Elméletileg mindenki egyetért azzal, hogy a védett növényeket védeni kell, de pár elszánt természetvédőn kívül senki sem ismeri a védett növényeket. Itt tartunk most.
A probléma
Csoportunk életében a mezei virágokat áruló néni problémája robbantotta ki a második legnagyobb vitát.
Egy bejegyzésem parázs vitát indított, aminek így utólag örülök, mert több nézőpontból is ráláthattunk a problémára. Rányomtunk egymás triggerpontjára és ez soha nem kellemes, de ha egy probléma ilyen heves érzelmeket hoz elő, azzal érdemes foglalkozni.
A történet elég egyszerű. Van egy néni, aki mezei virágokat árul Szentgyörgyön. Pár éve Budapesten is volt ilyen virágárus néni, aki a közösségi oldal sztárja lett. Nincs új a nap alatt. A budapesti néni történetét ismerőseim nyolcvan százaléka megosztotta, többet láttam a fényképét, mint rokonaim arcát. A Szentgyörgy környékén élő magyar nénit is felfedezte a média, cikket közölt róla a helyi román napilap, ez pedig szentgyörgyi viszonylatban felér egy kitüntetéssel.
A cikk alatt, kommentekben, sok szépet írtak a néniről és azt is megígérték, hogy továbbra is támogatni fogják.
Semmi bajom nincs azzal, hogy a nénit anyagilag támogatják és szeretik. Ezt fontos leírni, mert többször hallottam, hogy szívtelen némber vagyok.
Van egy apró különbség a két virágárus néni között. A budapesti néni kerti virágot árult, a szentgyörgyi néni viszont mezei virágokat. Nem elhanyagolható különbség. Ha nem tudjuk, hogy melyik növény védett, az sem tűnik fel, ha védett növényt szedünk le.
A nénivel a Tein előtt szaladtam össze, épp barátszegfű csokrokat árult, darabját öt lejért. Lényegében egy csokrot egy kávé áráért vesztegetett, de ennyi egy napszámos ajánlott órabére is. Nagyon nem tetszett, amit láttam. A néni letarolta a fél mezőt. Legalább negyven szál virág volt egy csokorban és hat csokor volt még a kosarában. Vették a széplelkű hívei, mert szegény néni mennyit dolgozott, míg leszedte azt a sok virágot. Szegény néni, biztosan kifáradt, míg letépte.
Nem vonom kétségbe a néni sanyarú sorsát, bizonyára szüksége van a pénzre, de azzal, hogy a barátszegfű?( népi neve fecskeszegfű, külön művészet a népi nevektől elvergődni a tudományos névig) letarolását pénzzel jutalmazzuk, mi is fenntartjuk a vadvirágok feketepiacát (a barátszegfű nem védett).
Minden tavasszal elborul a zöldek pillantása, mert védett növényeket árulnak a városban. Ilyenkor rendszerint többen felháborodnak, mert a rendőrök nem büntetnek eleget. Úgy gondolom, hogy ez a probléma nemcsak a rendőrség problémája, hanem mindannyiunké. Ezt kellemetlen hallani, újra ott tartunk, hogy védjük a természetet, de csak addig, míg nem lépnek a lábujjunkra. Ha valaki az egyéni felelősségünkre kérdez rá, akkor megsértődünk.
Elméletileg mindenki egyetért azzal, hogy a védett növényeket védeni kell, de pár elszánt természetvédőn kívül senki sem ismeri a védett növényeket.
Hogy a bánatba várjuk el a mindenféle éhező virágárustól, hogy szezonban ne áruljanak védett növényeket, mikor önként és dalolva pénzzel támogatunk egy falusi nénit vadvirágcsokraiért? Miért árulhat vadvirágot a néni és miért nem árulhat vadvirágot a többi árus? Ezt tessék elmagyarázni az árusoknak. A feketepiac virágárusainak minden virág egyformán burjány, csak van mit jobban fizetnek. Ezt kellene végre megérteni. Az árusok nem érdekeltek a természetvédelemben. Tarthatunk kiselőadást a védett növényekről, de meddig tart a hatása? Miért leszek én boldogabb, ha őket megbüntetik? Egyáltalán miből fizeti ki? Meggyőződésem, hogy csak büntetésekkel nem oldható meg a probléma.
Az árusok szemszögéből a vadvirág jó biznisz, ezt a feketepiacot csak úgy lehet megszüntetni, ha nem veszünk vadvirágot senkitől. Senkitől, a sanyarú sorsú nénitől sem.
Nem hiszek a csodákban, elég sokszor láttam, hogy elmagyaráztam valamit, akkor úgy tűnt, hogy megértették, de amint eltűntem a színről, minden maradt a régiben, mert a régi anyagilag jobban megérte.
A rendőrség munkáját nem tudjuk befolyásolni és azt sem látom életszerűnek, hogy az árusok rádöbbennek a természetvédelem fontosságára. Amivel hatni tudunk, az a pénzünk. Az árusok a pénzünket akarják.
