Foghagyma, fogcrém – mert megérdemled

Polccímke mizéria –  a történet folytatódik

Nem tudom miért van ez így, de a multinacionális kiskereskedelmi láncok székelyföldi üzleteiben, ha egyáltalán szóba jön a kétnyelvűség, akkor vagy a reklámújság kétnyelvű, vagy a polccímke. Ez esetben a polccímke kétnyelvű. (Polccímkét írok, de előfordulhat, hogy nem ez a neve. Műveltségem ezen a téren is hiányos.)

Nemrég olvastam egy tavalyi cikket, ahol példaként hozzák fel a kiskereskedelmi üzletláncot, mert lám, itt vannak magyar feliratok. A sokat hangoztatott minőség ez esetben hiányzik.

Vannak magyar feliratok és kétnyelvű polccímkék, de nincs bennük köszönet. 2012-ben a csíkszeredai üzlet megnyitásakor írt cikkben, így fogalmaznak „Mi németországi üzletlánc vagyunk. Számunkra mindig is az volt a legfontosabb, hogy üzleteinkben a vásárlókat saját nyelvén tájékoztathassuk, így segítve az áruk között az eligazodást” valamint "A legfontosabb információ, hogy minden termék megnevezése két nyelven van feltüntetve: nagyobb betűkkel románul, alatta kisebb méretű betűkkel pedig magyarul." Elképzelhető, hogy a németországi üzletekben komolyan veszik a helyesírást, de aki Romániának fordított, nem tudott rendesen magyarul, az is elképzelhető, hogy egyáltalán nem ismerte a nyelvet, lenyomta Google fordítóval és meglepő módon így maradt. A 2012-es cikkben még elnézést kértek a szórólapok fordítási hibáiért, most már nem fárasztják ilyesmivel magukat.

forrás Facebook/KQ

Mikor két éve felvettek, lelkes voltam, megláttam a magyar fordításokat és úgy éreztem, sürgősen javítani kellene. Az akkori főnököm, még meghallgatta az alkalmazottak ötleteit, jó ötletnek találta, hagyta, hogy fordítsak. Elég sok időt beleöltem a szabadidőmben, megnéztem a termékeken található magyar fordításokat, megkerestem a magyarországi reklámújságokat(Akciós újság), majd rájöttem, hogy hatalmas mennyiségű áruról van szó és valamiképp csoportosítanom kell őket, vagy soha nem készül el. Végül úgy döntöttem, hogy lefordítom a helyben sütött pékárukat, a sajttal lepényt (merdenea cu telemea) és társait. Ha ezeket javítják, akkor áttérek a fagyasztott pizzák fordítására, majd így, lépésenként haladva befejezem. A péktermékek fordítása elkészült. Egészen jó fordítás lett, nem egyedül készítettem, bevontam két újságíró ismerősömet.
Ilyen klassz dolgok voltak: császárzsemle, szezámmagos császárzsemle, burgonyás parasztzsemle, erdészkenyér vagy erdészvekni, bajnokkenyér, sokmagvas kenyér, mediterrán kenyér olajbogyóval, sajtos-sonkás párna, pizzás párna, telemeás rétes, stb.

A főnök elküldte a fordítást és vártunk. A mai napig nem javították. Röviden, az ingyenmunka sem kellett. Nagyon sokszor éreztem úgy, hogy fogok egy nyomorult fekete filcet és kijavítom az összes elrontott polccímkét. Másnap már repültem volna, sok a kamera és még több a besúgó. A központ küldi a polccímkéket, ezért hiányzik sokszor polccímke. Egy üzlet sem javíthat, ha a központ elrontja, Kézditől Udvarhelyig ugyanaz a baromság lesz kitéve, lehet benne gyönyörködni.

Valahol egy távoli galaxisban van egy iroda, ami a fordításokkal foglalkozik, de ott a madár sem jár és még senki nem szólt nekik, hogy kapják össze magukat és fordítsanak becsületesen. Legutóbb az új radnóti logisztikai központ(most ide tartozik Szentgyörgy) értékesítési főnökét kérdeztem arról, hogy mi lesz a sok rossz fordítással. Elmondtam, hogy régebb én is fordítottam, a válasz meg az volt, hogy ez nem az én dolgom, az én dolgom az eladás, amúgy van egy iroda, ami a fordításért felel. Látjuk, hogy időnként frissítik az adatbázist, folyamatosan bővül a pékség kínálata és az új termékekhez fordítás is készül pl. croissant multicereale: multigabonás croissant. Van még élet abban a bizonyos irodában, nem mumifikálódtak a gép előtt.

Ha úgy érzed, hogy több vagy szkennelő robotnál, hagyj fel minden reménnyel, hamar megtanítják hol a helyed

Kasszáztam, fél fülemen fejhallgatóval, félig siketen. Komolyan tartottam attól, hogy károsodik a hallásom. Többször elmondtam a vásárlóknak, hogy siket vagyok, mint az ágyú, beszéljenek hangosabban. Nem állítom, hogy nagyszerű kasszás voltam, de senkit sem akartam átverni és olyan gondolatom sem volt, hogy nem akarok románul beszélni. Voltak napok, mikor úgy éreztem, beakadt lemezként mondok el mindent két nyelven. A kasszás szem előtt van, mindenki neki mondja el a panaszait. Sok magyar vásárló panaszkodott nekem is, hogy nagyon rosszak a magyar fordítások, javítsuk ki. Hosszú lett volna elmondani, hogy nem rajtam múlik.

Nem szeretném, ha a kedves olvasó, azzal a fals benyomással maradna, hogy én bármikor cseveghettem a főnökeimmel. Ez nem így volt, ez nem amolyan csevegős munkahely. A radnóti értékesítési főnökkel, aki meglepő módon magyar, összesen öt percet beszéltem komolyabban, amikor beadtam a felmondásom. Ekkor kérdeztem a fordításokról. Ez a főnök a képzett és művelt főnökök közé tartozik, sok olyan főnök van, akit megszólítani sem érdemes, mert a polcrendezésen túl nincs miről beszélni vele. Ha szerencséd van csak buta, ha nincs szerencséd, akkor buta és gonosz.

Úgy gondolom, hogy a polccímke az üzlet kommunikációjához tartozik. Térjünk vissza oda, hogy ha román vevőhöz magyarul mersz szólni, akkor abból üvöltés lehet és kirúghatnak. A magyar kasszás hullafáradtan és félsiketen is végezzen kifogástalan munkát (az is előfordul, hogy nyolc-kilenc napot nyom le szabadnap nélkül a kasszában), de a majdhogynem piacvezető multi magyar fordításai lehetnek egy analfabéta szintjén. Aki gondolja, guglizza meg, kik tagjai a romániai igazgatótanácsnak, találni fog egy Magyarországról átigazolt hölgyet, akiről azt csicseregték a kismadarak, hogy Udvarhelyen nézelődött hetekig. Behunyt szemmel közlekedett az üzletben? Meglepő, hogy nem érzett kényszert a javítgatásra, Magyarországon komolyabban veszik a magyar érettségit. Ha ő sem tud ezzel mit kezdeni, akkor ki tud? Kár lenne egyetlen emberen leporolni egy kiskereskedelmi lánc bűneit, de a fordítás nem agysebészet, sok magyar fordító elérhető a piacon. Pénz lenne dögivel, sorra nyitják az üzleteket és rekord eladásokat produkálnak.

Legközelebb Csíkszeredában nyitnak boltot. Marad minden a régiben?

Multik nacionalista praktikái és az édes anyanyelvünk