéptelenedő város Romániában. De a főtéren ott trónol egy H&M. A rövidnadrágok ára ezen a héten 30 lejtől kezdődik. És Lucy Siegle elképed a márka jelenlététől "Már Tulcean is?! I mean, no offense to Tulcea…” Így kezdi az újságírónő felfejteni a ruhák címkéit. A fonal vége itt van.

A divatbirodalmak és a zsoldos civilszervezetek

"A sajtó kapcsolata a divatmárkák egy részével jelentősen megromlott az elmúlt években. Én nem vagyok tagja civilszervezetnek, nem töltöm azzal a napom, hogy minden márkával leülök tárgyalni, nem próbálok ily módon változást elérni. De elkerülhetetlen, hogy előbb-utóbb írok valamelyik márkáról. Ez egyre nehezebb, mert egyes fast fashion divatmárkák nagyon körülbástyázottak Nagy Britanniában, annyira fontosak a nemzetgazdaság számára. Nálunk nem hallasz más üzenetet, csak azt, hogy ha felhagysz a vásárlással, akkor meghal a gazdaság. Ez nem igaz, de ezt adják el mindenkinek. És még csak nem is fenntartható. A divatmárkák erre építettek. Egyesek úgy döntöttek, hogy ők élen járnak a fenntarthatóságban és nem kell többet fáradozniuk azon, hogy mondjuk tűzlétrát építsenek, betartsanak minden biztonsági intézkedést, vagy biztosítsák a létminimumot, ami szerintem nagyon fontos. Ezekről tényleg beszélnünk kellene. 
Az van, hogy mikor egy márka sok pénzt keres, egy bizonyos összeget félretesz fenntarthatósági célokra. Ők sem szörnyetegek, tudtad? Mindannyian szeretnénk jót tenni és szeretnénk, ha jónak tartanának. Szerintem, Nagy Britanniában egyes cégek jobbra-balra szórják a pénzt. Minden kis civil szervezet, ami a címkézéssel és fenntarthatósággal foglalkozik, hirtelen ott terem, hogy «Ó, dolgozhatnék veled, kérlek? Engem, engem, engem válassz!» Így egyre nehezebb lesz nekik, hogy kritikát fogalmazzanak meg a márkáról. Igazából szabad kezet adnak. Nincsenek már olyan hangok, hogy «Egy pillanat, te megígérted és nem tetted meg, ez egy hülyeség, az meg hazugság.»

Eljutsz odáig, hogy kiábrándulsz az egész mozgalomból. Számomra jelenleg ez a legszomorúbb. De majd elmúlik és szeretném folytatni. Engem az érdekel, hogy igazi változást érjek el, rendszerszintűt. Az érdekel, hogy megváltoztassam a ruhaipari dolgozók életét. Hogy elkeserítenek a divatmárkák? Igen, világos. Szegény fejem! Az igazi kérdés az: megváltoztatják a divatmárkák a munkások életét? Nem úgy tűnik. A munkások nem látnak semmi változást sem a fizetésben, sem a munkakörülményekben, sem abban, hogy biztosan megmarad az állásuk. Engem ez érdekel. Nyilvánvaló, hogy durván túlzok. Tudom, hogy vannak olyan divatmárkák, különösen a kisebb divatmárkák, akik sok fontos változást hajtottak végre és akik megmutatják, hogy nem kell mindennek úgy történni az iparban, ahogy eddig történt. De a divatbirodalmak üzleti modellje nem enged rendszerszintű változásokat, pedig szükségünk lenne rá."

Ioana Pelehătăi

(Folytatása következik)

A fordítás alapjául szolgáló cikk itt olvasható

II.rész

 Laura Ștefănuț oknyomozó riportjáról magyarul:

http://regithink.transindex.ro/?tag=varroda
http://kettosmerce.blog.hu/2016/02/12/nem_kell_azsiaig_menni_a_kizsakmanyolt_munkaeroert_varronok_az_unio_szelen

ajánlott cikkek:
http://divany.hu/tejbenvajban/2014/09/20/5_bicskanyitogato_teny_az_olcso_divatrol/
http://hg.hu/cikkek/design/11766-a-divatvilag-gyorsettermei

...

Fontosabb erdős cikkek 2016 harmadik negyedévéből

Kihátrált a SPAR a Schweighofer mögül

Elveszítette egyik osztrák üzletfelét a Holzindustrie Schweig­hofer (HS): a SPAR Austria, Európa egyik legnagyobb áruházlánca nem hivatalosan ugyan, de bejelentette, hogy már nem forgalmazza a HS romániai gyárából származó termékeket.http://www.kronika.ro/erdelyi-hirek/kihatralt-a-spar-a-schweighofer-mogul

Az idei súlyos árvizek Máramarosban a masszív erdőirtásnak köszönhetőek

Környezetvédelmi szervezetek szerint a legutóbbi máramarosi áradások azért voltak olyan súlyosak, mert a térségben az utóbbi évtizedekben hatalmas mértékű erdőirtás volt. Az Agent Green által közzétett szatellitképeken látszik, hol az országhatár Románia és Ukrajna között: a romániai oldalon teljesen letarolt hegyoldalak vannak.

http://think.transindex.ro/?hir=61

Petíciót indított Hans Hedrich: ne árusítsanak Schweighofer-termékeket a romániai áruházak

Petíciót indított Hans Hedrich, a fogarasi Neuer Weg Egyesület alelnöke, amelyben az aláírók azt kérik, a nagy romániai építkezési lerakatok, mint amilyen a Hornbach, a Bricodepot, a Dedeman, az Arabesque és a Leroy Merlin, vegyék ki a kínálatukból a Schweighofer osztrák fafeldolgozó vállalat termékeit.

http://think.transindex.ro/?hir=64

Kipetíciózná a Schweighofer deszkáit a hazai barkácsboltokból

Hogy ne csak a külföldi ügyfeleit veszítse el a fűrészüzem, ha illegálisan kivágott fát dolgoz fel.

Petíciót indított ma Hans Hedrich környezetvédő aktivista a hazai de-clic.ro portálon, ám az aláírásokkal ő nem az állam valamely intézményére szeretne nyomást gyakorolni, hanem magáncégekre: a Romániában is bolthálózattal rendelkező barkácsáruházakra.

http://foter.ro/cikk/20160705_kipeticiozna_a_schweighofer_deszkait_a_hazai_barkacsboltokbol

To Governmental Decision Makers in Romania and Responsible Authorities in Austria

Stop forest degradation in Romania - an appeal to put interests of local communities and nature first

For centuries, forests have belonged to Romania´s treasures, nurturing wildlife, cleaning air and water, providing heat and construction material, as well as income and jobs to local communities. Many Europeans envy Romanians for their vast remaining old growth forests. However, as we speak, illegal logging and exploitative forms of management are threating this extremely valuable resource base, despite good EU and national laws in place and strong public support for preserving Romania´s forests. What is happening?

http://www.wwf.ro/resurse/comunicate_de_presa/?272690%2FOprii-degradarea-pdurilor-din-Romnia---Scrisoare-deschis-WWF-Romnia-i-WWF-Austria

Online erdővédelem

Online is lehet jelenteni ezentúl, ha valaki illegális fakivágást sejt: a Greenpeace Románia természetvédelmi szervezet csütörtökön útjára indította a www.salvezpadurea.ro portált.
Az internetes platform annak a megyének az erdészeteihez és erdőőrségeihez továbbítja az értesítéseket, ahonnan az észrevétel érkezett. A honlapon ugyanakkor állandóan nyomon követhető lesz, hogy milyen bejelentések érkeztek, milyen választ adtak a hatóságok, illetve milyen intézkedéseket foganatosítottak.
http://www.kronika.ro/erdelyi-hirek/online-erdovedelem

Kattintással jelezheted a falopást

Miről ismered fel az illegális fakitermelést, és hogyan segíthetsz a hatóságoknak a jelenség megfékezésében - mindezekre választ ad aGreenpeace Románia által kifejlesztett új honlap, awww.salvezpadurea.ro oldal.

http://uh.ro/orszagos/25636-kattintassal-jelezheted-a-falopast

Környezetvédelem: a nagyhalak megmenekülnek?

Felemás hatékonysággal működik Romániában a környezetvédelmi kihágások szankcionálása egy civil aktivista szerint, aki arról számolt be, hogy a hatóságok rendszerint a kisebb cégeket és a magánszemélyeket bírságolják, a nagyvállalatok ezzel szemben mindig megtalálják a kiskaput, és valahogyan kibújnak a kötelezettségek alól. Mindezt olyan körülmények között, hogy a potenciális szennyezés mértéke tekintetében óriási eltérések vannak.http://www.kronika.ro/erdelyi-hirek/kornyezetvedelem-a-nagyhalak-megmenekulnek

Erdőradar 2.0: mobiltelefonos applikációval ellenőrizheted ezentúl a farakományokat

Az "Erdőfelügyelő" névre keresztelt applikáció ("Inspectorul Padurii") valójában kiegészíti az erdőradart, hozzáférést ad a felhasználóknak a SUMAL rendszerhez, amelynek adatbázisában a fakitermelésre és -szállításra vonatkozó adatok vannak - nyilatkozta keddi sajtótájékoztatóján Cristiana Pasca-Palmer környezetvédelmi miniszter.

http://think.transindex.ro/?hir=75

Mindenki benne van az erdőbizniszben, még az államfő is

A famaffia kérdésében sokat árt az, hogy a lakosság nem érzi át a probléma súlyosságát. Ők azt látják, hogy elegendő fa van a hegyen – szállt be a beszélgetésbe Fazakas Péter. Fontos különbség, hogy míg régen lóval történt a kivágott fák elszállítása, addig a mai gépesített világban egész erdőket lehet eltüntetni nagyon rövid időn belül.

Meggyőződése, hogy a Székelyföld jövője az erdőkben és azok termékeiben rejlik, éppen ezért időszerű az erdőirtások témáját kimozdítani a tabutémák közül. Megerősítette Hedrich korábbi kijelentését, miszerint mindenki benne van az erdőbizniszben, és bármilyen eszközt bevetnek annak érdekében, hogy erdőhöz jussanak. Fazakas tud olyan esetről is, hogy idős erdőbirtokos embereket vertek át, és vették el erdeiket,
nem túlzás tehát a maffiához hasonlítani működésüket.

http://foter.ro/cikk/20160722_mindenki_benne_van_az_erdobizniszben_meg_az_allamfo_is

Esélyek és eredmények (Harc a famaffia ellen)

Kovács Zoltán Csongor úgy véli, noha meredeknek tűnnek a milliós tételek, illetve a legmagasabb vezetői tisztségekig terjedő érintettség, közel tízéves civil tapasztalata azt mutatja: valóban ez a helyzet. „Romániá­ban és Erdélyben létezik egy olyan óriási környezetvédelmi probléma, amelyet senki nem akar, nem tud, nem mer megfogni, és ez az illegális erdőkitermelés, erdőirtás” – fogalmazott. Ez arra a téves felfogásra vezethető vissza, mely szerint például a székelyföldi erdőket nem lehet teljességgel letarolni. Az elv igaz volt, amikor hagyományos módszerekkel termelték ki, de manapság a láncfűrésszel való vágás, illetve a favágóhidakon való feldolgozás valóssá teszi ezt a veszélyt.

http://www.3szek.ro/load/cikk/93638/eselyek_es_eredmenyek_harc_a_famaffia_ellen 

Hans D. Knapp: Personal Impressions of a Forest Excursion to Romania Between virgin forest wilderness, rural idyll and forest destruction

Romania has the largest stock of beech forests in Europe. It contributes the largest part to the serial transnational nomination of European beech forests to the World Heritage List, submitted by Austria in January 2016 to UNESCO as extension of the Primeval Beech Forests of the Carpathians and Ancient Beech Forests of Germany. On the other hand reports about forest destruction cause for concern about the remaining virgin forests of the Romanian Carpathians. For this reason the Succow Foundation in cooperation with EuroNatur Foundation and with financial support by the Federal Agency for Nature Conservation (BfN) in March 2016 invited a small group of forest experts from Romania and Germany to a meeting at the International Academy for Nature Conservation Isle of Vilm.

http://www.romaniacurata.ro/wp-content/uploads/2016/07/Knapp_Romania_Report_min.pdf

Két hét alatt három medvét vitettek el Tusnádfürdőről

A kárpótlások nem megfelelő rendezése, illetve a hiányos jogi-közigazgatási háttér sokszor odavezet, hogy az emberek önbíráskodáshoz folyamodnak a medvékkel szemben.(...)

A medvék jelenléte valóban megszokott a térségben, hiszen az egész Tusnád-szoros olyan átkelőhely, amelyet intenzíven használnak az olyan nagyragadozók, mint a medve és a farkas. Tusnád község környékének természeti adottságai miatt az egész térséget intenzíven használják a medvék, és ez számos problémát okoz a medvetámadásoktól a gazdasági károkon át a habituált medvék megjelenéséig.
http://itthon.transindex.ro/?cikk=26110

Hamarosan elkészül az érintetlen és kvázi-érintetlen erdők katalógusa

Hat hónapon belül elkészül a romániai érintetlen és kvázi-érintetlen erdőségek katalógusa – jelentette be nemrég Cristiana Pasca Palmer környezetvédelmi miniszter.
2003-ban a miniszter szerint még 230.000 hektárnyi érintetlen erdősége volt az országnak, Európában az élen jártunk ezen a téren. Érintetlen - “szűz” - erdőnek azokat az erdőségeket nevezik, ahol az erdő emberi beavatkozás nélküli vagy azt minimálisra szűkítő állapotában maradt meg és funkcionál komplex ökoszisztémaként, ahol a fakitermelés, vadászat, gyümölcsbegyűjtés tilos, és a tervek szerint a turizmus is erőteljes mértékben korlátozott lesz. A WWF 2012-ben megállapította, az érintetlen erdők 80%-a semmilyen védelemben nem részesül – mondta el Csibi Magor, a WWF Románia igazgatója.

http://think.transindex.ro/?hir=81

Ki kell húzni a logisztikát az illegális fakitermelők alól

"rájött arra, a közigazgatásnak van a legnagyobb szerepe a famaffia működésében. A rendőrségen, ügyészségen, bíróságon, közbirtokosságokban és más intézményekben tevékenykednek azok a személyek, gyakran vezető pozícióban, akik nélkül nem létezne a famaffia – jelentette ki. Ezt igazolja az is, hogy a rétyi Schweighofer-gyárat a közigazgatás hagyta jóvá, a helyi és megyei hatóságok engedélyezték ezt törvénytelen befektetést – tette hozzá."

http://think.transindex.ro/?cikk=26114

Advocate of Europe’s last old-growth forests

Radolfzell. A few weeks before the Romanian legislative elections in November 2016, the EuroNatur Foundation will send a clear signal for the protection of Europe’s last primeval forests. On October 12th, Romanian conservationist Gabriel Paun will receive this year’s EuroNatur Award, joining outstanding personalities like Prince Charles, Mikhail Gorbachev, and US best-selling author Jonathan Franzen. All of them received the EuroNatur Award for their exemplary commitment for the protection of Europe’s natural heritage.

http://www.euronatur.org/english/news/advocate-of-europes-last-old-growth-forests/?tx_news_pi1%5Bcontroller%5D=News&tx_news_pi1%5Baction%5D=detail&cHash=961af1dc91dbcd225cf0b4a75f69d786

Anwalt der letzten Urwälder Europas

Radolfzell. Wenige Wochen vor den Neuwahlen in Rumänien im November wird die Naturschutzstiftung EuroNatur ein deutliches Signal für den Schutz der letzten Urwälder Europas setzen. Am 12. Oktober erhält der rumänische Naturschützer Gabriel Paun den diesjährigen EuroNatur-Preis. Damit steht er in einer Reihe mit herausragenden Persönlichkeiten wie Prinz Charles, Michail Gorbatschow und dem US-Beststeller-Autor Jonathan Franzen. Allesamt erhielten sie den EuroNatur-Preis für ihr vorbildliches Engagement zum Schutz des europäischen Naturerbes.

http://www.euronatur.org/aktuell/news/anwalt-der-letzten-urwaelder-europas/?tx_news_pi1%5Bcontroller%5D=News&tx_news_pi1%5Baction%5D=detail&cHash=7283cbbbfe2652f813c029b2531f0a7d

A Greenpeace erdőmentő bázisára tizenegy országból – köztük Magyarországról is – érkeznek az önkéntesek, hogy elkészítsék az Argeș (Argyas) folyó völgyében található ősbükkös fakataszterét. A romániai őserdők páratlan természeti értéket képviselnek. Az évszázados fákból álló rengetegben hiúzok, farkasok és medvék is menedéket találnak. Az erdők azonban rohamosan fogyatkoznak a helytelen erdőkezelés és az illegális fakitermelés miatt. A Greenpeace célja, hogy ezek a bükkösök bekerüljenek az új román erdőtörvény őserdőket és öreg erdőket összegyűjtő nemzeti katalógusába, és szigorú védelmet kapjanak a jövőben.

http://greenpeace.blog.hu/2016/08/15/oserdo_a_szomszedban

Greenpeace petíció Románia érintetlen erdeiért itt

14,5 millió lejt fordít a Környezetvédelmi minisztérium a 30 hektárnál kisebb erdők őrzésére, ha a tulajdonosoknak szerződésük van erdészetekkel.-áll a minisztérium sajtóközleményében. A miniszter asszony ezt hatalmas lépésnek látja, úgy érzi, kezd megtérülni a befektetett munka és sikerül visszaszorítani az illegális fakitermelést. Az adott összegből október elseje és december 31 között fogják biztosítani az erdők őrzését és kezelését.  Meglepő módon, magyar nyelvű hír nincs. 

http://stiri.covasnamedia.ro/2016/08/11/padurile-private-cu-suprafete-de-pana-in-30-de-hectare-pazite-cu-bani-din-bugetul-de-stat/

The Romanian Forest Rescue Station - a volunteer`s story

A bit further on I noticed a boot print left by one of the loggers - size 44 I guessed.
“Sapiens”, I growled. A few days earlier, this area was covered with plastic waste. Our team cleaned it up under a gaze of infinite indifference from the loggers. “What are these tree-huggers with their Greenpeace t-shirts doing here?” They seemed to wonder, “Cleaning up plastic bottles and empty bags of chips?”It symbolises an addiction many of us suffer from. Trash, or “stuff”. It may seem like a totally different topic but it shares the same cause man’s irresponsible involvement with nature’s ecological processes. That is exactly what this camp is all about. We are here to draw attention to man’s negative impact on the planet.

http://www.greenpeace.org/romania/ro/campanii/paduri/camp/Romanian-Forest-Rescue-Station/the-romanian-forest-camp-volunteer-story/blog/57344/

Kártérítést kaphatnak az érintetlen erdők tulajdonosai, amiért nem termelhetik ki az erdőt

Elkészült az a törvénytervezet, amely alapján kártérítést kapnak az érintetlen erdők tulajdonosai, amiért nem termelhetik ki a birtokukban levő erdőket. A környezetvédelmi miniszter csütörtökön bejelentette, hogy a kormányhatározatot már továbbították az Európai Bizottságnak jóváhagyásra.

 http://think.transindex.ro/?hir=95


"Romania bans granting green certificates for electricity made of superior and fire wood.
The decision is crucial due to the fact that many economical operators were burning quality wood for energy production. This practice added unacceptable stress on country's forests. The security and sovereignty of the furniture industry and the rural population were in danger.
The decision comes also after leading market players such as Holzindustrie Schweighofer was busted last year buring superior round soft wood to produce energy and obtain green certificates.
The new law allows now green certificates to be obtain only by burning sawdust, bark and other processing remaining.
The Ministerial Order leaves unfortunately a loophole by allowing operators to downgrade wood quality clasification after its acquisition."

Agent Green, facebook

IKEA subsidiary gets EUR 40 mln capital to buy forests in Romania
IRI Investments, a subsidiary of Swedish group IKEA that manages forest acquisitions in Romania, received a capital boost of EUR 40.2 million in July.
http://www.romania-insider.com/ikea-subsidiary-gets-eur-40-mln-capital-buy-forests-romania/

ERDŐMENTÉS A FOGARASI-HAVASOKBAN

A Greenpeace erdőmentő táborába 11 országból – köztük Magyarországról is – érkeztek önkéntesek, hogy elkészítsék az Argeș (Argyas) folyó völgyében található ősbükkös fakataszterét. A nemzetközi környezetvédelmi szervezet akciójának célja, hogy ezek a bükkösök bekerüljenek az új román erdőtörvény őserdőket és öreg erdőket összegyűjtő nemzeti katalógusába, és szigorú védelmet kapjanak a jövőben.

http://www.turistamagazin.hu/erdomentes-a-fogarasi-havasokban.html

HÁBORÍTATLAN ŐSERDŐK VÉDELMÉÉRT A FOGARASI-HAVASOKBAN
Ökológiai szempontból jó állapotú bükkösöket, egyes részeken bükk-jegenyefenyő erdőket találtunk a havasokban, vegyes koreloszlású fákkal és holtfákkal, mindenütt vastag, tömörödött avarréteggel – mesélte Korom Eszter önkéntes, aki egy hetet töltött a Greenapeace erdőmentő táborában. Többféle munkát végeztünk. Az első csoport térkép alapján kijelölte a felmérendő területeket. A második csapat, amelyben jómagam is dolgoztam, a fafajokat határozta meg, és az átmérőt mérte le. A feladatunk azt volt, hogy minden 7 cm-nél nagyobb törzsátmérőjű fát meghatározzunk, és nyilvántartásba vegyünk, majd a felmért adatokat egy kis cetlin ráragasszuk a leltárba vett fák törzsére. Ezután jött a következő csapat, aki lemérte a magasságot, felvette a korábbi csoportok által jegyzett adatokat és a koordinátákat.

http://www.turistamagazin.hu/haboritatlan-oserdok-vedelmeert-a-fogarasi-havasokban.html

Greenpeace: a Vidraru-tó környéki érintetlen erdők 38,3%-át letarolták

854 hektár épen maradt és 985 hektár letarolt érintetlen erdőt térképezett fel a Fogarasi-havasokban a Greenpeace nemzetközi önkéntescsapata augusztusban. Felmérésük szerint a Vidraru-tó térségében az érintetlen erdők 38,3%-át kipusztították az utóbbi évtizedben.
http://think.transindex.ro/?cikk=26156

Why Europe needs a paradigm shift when it comes to forests

Deforestation: not a European problem? Over the last hundreds of years, most of the primary forests that covered Europe after the last ice age were turned into agricultural land, plantations of fast-growing, often non-native trees or degraded to a state where they are meager shadows of their former selves.
Very few forests in the temperate climate zones remain untouched by humans; and a large part of these forests are located in the mountain ranges of the Romanian Carpathians.
http://www.greenpeace.org/romania/ro/campanii/paduri/camp/Romanian-Forest-Rescue-Station/why-europe-needs-a-paradigm-shift-when-it-comes-to-forests/blog/57403/

  (A cikk folyamatosan frissül)

Hiányos címkék miatt, azt sem tudjuk mit eszünk

forrás: worldfishing.net

A halból és tenger gyümölcseiből készült import termékek megfelelő címkézését biztosító törvényi háttér hiányában, a hatóságok nem tudják a fogyasztók biztonságát szavatolni. A helyzet rendkívül súlyos, különösen annak ismeretében, hogy a hivatalokat meghaladja a feladat és bevallották, hogy az import élelmiszereknek még 5%-át sem sikerül ellenőrizniük. Világszinten a halállomány 90%-át túlhalászták vagy kimerítették, a jelenlegi címkézési gyakorlat megakadályozza a fogyasztókat abban, hogy felelősségteljes döntést hozzanak.

Pontos információk hiányában, az élelmiszerekhez köthető járványok nem állíthatók meg

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság 2016-os jelentése szerint, az élelmiszerekhez köthető járványok többségét Salmonella baktérium okozta, ami jelen lehet a tejjel, tojással és hallal készült termékekben. Olyan megfelelő címkézés hiányában, ami a termék származásáról szolgáltat információkat, a problémás termékek kiszűrése lehetetlen.

A román hatóságok is elismerik a helyzet súlyosságát és az import élelmiszerek nem megfelelő címkézésének veszélyeit. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium felhívta a figyelmet azokra az egészségügyi veszélyekre, amit a nem vizsgált termékek jelentenek, és az Országos Állategészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Igazgatóság azt nyilatkozta a sajtónak, hogy csak az importált élelmiszerek 3%-ból vesznek mintát és ellenőrzik.
 "Még ha a címkére rá is írták a származási országot, ez csak azt jelenti, hogy a terméket az adott országban csomagolták, de nem jelenti azt, hogy a hal az adott országból származik. Mostanában több példát is láttunk arra, hogy az információk hiánya, vagy a hiányos címke, megnöveli a haltermékektől megbetegedők számát. Fontos, hogy a fogyasztók tájékozottak legyenek. A fogyasztóknak joguk van a tájékoztatáshoz. Olvassák el a címkéket! Legyenek tájékozottak! Foglaljanak állást!"-nyilatkozta Sorin Mierlea, az InfoCons elnöke.

A romániai fogyasztók hatékonyabb címkézést kérnek

Romániában a WWF megbízásából készült 2015-ös YovGov közvélemény-kutatás szerint, a fogyasztók  a hal és tenger gyümölcsei termékeknél a következő szempontok szerint választanak: ár, frissesség és származási ország. Azért, hogy az élelmiszer-biztonság biztosított legyen és fertőzés esetén a hatóságok minél hamarabb beavatkozhassanak, a címkén visszakövethető kell legyen a halállomány, amiből a termék készült.

A tonhal 5 éven belül eltűnhet az Indiai-óceánból

„Ha a halfogyasztás továbbra is nő, el kell fogadnunk, hogy pár év múlva több olyan halból készült terméket nem fogunk találni a boltok polcain, amit ma természetesnek veszünk, hogy ott van. Megfelelő címkézés nélkül ez a folyamat visszafordíthatatlan és a fogyasztók sem tudnak felelősségteljes döntéseket hozni. Most a megoldás a hatóságok kezében van”-nyilatkozta Csibi Magor, a WWF Romania igazgatója.

Miként válasszunk úgy, hogy az egészségünk és a környezetünk is óvjuk?

Szép példa a megfelelő címkézésre a Marine Stewardship Council (MSC, Tengergazdálkodási Tanács) által minősített termékeken látható címke. Az MSC egy nemzetközileg elismert minősítés a fenntartható halászatból származó termékekre. 

Az MSC védjegy garantálja a visszakövethetőséget, a fenntartható halászatból származó hal és tenger gyümölcsei visszakövethető egészen a minősített halászatig, azaz a forrásig. Emellett segíti a halállomány fenntartását, virágzó élővilágot támogat, olyan gazdálkodási rendszer, ahol tartózkodnak a túlhalászástól és tiszteletben tartják a halászati iparban dolgozók jogait.

A 2015-ben készített WWF Retailer Scorecard tanulmány, a jelentősebb romániai  kiskereskedelmi üzletláncok környezeti teljesítményét méri fel, többségük tart a polcokon MSC védjeggyel ellátott hal és tenger gyümölcsei készítményeket, 2015-ben a 11 üzletláncból 5-nek volt MSC védjeggyel ellátott saját terméke.

"A jelenlegi címkéket gyorsan javítani kell. Dolgozunk egy fogyasztóknak szánt tanácsadón, hogy az egészségük és környezetük számára is megfelelő döntéseket hozzanak. De ahhoz, hogy ez a tanácsadó működjön, sokkal több információt kell feltüntetni a címkéken, mint például a származási ország, a halászat módja, és a faj tudományos neve." -fűzte hozza Csibi Magor.

A WWF egyik célkitűzése, hogy a Fish Forward projekt keretében növelje a fogyasztók tudatosságát a fenntartható hal és tenger gyümölcsei készítményekkel kapcsolatban. A projekt 2015-2017 között 11 EU-s országban zajlik, köztük Romániában. Másik fontos célkitűzésük a globális egymásrautaltság tudatosítása, hiszen Európa a világ legnagyobb hal és tenger gyümölcsei importőre, a világ termésének 24%-át fogyasztja el.

a cikk eredetije itt olvasható

...

ajánlott olvasmányok magyarul, a fordítótól

https://www.aldi.hu/hu/vallalat/valaszunk-a-felelossegvallalas/kinalat/halbeszerzesi-politika/szojegyzek/

http://www.piacesprofit.hu/klimablog/kiurulnek-az-oceanok/

http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX:52016DC0263

Mennyi fát vágnak ki naponta Romániában? III. rész

illegális fakitermelés 2015, forrás: Greenpeace Romania

Cosmin Ruscior : Tobescu úr, ön személyesen, szükségét érzi egy országos erdősítési tervnek?

Tobescu: Természetesen, mert az alföldön és az alacsony dombvidéken a 29%-os országos átlaggal szemben,- amiből úgy tűnik,  majdnem az európai átlaghoz közelítünk-,  igazából 5-7 %- az erdővel borított területek aránya Teleorman, Giurgiu, Călăraşi környékén, Románia déli területein és Konstancán, éppen ezt tükrözik a kiszáradás és az elsivatagosodás jelensége.
Az egyetlen, a leggazdaságosabb és legéletképesebb megoldás, természetesen egy véderdő rendszer, erdősítések, olyan dolgok, amik nem költségesek, amilyenek a szomszéd államokban is léteznek, mint például Bulgáriában. Mindez azonban Romániában nagyon távolinak tűnik, mert az erdészeti használat csak az erdőtulajdonosoknak okoz gondokat, a jövedelem zéró és ilyenkor senki nem mond le a mezőgazdasági használatról, csak azért, hogy bajt csináljon magának. Tehát egy országos erdősítési program létezése elengedhetetlen.

Valentin Sălăgeanu: Hozzátenném, hogy e támogatások hiánya képezi az illegális fakitermelések fő okát, amikor fás legelőkről van szó, van egy határ, ami felett a területet erdőalapnak nyilvánítják. Az emberek pedig azon a területen, még ha nincsenek is állataik, arra törekednek, hogy a határ alatt maradjanak, nehogy erdőterületnek nyilvánítsák földjüket. Tudjuk, hogy sok fát vágtak ki, az alpesi területeken is, az alpesi legelőkön, azért kaptak kompenzálást, mert legelők, ha erdő lenne, akkor nem kapnának.

C.R.: Az elmúlt években gyakran felmerült az ötlet-sokat tárgyaltak az illegális fakitermelésről- , hogy nem ártana időleges erdőkitermelési tilalmat bevezetni. Hogy tetszik az ötlet, Tobescu úr?
Tobescu: Erről az ötletről a parlamenti vitán bebizonyosodott, hogy hamis és kontraproduktív. Nagyon hamar kiderült, hogy Románia nem rönkfa exportőr. Románia rönkfa exportja 1%-ot tesz ki az exportból, a többséget a bútor export képezi, 2,3 milliárd eurót hoz, 150.000 ember dolgozik ebben az ágazatban, faanyagú panelek gyártása OSB, PAL, MDF, furnérlemezek, mindenféle lemezről félkész és kész fatermékről beszélünk, a fűrészáru export csak 16 %, de a rönkfa exportja csupán 1 %.

Mint mondtam, Románia ma ott tart, hogy 2 millió köbméter rönkfát importál, miközben az export 100.000 köbméter alatt van, gyakorlatilag Románia semmi esetre nem rönkfa exportőr, ellenkezőleg jelentős a rönkfa importja. Ami a faiparban legjobban számít, az a bútoripar, a panelek, a furnérlemez, épületasztalos-ipari termékek (román eredetiben: binale) csak az épületasztalos-ipari termékek gyártása évente 400 millió eurót jövedelmez, azaz annyit, amennyit majdnem az egész fűrészipar együtt.

Tehát a parlamenti vita nagyon hamar bebizonyította, hogy a rönkfa-export betiltása kontraproduktív, populista ötlet, ami közvetlenül a tavalyi erdő-tüntetések után született. És természetesen a parlamenti vita megállapította, mire kellene nagyobb hangsúlyt fektetni, amint Sălăgeanu úr is mondta, a minisztériumnak biztosítania kellene az erdőtulajdonosok kompenzálását, az őrzés nélküli erdők őrzésének biztosítását, szükség lenne egy nemzeti vidékfejlesztési befektetési terv kidolgozására, az erdőradar minőségének javítására, annyira, hogy ezek tökéletesebben rögzítsenek mindent, ami az erdőkben és a fa szállítása során történik. Ezek az intézkedések ismertek, viszont sajnos, nincs konkrét megvalósításunk, és bár mindez közismert, nem lett a szakpolitika és stratégiák része. Ezek egyelőre csak tervezetként léteznek, nem mondhatjuk, hogy már alkalmazzák is őket, terv-alakban maradtak. Az erdőtulajdonosok szakmai szervezeteivel, a faipar képviselőivel, a környezetvédő civilszervezetekkel közösen arra törekszünk, hogy nyomást gyakoroljunk a minisztériumra, hogy ültessék gyakorlatba az előbb felsoroltakat. Megemlíteném még, hogy a múlt héten megalakítottuk az Erdő és Vidékfejlesztési Tanácsot, amelynek pontosan az a feladata, hogy olyan napirendet fogalmazzon meg az erdőkkel kapcsolatban, amelyeket tettek is követnek.

C.R. : Köszönöm, hogy itt volt! Az előbbi percekben Cătălin Tobescu urat a Román Erdőtulajdonosok Szövetségének alelnökét hallhatták. A következtetést, Valentin Sălăgeanu úr, a  Greenpeace Románia kampányosa vonja le.  De addig is, mivel Tobescu úr az erdőradarról beszélt, hogyan látja, hasznos eszköz az erdőradar ?

V.S. : Jó eszköz, ám jelen pillanatban befejezetlen, gyakorlatilag az erdőradar csak a SUMAL- adatbázis felhasználói felülete, az adatbázis nagyon sok erdőgazdálkodással kapcsolatos adatot egyesít. Az erdőradart javítani kell és átlátszóbbá tenni. Jelenleg, ha látunk egy faszállítmányt, felhívjuk a 112-őt, ott megmondják, hogy az törvényes szállítmány vagy sem. Az, ami minket érdekel, és amit másokkal együtt az utcára vonulva is kértünk, hogy láthassuk a szállítmány törvényességet még azelőtt, hogy a 112-őt hívnánk, és akkor hívjuk a 112-őt, amikor bizonyítékunk van arra, hogy a szállítmány nem regisztrált, azaz illegális. Két dolog van: egyik, hogy nem terheljük le az egyetlen segélyhívószámot, most nem válaszol az összes hívásra, bár van közöttük olyan hívás is, amely nem illegális szállítmány, másodsorban nem kell majd vezetés közben hívni a 112-őt. Biztos vagyok benne, hogy sokkal egyszerűbb lesz az alkalmazóknak, ha elvégzik ezt a változtatást, sokkal többen vesznek majd részt az alkalmazásában.

C.R. : De honnan tudjuk mi, akik a 112-őt hívjuk, hogy az a szállítmány problémás, vagy nem?
V.S. : Gyakorlatilag arra lenne szükség, hogy az a felhasználói felület, ami most a segélyhívószám rendelkezésére áll mobilalkalmazásokkal a nyilvánosság számára elérhetővé váljon és ha jól értettem, ez a dolog már kész van a minisztériumban, tőlük hallottam, csak el kellene indítani, türelmetlenül várjuk ezt is. Más problémák is vannak, ilyen a SUMAL-adatbázis, amely számtalan olyan adatot tartalmaz, ami az erdőgazdálkodásra vonatkozik, ott is javításokra lenne szükség, az erdők kezelési terveit, amelyeknek alapján az illető erdőt gondozzák, úgy kellene ott beilleszteni, hogy mi minden pillanatban tudjuk, mikor valahol munkálatot engedélyeznek és azt is, milyen munkálatok ezek.
Ugyanott nem ártana bevezetni a faanyag elektronikus átvételét, ha egy autó farakománnyal bemegy egy lerakatba vagy egy céghez, ne legyen 48 óra arra, hogy a szállítólevelet kézírással bevezessék a nyilvántartóba.

Ez természetesen akkor is segítene rajtunk, amikor ellenőrzésbe megyünk, és most nem csak magunkra gondolok, hanem a hivatalos szervekre is, hogy élőben lássák milyen faáru és milyen faanyag kellene legyen a lerakatban és összehasonlítsák azzal, amit a helyszínen találnak. Sok minden történhet 48 óra alatt, és ezenkívül sok helyrehozni való van, amíg tökéletes lesz minden. Vannak további ígéretek a minisztérium részéről, ilyen egy online alkalmazás, ami térképet is tartalmaz, ahol bárki, bármelyik pillanatban megnézheti hol és mit termelnek ki. Például, ha én a saját falumban, vagy egy hegyen, védett területen kitermelést látok, elérhetem azt a linket, megnézhetem milyen kitermelésről van szó és azt is, hogy engedélyezett-e vagy sem. Amennyiben észreveszek valamit, riaszthatom a hatóságot, de ők maguk is használhatják. A Greenpeacenek egyre több önkéntese van, akikre számíthat ebben a munkában.

C.R.:  Rengeteg javaslat van és majd meglátjuk, mi valósul meg belőlük. Köszönöm, hogy itt volt!

 Sokat dolgoztunk az interjú lejegyzésén és fordításán, de még korántsem tökéletes. Ennek ellenére fontos interjúnak gondoljuk, és úgy döntöttünk, hogy megjelentetjük. A fordítással kapcsolatos megjegyzéseiket, javaslataikat a bozsikeakcioban (kukac) gmail.com e-mailcímre várjuk.  Köszönöm a fordításhoz kapott segítséget.

 I. rész
II.rész

...

Mennyi fát vágnak ki naponta Romániában? II. rész

C.R.. : Tobescu úr, egy választ kérnék szépen!
Tobescu :  Amint már mondtam, folyamatos partnerség és párbeszéd van az inkább piacorientált szakmai szervezetek és a környezetvédelmi szervezetek között, természetesen az illegális fakitermelés megakadályozása prioritást élvez, mindannyian egyetértünk ebben. Az illegális fakitermelés viszont csak egy okozat, amelynek meg kell keresnünk az okait, és ezeknek az illegális fakitermeléseknek nagyon sok oka van, kezdve a tulajdonjog figyelmen kívül hagyásával. A védett területeknek nagyon törékeny a rendszerük, amíg a magántulajdont nem tisztelik, amíg a tulajdonos számára korlátozások vannak érvényben és nem fizetnek kompenzációt. Természetesen a korlátozások nélkül, és ezen korlátozások kompenzálása hiányában, amikor a tulajdonos semmit nem gyűjthet be és neki csak az erdő után fizetendő adók maradnak, természetes, hogy az erdőkre nyomás nehezedik.

Arról beszélünk, hogy a Nemzeti Vidékfejlesztési programban(PNDR) nincs finanszírozás az erdészeti szakág számára. Egy országos erdősítési terv, amiről a civilszervezetekkel együtt beszélünk, utópia, addig míg egy hektár mezőgazdasági területnek nyújtott kompenzáció 170-400 euró, az erdőterületeken történő gazdálkodáshoz nyújtott kompenzáció meg zéró. Ki lenne annyira botor, hogy beerdősítsen egy hektár szántóföldet és veszítsen 170, 200, 400 euró támogatást hektáronként, azért, hogy létrehozzon egy hektár erdőt, amivel csak őrzési gondok vannak és amiből jövedelme 70-100 év múlva lesz? Tehát egy prioritásokon alapuló szakpolitika nélkül az illegális fakitermelések, amelyek csak egy okozat,  megmaradnak. Szükség van prioritásokra, szükség van egy biztos stratégiára. A civil szervezetekkel együtt, készen állunk arra, hogy nyomást gyakoroljunk a politikai döntéshozókra, azért, hogy igazán tehessünk az erdőkért.

C.R.: Az előbb Tobescu úr nagyon érdekes dolgot említett, többek közt azt mondta, hogy a természetvédelmi területek védelme igen törékeny, különösen akkor, ha szemben áll a magántulajdonhoz való joggal. Kérem, Sălăgeanu úr, fejtse ki a véleményét!

V.S.: Igen, ez igaz, mikor a védelem kerül szóba, általában véve az emberek alkotmányos jogai jelentik az egyik legfontosabb akadályt, más szóval, ahogy Tobescu úr is megfogalmazta, kompenzálások és támogatások nélkül, megtiltani az embernek, hogy használja, hogy éljen a jogával, nem ésszerű dolog. Beszélni kell a kompenzálások és támogatások rendszeréről, ami az erdőfórumon is téma volt, aláírtuk, hogy egyike a 2017-es év elsőbbséget élvező problémáinak. Információink szerint a dolgok mozgásba lendültek, de ezek személyes beszélgetéseken hangzottak el, nem olyan hírek, amiket közzétehetnénk, vagy a minisztérium jelentett be. Amikor a védett területek kerülnek szóba, a legfontosabb kérdésünk az, hogy soknak közülük miért nincs legalább gondnokuk, soknak nincs kezelési terve sem.

C.R..: Ezek csak papíron léteznek.

VS.: Igen, sok közülük csak papíron létezik. Automatikusan különböző szervezetekhez kerülnek, akár a Romsilvához, akár a vízügyi hatósághoz, stb. de még messze vannak attól, hogy működő védett területnek nevezzük őket. Szerintem ez egy valós gond és nem biztosíthatunk védettséget kompenzációk és támogatások nélkül, ez demokratikus jóérzés kérdése, nem korlátozhatod valaki jogait, anélkül, hogy kompenzálást fizetnél.

C.R.: Szeretném, ha egy keveset úgy beszélnénk erről a témáról, hogy a hallgatók is megértsék, valószínűleg sokan vannak, akik nem erdőtulajdonosok és nem értenek ehhez a témához. Az erdőterület rendeltetés szerinti funkciójának megváltoztatása miért jelent problémát?