Érjük el, hogy ne legyen jó biznisz vadvirágot árulni és ne legyen trendi vadvirágot vásárolni. Nem kell azért megvenni a virágokat, mert már úgyis leszedték és legalább nem hervad el. Az árus ebből csak annyit lát, hogy jól fogy a portéka és másnapra újabb csokrokat szed. A virágok letépését pénzzel jutalmaztuk.
Elvárjuk, hogy a rendőrség keményen büntesse a védett növények letarolóit, de ha a nénit büntetik engedély nélküli árusításért, akkor mindenki felháborodik. Remélem feltűnt az ellentmondás, a nénire is vonatkoznak a törvények.
A cikk említette, hogy néni fél a rendőröktől, mert figyelmeztették, hogy legközelebb 1500 lejre büntetik. Csinos összeg.
Másik érdekesség, hogy a néni gyerekkora óta árulja a vadvirágot. Ez csak első olvasásra romantikus, második olvasásra tragikus. Sok víz lefolyt az Olton az elmúlt hatvan évben, nemcsak az idők, de a természetvédelmi törvények is változtak.
A nénit a virágok vásárlása nélkül is lehet támogatni, senkit sem beszélek le arról, hogy minden hónapban pár virtuális csokor árával támogassa. Aki adakozni szeretne, küldje el a pénzt a néninek. Lesz egy kis bevétele és nem kell fogócskáznia a rendőrökkel. Hajrá.
A néni falun lakik, talán az sem elvetemült ötlet, ha kerti virágokat ültet és azokat árulja. A néninek is el lehet mondani, hogy lényegében nem a vadvirágok miatt vásárolnak tőle, hanem, mert segíteni szeretnének. Változtassa meg a portékát. A saláta és a spenót gyorsan nő felénk, és kis helyen termelhető. Ez is egy lehetséges ötlet, ahogy a kerti gyümölcsök árulása is.
A vadvirágok feketepiacát, tetszik-nem tetszik, a vásárlók tartják fenn.
Ha tenni akarunk valamit, akkor nincs idő az álmodozásra. A dolgok lassan változnak. Talán azokat a legkönnyebb meggyőzni, akiknek nincs szükségük a virágcsokorra, hanem szociális juttatásnak látják a virágvásárlás. Azért írtam feltételesen, mert nagy divat hárítani.
Több embert megkérdeztem virágvásárlási/virágszedési szokásairól, az alábbi válaszokat kaptam. Ezekkel a válaszokkal lehet majd dolgozni.
Nem a virágra van szükségük
Azért támogatja, mert addig nem lopnak.
Nem veszi el a virágot csak pénzt ad, mert az árus szerencsétlen vagy jutalmazza, hogy az árus nem lop.
Azért támogatja, mert szerencsétlen, mert sajnálja.
Az alábbi csoport problémásabb, de itt sem lehetetlen eredményeket elérni.
A virágra van szükségük
A virágokat úgyis lekaszálják, miért nem mindegy, hogy leszedi vagy sem?
Az Isten adta, ingyen van, azt szed, ami jólesik.
Nem tudja elképzelni, hogy ne vegyen hóvirágot, pünkösdi rózsát(zergeboglár), egyebet, mert ez már hagyomány.
Gyermekkora óta szedi az adott védett virágot és nem látja miért kellene változtatnia.
Pontosan tudja, hogy védett, de neki le szabad szedni, mert ő a törvény felett áll.
Megoldás?
Míg ezt a problémát boncolgattuk kaptam hideget-meleget. Nem voltam túl boldog, fogalmam sincs mire vártam, talán több támogatás jólesett volna. Még mindig nem tanultam meg, hogy minden projektért rohadt sokat kell harcolni. Ahogy telik az idő, egyre inkább szeretnék eredményeket látni, jó lenne végre valami kézzelfogható eredmény.
Vannak pedagógusok, akik nagyszerű munkát végeznek, de egyre inkább úgy látom, hogy a természetvédelemmel kapcsolatos projektek nem lépnek túl az iskolák falain.
Csoportunk aktív tagjai elég harciasak, az iskolán kívül tudnánk akcióba lépni, nagyon sok olyan közösség van, akikkel együtt dolgozhatunk. Nem, nem agymosást tervezek és hittérítés sem lesz.
A csoport leginkább az információk összegyűjtésében és megosztásában jeleskedik, ezért a tájékoztatásban tudunk eredményeket elérni. Most ott tartunk, hogy egy játékot tervezünk a védett fajokról, egy olyan játékot, ami különféle korosztályok számára érdekes lehet, amit különféle korosztályok játszhatnának. Nem bedobozolható játékról van szó, hanem egyfajta játékgyűjteményről, amiből a játékvezető a csoport igényei szerint szabadon válogat. Azért tervezünk játékot, mert így, reményeink szerint, szórakoztatva taníthatunk. Újra előtört a pedagógiai optimizmus, de adjunk egy esélyt a felvilágosító munkának. Elsősorban azokat szeretnénk megnyerni, akik eddig csak azért szedtek le védett növényeket/vásároltak védett növényeket, mert nem tudták, hogy védett. A játék tervezésének még az elején tartunk, most alakulnak a kisebb csoportok, de mivel több csoporttagot érdekel a téma, van esélyünk arra, hogy egy jó játékot állítsunk össze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése