 |
| http://www.pelicam.ro/filme/competitii-internationale/lung-metraje/adevaratul-cost-2 |
Két 8 és 11 év körüli kisfiú halad el a bangladesi Rana Plaza áldozatainak fényképeivel borított fal előtt, az édesanyjukat keresik, aki a divatipar legnagyobb katasztrófájában vesztette életét.
2013 április 24-én egy 8 emeletes épület omlott össze a bangladesi Dakkában. Pár nappal azelőtt az épület megrepedezett, a földszinten található bankok és üzletek azonnal bezártak. A felső emeleteken található ruhakészítő üzemek főnökei megparancsolták a munkásoknak, hogy továbbra is menjenek dolgozni. A szerencsétlenségben 1300-an vesztették életüket, és 2500-an élve a romok alá szorultak. A Mango, Primark, Walmart, Benetton és más olyan divatmárkák számára készítettek ruhákat, amit te is megvehetsz a helyi bevásárlóközpontban.
Banglades messze van, de a szekrényed nincs. Nézd meg a címkét! Fogadjuk, hogy közülük legalább egy a világ valamelyik szegény részén készült.
Nincs pénzed? Költsd ruhára!
Mikor egy póló 5 dollár az üzletben, szerinted mennyiért állítják elő? Ezt kezdte kérdezni Andrew Morgan, egy fiatal amerikai rendező, miután a Rana Plazaról készült fényképeket meglátta a The New York Timesban. Szíven ütötte, hogy a gyerekek az ő gyerekeivel voltak egyidősek. Rájött, hogy nem tudja miként működik ez az ipar. Ki van a háttérben és ki dolgozik? Miként lesznek nyereségesek a divatmárkák ilyen alacsony eladási árak mellett?
Kutatni kezdett és így bukkant Lucy Siegle brit újságírónő To Die For: Is Fashion Wearing out the World? című könyvére. Siegel könyvéből értette meg, hogy minden márka ugyanazt az illúziót árulja. Siegel már 2004-ben az etikus fogyasztásról írt és a fast fashion divat szörnyeivel harcolt. Egy cinikus és recessziótól traumatizált világnak üzenik, hogy ”Nincs pénzed? Költsd ruhára!” Napjainkban már nem futja arra, hogy házat, autót vegyünk, vagy nagy bankkölcsönt vegyünk fel, de olcsó, hogy trendi légy. A trendiség varázsa lengi be a bevásárlóközpontokban kapható divatmárkákat a H&M-től a Zaráig. Minden héten új mikro-szezon kollekció jelenik meg, új ruhák. A divat villámgyorsan változik, de te tudod tartani az iramot, mert íme, egy póló csak 5 dollár.
Azért csak 5 dollár, mert a munkások vérével készül, hangzik el Morgan dokumentumfilmjében, a The True Cost-ban. A Rana Plaza egyik síró áldozata mondja, egy 23 éves munkásnő, akit a szerencsétlenség után megvertek, mert a saját és a munkatársai jogait kérte. Egy anya mondja, aki nem keres annyit, hogy a kislánya is vele élhessen Dakkában.
A dokumentumfilmből azt is megtudjuk, hogy a világ ruhagyártó munkásainak 85%-a nő. A divatipar az egyik legszennyezőbb ipar a világon, csak az olajipar előzi meg. 2015-ben a divat 3ezer milliárd dollárt termelt. A világon minden évben 80 milliárd ruhát gyártanak 400%-kal többet, mint két évtizede. Bangladesben a textilipari minimálbér 2013 végére csak 68 dollárra nőtt.
A dokumentumfilmből azt is megtudjuk, hogy a világ ruhagyártó munkásainak 85%-a nő. A divatipar az egyik legszennyezőbb ipar a világon, csak az olajipar előzi meg. 2015-ben a divat 3ezer milliárd dollárt termelt. A világon minden évben 80 milliárd ruhát gyártanak 400%-kal többet, mint két évtizede. Bangladesben a textilipari minimálbér 2013 végére csak 68 dollárra nőtt.
Pólóim, szandálaim és ruháim szörnyeket etetnek
Ilyen keserédes gondolatokkal és elszoruló torokkal néztem a The True Cost dokumentumfilmet a Pelicam filmfesztiválon. Tulceán, az emberekről és környezetről szóló filmfesztivál ötödik kiadásán meleg volt és sok sirály. A The True Cost dokumentumfilmet a producer Lucy Siegle és Laura Ștefănuț újságírónő jelenlétében vetítették.