VS.:  Az a baj, hogy az állami tulajdonban lévő erdőállomány(fond forestier, erdőalapnak is fordítják) mérete nem csökkenhet és innen ered az összes vita arról, hogyan lehet megváltoztatni egy terület funkcióját. Erre van törvényi szabályozás, de kiemelném, hogy az erdőállomány elévült fogalom, Európában sehol nem dolgoznak vele. Az országos erdőleltár, ami európai minta szerint készült, és ami megfelel Románia jelentési kötelezettségének, nem ezzel a fogalommal dolgozik. Ez egy régi fogalom, ami korlátoz minket.
Néhány példa: erdőállomány a víztükör is, erdőállomány az olyan területek is, amelyek egyébbel, nem erdővel borítottak, vagy a gazdasági melléképületek, stb., tehát az, hogy erdőállomány eléggé elvont fogalom és arról beszélni, hogy miként kellene kinézzen, nem a legjobb alap.

Egy dolog biztos, sokkal nagyobb erdős területre van szükségünk, mint amekkorával most rendelkezünk, a leltár szerint országos szinten körülbelül 7 millió hektár erdőnk van, ami kb. az ország nagyságának 29 százalékát jelenti, és tudjuk, hogy az ideális erdőterület az ország 40-45 százaléka kellene legyen. Mindez nem valósítható meg az éjszaka leple alatt, de nagy segítség lenne egy erdősítési terv, ami nincs. A kijelölt erdősítési ráta, valahol 2 millió hektár évente, amit ha el is érünk, messze vagyunk az ideálistól.

(folytatása következik)

 Sokat dolgoztunk az interjú lejegyzésén és fordításán, de még korántsem tökéletes. Ennek ellenére fontos interjúnak gondoljuk, és úgy döntöttünk, hogy megjelentetjük. A fordítással kapcsolatos megjegyzéseiket, javaslataikat a bozsikeakcioban (kukac) gmail.com e-mailcímre várjuk.  Köszönöm a fordításhoz kapott segítséget.

I. rész
III. rész

...

Mennyi fát vágnak ki naponta Romániában? I. rész

Az alábbi interjú 2016. június 13.-án hangzott el az rfi rádió Zöld Bolygó nevű adásában. Románul beszélők meghallgathatják itt.

Cosmin Ruscior:  Ma már arról beszélünk, hogy Romániában naponta közel száz illegális fakitermelési ügyet regisztrálnak. Ezek az adatok a Greenpeace Románia nemrég megjelentetett, 2015-ről szóló jelentésében találhatók. 2013- 2014 –től ez a szám állandóan növekszik, akkor 60-62 esetről beszéltek. Rengeteg kérdésünk van. Hol vágják ki illegálisan a legtöbb fát? Mennyire hatékony az erdőradar? Milyen megoldásokat javasolnak az környezetvédők?
A Zöld Bolygó stúdiójában meghívottunk Valentin Sălăgeanu, a Greenpeace Románia kampányosa.
- Jó napot kívánok, köszönöm, hogy elfogadta a meghívást!

Valentin Sălăgeanu: Jó napot! Köszönöm a meghívást!

C.R.: Később, telefonon velünk lesz Cătălin Tobescu, a Romániai Erdőtulajdonosok Szövetségének (ford. megj. Nostra Silva Erdő- és legelőtulajdonosok szövetsége) alelnöke is. Addig is szeretném megkérdezni, mivel magyarázható az a tény, hogy az illegális fakitermelések száma a 2013-2014-es napi 62 esetről, a múlt évben közel 100-ra növekedett?

V.S. : Elsősorban erre nincs elfogadható magyarázatunk, másodsorban pedig az a véleményem, hogy nem nekünk kellene magyarázatot adni, hanem annak a hatóságnak, aki az erdőkkel foglalkozik, tehát ebben az esetben a Környezetvédelmi Minisztériumnak. Nincs egy megbízható adatbázis Románia erdőiről, ez az oka annak, hogy amikor ez a téma kerül szóba, nincs egy megbízható pont, ahonnan elindulhatnánk.

C.R.: Tehát nincsenek hivatalos adatok ?

V.S.:  A hivatalos adatokat nagyon nehezen teszik közzé, nem készítenek ilyen jelentést, és hozzá kell tenni, hogy ezt a jelentést az illegális fakitermelés felszámolásáért felelős hatóságoktól - mint az erdőőrség, csendőrség, rendőrség és a Romsilva (Országos Erdőgazdálkodási Hivatal) - kapott adatok alapján készítettük. Mindezek a hivatalok az illegális fakitermelés felszámolásán dolgoznak, de nincs egységes módszerük, az adatok nagyrészt fedik egymást és így eltérő adatokat kapunk, amelyeket nagyon nehéz lenne úgy elrendezni, hogy a jelenségről teljes képét kapjunk. Tehát a 96 erdőlopási bűncselekmény a minimumot jelenti, mert ez a szám nem összegezi az illetékes hatóságok összes bejelentését.

C.R.: Rendben, de kérem, próbálja megmagyarázni, nagy a különbség az évi 60, és a 96, szinte 100 eset között.

V.S.: Egyrészt el lehet mondani, hogy növekedett az erdészeti bűncselekmények száma, másfelől azt is láthatjuk, hogy az ellenőrző szervek működése is javult. A tavalyi év jelentős volt az erdők szempontjából, mert újraalakult az erdőőrség, most várjuk, hogy megkezdje működését. Fontos volt azért is, mert a csendőrség belépett az illegális fakitermelés elleni munkába, visszakapta bizonyos jogait. A rendőrségeken olyan igazgatóságokat alakítottak, amelyek az erdészeti bűncselekményekkel foglalkoznak, tehát megmozdultak a dolgok. A nemzetbiztonsági törvénybe bekerült egy paragrafus, amely a nagy területen történő illegális fakitermelésre és Románia környezetének károsítására vonatkozik. Tehát olyan területen vagyunk, ahol kezdtek változni a dolgok és ennek ellenére a mi véleményünk az, hogy a minisztériumnak magára kell vállalnia a koordináló szerepet, szükséges, hogy egységes módszereket dolgozzanak ki, és létrehozzanak egy központi adatbázist, ahol minden beavatkozást rögzítenek. Egy átlátszó és hozzáférhető adatbázisról lenne szó, hogy ne csupán 544-es közérdekű adatigénylés útján kérhessünk adatokat, ahogy mi tettük a jelentés elkészítésénél, hanem valós időben láthassuk a minisztérium honlapján.

C.R.: Ön azt mondta, hogy jelenleg ezeket az erdőőröket nem koordinálják valahonnan a központból. Hogy érti ezt ?
V.S.: A minisztérium keretén belül létezett egy főosztály, amely az ellenőrzéssel foglalkozott, de idővel sokat veszített az erejéből, alulértékeltté vált, jelenleg – tudomásunk szerint ezen az ellenőrző főosztályon egyetlen ember dolgozik a minisztérium keretén belül. Jó dolog azonban, - amit a Greenpeace az utcára vonulva, más civilszervezetekkel és a lakossággal együtt kért - ennek az osztálynak a felújítása, tehát újraalakult, és a minisztériumon belül fogja irányítani a nyolc erdőőrség tevékenységét. Tudomásunk szerint, sajnos nincs versenyképes fizetés, őket is úgy fizetik majd, mint a környezetvédelmi minisztérium többi alkalmazottját, tehát kevesebb lesz a bérük, mint azoknak, akiket ők ellenőriznek. Ez fonák helyzet, figyelnünk kell a dolgok alakulását és nyomást kell gyakorolnunk, hogy a dolgok megváltozzanak.

C.R.: Létezik párbeszéd a minisztériummal? Van kommunikációs csatornájuk?
V.S.:  A Greenpeace Románia mindig kapcsolatban volt a minisztériummal, habár ez nem volt mindig kellemes, mi párbeszédet folytatunk velük. Most is, év elején...
C.R.: Különösen akkor nem, amikor a Borbély László fűtőtestjéhez láncolták magukat
V.S.:  Igen, a Borbély Lászlóéhoz, így van. Az év elején tartottunk egy erdőfórumot, ahol az egész szakma képviseltette magát, így az államtitkár asszony és a miniszter asszony is. Ezen a fórumon elfogadtunk egy nyilatkozatot, 10 elvet és 10 elsőbbséget élvező célt a 2017-es évre, mint az erdőőrség működésének konkrétabb meghatározása, a teljesítmény-kritériumok megfogalmazása, azok egységessé tétele – mivel eddig mindenki a saját szabályai szerint működött–, ezek voltak a legfontosabb pontok. Igen, tárgyaltunk a minisztériummal, az ellenőrzésen kívül, megpróbálunk több oldalról  hozzájárulni a meglévő jogszabályok javításához.

C.R.: Most telefonon velünk van Cătălin Tobescu, a Romániai Erdőtulajdonosok Szövetségének alelnöke. Jó napot!

Tobescu: - Jó napot! Köszönöm a meghívásukat!

C.R..:  A Greenpeace Románia szerint a tavaly naponta közel 100 illegális fakitermelést jelentettek, ez a szám nagyot nőtt a 2013-2014-es években bejelentettekhez viszonyítva, amikor napi 60-62 esetről beszéltünk. A Szövetség képviselőjeként, hogyan látja ezeket az adatokat?

Tobescu: - Üdvözöljük a környezetvédő civil szervezetek erőfeszítéseit, amivel felhívják a közvélemény figyelmét az illegális fakitermelésekre, de nem hiszem, hogy a túlhangsúlyozás, vagy csak az illegális fakitermelésekre tett hangsúly segítené a szakágat. Amint Sălăgeanu úr is mondta, a tavaly tapasztalt növekvő számok elsősorban annak köszönhetőek, hogy az ellenőrző szervek -, az erdőőrség, rendőrség és csendőrség figyelmét - az erdészeti szakág problémájára irányították. Tehát egyszerűen az a véleményem, hogy ezek az intézmények sokkal jobban kezdték végezni a dolgukat és ezért sokkal több esetet és büntetést regisztráltak.
Nekünk, a szakágon belül, rendelkezésünkre állnak olyan statisztikák a kitermelt famennyiségről és az import-export tevékenységekről, amelyeknek alapján kijelenthetjük, hogy a mi felmérésünk szerint Romániában az illegális erdőkitermelések száma megközelítőleg 50 százalékkal csökkent.

Az elmúlt két évben Románia nagy importőrré vált, 2 millió köbméter rönköt hozunk be Ukrajnából, Oroszországból, már a nyugati államokból is exportálunk, és ezért mondtam, hogy nem helyes kizárólag az illegális fakitermelésekről beszélnünk, a fa mint megújuló erőforrás, nagyon fontos része a nemzetgazdaságnak, erről az iparágról és a hozzájárulásáról kellene beszélnünk, a bútoriparról és a fafeldolgozó-iparról, mely több mint 5 milliárd eurót hoz, 3 milliárd euró netto bevételt. Romániában 3 és fél millió fával fűtött lakás van és az erdészeti szakág hatalmas válságáról beszélhetünk. Ebben a krízisben az illegális fakitermelések kisebb gondot jelentenek, mint a lakosság fával való ellátása.

Az erőforrás árának robbanása, a faipari válság, a túl magas árak és az erőforrás-válság miatt következett be, az erdészeti ágazatban ezért többszörös krízisről beszélhetünk. Annak ellenére, hogy sokat beszélnek az erdőkről, alulfizetett ágazat. A közpolitikában az erdők nem léteznek, létezik viszont illegális fakitermelés. Túl sok fát termelnek ki az erdészeti utak mentén, a megközelíthető területeken, de egészében véve Románia kevesebb mint felét termeli ki annak, amennyit az erdők természetes módon növekednek és egyszerűen nem sikerül értékesítenünk azt a természetes erőforrást, amit Románia erdői jelentenek.

C.R.. : - Kérem maradjon vonalban, hogy később párbeszédet folytathasson Sălăgeanu úrral, a Greenpeace Romániától. Most Sălăgeanu úrhoz van egy kérdésem. Mi a véleménye Tobescu úr érveiről, aki többek közt túlzó számokat emleget és, aki szerint nem helyes ez a túlzás ?

VS.: Elsősorban jó napot kívánok, Tobescu úr! Igazat adok Önnek abban, hogy a fa megújuló erőforrás, olyan környezeti erőforrás, amely nagyon fontos szerepet játszik a gazdaság fenntartható fejlődésében, tehát négy szempontból fontos: gazdasági, környezetvédelmi, társadalmi és kulturális szempontból. Nagyon fontos és lényeges, hogy egy olyan országban, mint Románia a fa hozzájáruljon a gazdasági fejlődéshez és a közösségek jólétéhez. Igen, ebben egyetértünk.

Nem érthetek egyet azonban azzal, hogy az illegális fakitermelés elhanyagolható probléma lett, ugyanis nincsenek olyan adataim, amik ezt megerősíthetik. Tobescu úr elvégzett valami számításokat, meg a Nostra Silva is végzett számításokat, én viszont úgy látom, hogy az országos erdőleltárnak folytatódnia kell, hogy naprakészen követni tudjuk az erdők fejlődését és megint szükségünk van egy átlátszó, központi adatbázisra, amiből megtudhatjuk, miként állunk az illegális fakitermeléssel. A mi szempontunkból, addig nagyon nehéz megmondani azt, hogy a jelenség arányaiban számottevően csökkent vagy nem. Ahogy eddig a számok mutatják, nem csökkent, a műholdas felvételek szerint sem. De ismétlem, ebben a témában szükség van a párbeszédre és jó az, ha mindannyian hozzájárulunk az ügy tisztázásához.

(folytatása következik)

 Sokat dolgoztunk az interjú lejegyzésén és fordításán, de még korántsem tökéletes. Ennek ellenére fontos interjúnak gondoljuk, és úgy döntöttünk, hogy megjelentetjük. A fordítással kapcsolatos megjegyzéseiket, javaslataikat a bozsikeakcioban (kukac) gmail.com e-mailcímre várjuk.  Köszönöm a fordításhoz kapott segítséget.

Ajánlott cikkek
http://www.3szek.ro/load/cikk/87747/az_erdoirtas_nemzetbiztonsagi_kerdes

II.rész
III.rész

...