Év elején Ștefănuț oknyomozó riportot publikált egy calafati ruhagyárról. Az újságírónő vállvetve dolgozott a munkásnőkkel, látta miként ájulnak el és kiderítette, hogy hónapok óta nem fizetik őket. A cikk publikálása után nem sokkal, a munkásnőknek azt mondták, hogy az oknyomozó riport miatt a gyár elveszítette a szerződést az Inditexszel. A munkások tüntettek, de nem a gyár vezetői, hanem az riport ellen. (ford. megj. A cikkben említett cég a Maglierie Cristian Impex olasz cég és olyan divatmárkáknak, cégeknek dolgoznak, mint a Kenzo, Escada, Marc O'Polo, Faconnable és Inditex) Az Inditex, aki a Zara és a Massimo Dutti divatmárkák tulajdonosa, tagadja, hogy felmondták a szerződést, de ellenőrzik az üzemet. Szeretnének megbizonyosodni arról, hogy minden rendben van. (ford. megj. Az Inditex márkái a wikipedia szerint: Zara, Massimo Dutti, Bershka, Pull&Bear, Oysho, Zara Home, Stradivarius és Uterqüe).
A divatbirodalmak és a zsoldos civilszervezetek
Év elején Ștefănuț oknyomozó riportot publikált egy calafati ruhagyárról. Az újságírónő vállvetve dolgozott a munkásnőkkel, látta miként ájulnak el és kiderítette, hogy hónapok óta nem fizetik őket. A cikk publikálása után nem sokkal, a munkásnőknek azt mondták, hogy az oknyomozó riport miatt a gyár elveszítette a szerződést az Inditexszel. A munkások tüntettek, de nem a gyár vezetői, hanem az riport ellen. (ford. megj. A cikkben említett cég a Maglierie Cristian Impex olasz cég és olyan divatmárkáknak, cégeknek dolgoznak, mint a Kenzo, Escada, Marc O'Polo, Faconnable és Inditex) Az Inditex, aki a Zara és a Massimo Dutti divatmárkák tulajdonosa, tagadja, hogy felmondták a szerződést, de ellenőrzik az üzemet. Szeretnének megbizonyosodni arról, hogy minden rendben van. (ford. megj. Az Inditex márkái a wikipedia szerint: Zara, Massimo Dutti, Bershka, Pull&Bear, Oysho, Zara Home, Stradivarius és Uterqüe).
Calafat után, Bangladesen át vissza Tulcea közepére, körülöttünk a város hálóként zsugorodik, mint annyi, az utóbbi húsz évben a fokozatosan leépülő ipar miatt elnéptelenedő város Romániában. De a főtéren ott trónol egy H&M. A rövidnadrágok ára ezen a héten 30 lejtől kezdődik. És Lucy Siegle elképed a márka jelenlététől "Már Tulcean is?! I mean, no offense to Tulcea…” Így kezdi az újságírónő felfejteni a ruhák címkéit. A fonal vége itt van.
"A sajtó kapcsolata a divatmárkák egy részével jelentősen megromlott az elmúlt években. Én nem vagyok tagja civilszervezetnek, nem töltöm azzal a napom, hogy minden márkával leülök tárgyalni, nem próbálok ily módon változást elérni. De elkerülhetetlen, hogy előbb-utóbb írok valamelyik márkáról. Ez egyre nehezebb, mert egyes fast fashion divatmárkák nagyon körülbástyázottak Nagy Britanniában, annyira fontosak a nemzetgazdaság számára. Nálunk nem hallasz más üzenetet, csak azt, hogy ha felhagysz a vásárlással, akkor meghal a gazdaság. Ez nem igaz, de ezt adják el mindenkinek. És még csak nem is fenntartható. A divatmárkák erre építettek. Egyesek úgy döntöttek, hogy ők élen járnak a fenntarthatóságban és nem kell többet fáradozniuk azon, hogy mondjuk tűzlétrát építsenek, betartsanak minden biztonsági intézkedést, vagy biztosítsák a létminimumot, ami szerintem nagyon fontos. Ezekről tényleg beszélnünk kellene.
Az van, hogy mikor egy márka sok pénzt keres, egy bizonyos összeget félretesz fenntarthatósági célokra. Ők sem szörnyetegek, tudtad? Mindannyian szeretnénk jót tenni és szeretnénk, ha jónak tartanának. Szerintem, Nagy Britanniában egyes cégek jobbra-balra szórják a pénzt. Minden kis civil szervezet, ami a címkézéssel és fenntarthatósággal foglalkozik, hirtelen ott terem, hogy «Ó, dolgozhatnék veled, kérlek? Engem, engem, engem válassz!» Így egyre nehezebb lesz nekik, hogy kritikát fogalmazzanak meg a márkáról. Igazából szabad kezet adnak. Nincsenek már olyan hangok, hogy «Egy pillanat, te megígérted és nem tetted meg, ez egy hülyeség, az meg hazugság.»
Eljutsz odáig, hogy kiábrándulsz az egész mozgalomból. Számomra jelenleg ez a legszomorúbb. De majd elmúlik és szeretném folytatni. Engem az érdekel, hogy igazi változást érjek el, rendszerszintűt. Az érdekel, hogy megváltoztassam a ruhaipari dolgozók életét. Hogy elkeserítenek a divatmárkák? Igen, világos. Szegény fejem! Az igazi kérdés az: megváltoztatják a divatmárkák a munkások életét? Nem úgy tűnik. A munkások nem látnak semmi változást sem a fizetésben, sem a munkakörülményekben, sem abban, hogy biztosan megmarad az állásuk. Engem ez érdekel. Nyilvánvaló, hogy durván túlzok. Tudom, hogy vannak olyan divatmárkák, különösen a kisebb divatmárkák, akik sok fontos változást hajtottak végre és akik megmutatják, hogy nem kell mindennek úgy történni az iparban, ahogy eddig történt. De a divatbirodalmak üzleti modellje nem enged rendszerszintű változásokat, pedig szükségünk lenne rá."
Az van, hogy mikor egy márka sok pénzt keres, egy bizonyos összeget félretesz fenntarthatósági célokra. Ők sem szörnyetegek, tudtad? Mindannyian szeretnénk jót tenni és szeretnénk, ha jónak tartanának. Szerintem, Nagy Britanniában egyes cégek jobbra-balra szórják a pénzt. Minden kis civil szervezet, ami a címkézéssel és fenntarthatósággal foglalkozik, hirtelen ott terem, hogy «Ó, dolgozhatnék veled, kérlek? Engem, engem, engem válassz!» Így egyre nehezebb lesz nekik, hogy kritikát fogalmazzanak meg a márkáról. Igazából szabad kezet adnak. Nincsenek már olyan hangok, hogy «Egy pillanat, te megígérted és nem tetted meg, ez egy hülyeség, az meg hazugság.»
Eljutsz odáig, hogy kiábrándulsz az egész mozgalomból. Számomra jelenleg ez a legszomorúbb. De majd elmúlik és szeretném folytatni. Engem az érdekel, hogy igazi változást érjek el, rendszerszintűt. Az érdekel, hogy megváltoztassam a ruhaipari dolgozók életét. Hogy elkeserítenek a divatmárkák? Igen, világos. Szegény fejem! Az igazi kérdés az: megváltoztatják a divatmárkák a munkások életét? Nem úgy tűnik. A munkások nem látnak semmi változást sem a fizetésben, sem a munkakörülményekben, sem abban, hogy biztosan megmarad az állásuk. Engem ez érdekel. Nyilvánvaló, hogy durván túlzok. Tudom, hogy vannak olyan divatmárkák, különösen a kisebb divatmárkák, akik sok fontos változást hajtottak végre és akik megmutatják, hogy nem kell mindennek úgy történni az iparban, ahogy eddig történt. De a divatbirodalmak üzleti modellje nem enged rendszerszintű változásokat, pedig szükségünk lenne rá."
(Folytatása következik)
A fordítás alapjául szolgáló cikk itt olvasható
II.rész
Laura Ștefănuț oknyomozó riportjáról magyarul:
http://kettosmerce.blog.hu/2016/02/12/nem_kell_azsiaig_menni_a_kizsakmanyolt_munkaeroert_varronok_az_unio_szelen
ajánlott cikkek:
http://divany.hu/tejbenvajban/2014/09/20/5_bicskanyitogato_teny_az_olcso_divatrol/
http://hg.hu/cikkek/design/11766-a-divatvilag-gyorsettermei
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése