Az épülő fantasztikus bicikliút kihívásairól egy ellenzéki politikus
Facebook-bejegyzésében találkoztam. A képektől elhűltem. Már rég
foglalkoztam bármivel, ami legalább egy jó pofára esést ígért. Most itt volt
az alkalom. Kimentünk a gátra.
kicsit savanyú, kicsit sárga,… de a mienk
Eufemizmussal élve „megkérdőjelezhető esztétikai megjelenésű kerítéssel”
szegett minek nevezzelek. Lassan arról is vitázhatunk, hogy kié az
Olt-part, ezután oda sem jutunk ki olyan egyszerűen, utunk állja a csodás
kerítés. Humorosabb városlakók a rúdugrást ajánlják az Olt mellé vágyóknak.
A töltésen nem fogunk sétálgatni. Máshol meg nem nagyon lehet, mert
beleragadunk a sárba. Nem biztos, hogy ez volt a legragyogóbb megoldás.
Bicikliutakra költhető pénzek szirénéneke
A bicikliutak építésére költhető uniós pénz és/vagy nem uniós pénzek gyötrő kísértésének nagyon sok önkormányzat áldozatául esett, az internet teli elbaltázott bicikliútakról szóló cikkekkel. A pénz mindenkinek kell, de a befektetett munkát megspórolják. A Magyar Kerékpárosklub közölt nagyon korrekt cikket magyarországi bicikliutakról, szerintük „olykor szükségtelen, kontraproduktív beruházások, vagy kerékpáros fejlesztésnek álcázott járdák, csatornák épültek, esetleg feleslegesen, kerékpáros fejlesztésnek nevezve újraaszfaltoztak egy utcát. Az ilyen alibi építkezések egy dologra jók biciklis szempontból: olyan helyeken akadályozzák a kerékpáros közlekedést, ahol eddig tökéletesen lehetett biciklivel közlekedni.”
A bicikliút Szentgyörgyön is
megmosolyogtató szó, a kivitelezés meg vicckategória, külön fotósorozatot
lehetne szentelni a műveknek: van semmibe vezető, fakerülgető és hullámos.
Mondhatnánk, hogy eddig voltak kísérletezések, de most jött a nagy projekt,
az egybefüggő, jól tervezett bicikliút az Árkos-patakától egészen Kilyénig,
4,7 kilométer(más forrás szerint 7km hosszan), ahol a város megmutatja, hogy
tud utat építeni. Megmutatta. Ott van a szabad ég alatt, szabadon
gyönyörködhetünk benne. Aki eddig kihagyta, jó idő van, csodálja meg!
Bicikliút, mert megérdemeljük
Évekig hallgattuk, hogy nem lehet az Olt töltésén semmit építeni, mert nem
engedi a vízügy. Most meg láthatóan nem bánja a vízügy, pedig a látottak
alapján igazán bánhatná. Érdekelne, hogy mi változott, milyen tervekkel
győzhették meg őket, hogy rábólintottak? Az elvégzett munka minősége nem
indokolja ezt az engedékenységet, a bicikliút egy szakasza az Olt
árterületén halad majd keresztül, áradáskor víz alá kerülhet, de egy
járókelő szemszögéből nézve, pár helyen a töltés maga sem elég erős, hogy
elbírja a munkálatokat.
Magáról a tervezőről és a kivitelezőről nem
sokat tudunk, csak hosszas oknyomozással lehet megrajzolni ki kinek haverja,
lekötelezettje, ha van itt ilyen kapcsolat egyáltalán. Nem tudjuk hány
pályázó indult, a nyertes egy bukaresti tervezőcég és két măgurelei cég a
kivitelező. Esetleges alvállalkozók létét homály fedi. Az információkat az
állomási híd alatt a déli oldalon találtuk, íme: tervező S.C.
IP&CORATZA INGINERIE. RO. SRL, Bucuresti, B-dul Decebal nr. 14 bl.56, sc
2, et.6, ap. 41, kivitelező-fővállalkozónak pedig az Asocierea Perfect
Consult Europe SRL-Gott Strasse SRL, Măgurele, str. Selimbăr nr. 23,
et.1.
A kerítés
Mi ellen véd ez a kerítés? Medvék, farkasok, kóbor kutyák simán átmásznak rajta, átbújnak alatta. Migránsok nincsenek, de igény mintha már lenne. Beeeeekerítés az agresszív, migráló juhok ellen. Ittas biciklisként meg szívesebben lecsúszok a domboldalon, mintsem megfejeljem ezt a masszív vaskerítést, amiből egy felhőkarcolót lehetett volna felhúzni. A világ számos bicikliútját néztem meg, főleg olyanokat amelyek töltésekre készültek. Sehol egy kerítés, ami érthető is, hiszen nincs szükség rá, fölösleges anyagpazarlás, a költségekről nem is beszélve.
Chiba prefektúra, Japán
fotó - gunnsteinlye
fotó - Scott Shaw (© minden jog fenntartva)
Utvin, Temes megye, Románia
fotó - Google Maps
Brantford, Kanada
fotó - Google Maps
Wiślana Trasa Rowerowa, Lengyelország
fotó - Google Maps
A biciklizés nem csak arról szól, hogy "A" pontból eljutok a "B" pontba - mint
az autózás általában -, hanem kikapcsolódás is, a szabadság megélése.
“Rabok legyünk vagy szabadok?”
tehetnénk fel a kérdést, de már késő. Döntöttek
helyettünk. Ketrecharcosok leszünk! A mi pénzünkön, a mi pénzünkből, a mi
területünkön, nekünk csinálnak valamit, de nem vesznek minket komolyan.
Lehetett
volna jobb is talán...
Minél több részletet gondolok végig, annál
jobban felhergelem magam.
Az út még nem készült el, de már látszanak a
javításra utaló jelek. Ha átadják, legtöbb három év múlva egy halom pénzért
felújítják, de gazdag város vagyunk, ez is belefér.
Ha mégis
felmásznánk erre a csodás bicikliútra, rájövünk, hogy a város szélén az Olt partjához hosszú
szakaszon nincs átjáró se gyalogosnak, se biciklisnek. „Teljesen hiányoznak a kerékpárút bejáratok, rámpák, lépcsők”, írja politikusunk, lám, ő sem figyelt, mert megmondták, hogy összesen
két feljáró lesz: egy feljáró a Debren patakánál, egy pedig a Kökényes
patakánál.
Nyugaton a szükséglet(értsd a nép) szabja meg hogy hány
felüljáró legyen, pláne egy olyan úton, amely a város szélén halad át. Ahány
út, ösvény vezet a töltés irányába, annyi felüljárót kéne/lehetne építeni,
sőt 1-2 átjárót is azoknak, akik autóval szeretnének az Olt
partjára menni, ha már van pénz rá.
“A munkálatok becsült értéke
12,7 millió lej.”
Ennyit látnak jónak az orrunkra kötni.
Valaki jól jár vele, hogy nekünk eladja. Egy másik projekt
részeként nemrég épült egy gyalogosoknak és bicikliseknek szánt híd, ennek a hídnak az anyaga nagyon hasonlít a kerítés anyagára. Tájékoztató táblát arról az
építkezésről sehol nem találunk. Elképzelhető, hogy ugyanazok a tervezők és kivitelezők.
Elöljáróink mindezt
jó ötletnek találhatták, ha így elfogadták. Aki megszavazta/elfogadta, annak
tetszett? Pont így tetszett? Benne volt a tervben kerítés is, vagy az csak
utólag került oda?
De ne ragadjunk le a kerítésnél, jön a világítás. Az
út meg lesz világítva, a városon áthaladó szakaszát napelemes és
fényérzékelős lámpákkal világítják.
Én tényleg drukkolok, hogy a napelemes beruházások működjenek, mert talán még emlékszünk arra, hogy voltak napelemes kukáink. Majd nem voltak, mert behaltak. Van még pár szépséghiba a tervben, például, hogy az állomási híd alatt vezető szakasz még világítással sem az a hely, amit sötétedés után bárkinek ajánlanék.
Mikor megcsodáltuk, a bicikliút építési
területe úgy mutatott, mintha a kilencedikeseket vitték volna ki vizsga
előtt egy kicsit gyakorolni. Munkájára büszke mester ilyen heggesztést,
cementezést egyszerűen nem csinál.
Van-e politikai akarat a mindent eluraló jólvanazígy korában arra, hogy valami végre normálisan készüljön el? Az a napi gyakorlat, hogy semmi sem lehet annyira elrontva, hogy ne
fizessék ki. Mekkora röhögés kell ahhoz, hogy
ciki legyen átvenni?
Megkérdeztem egy útépítő mérnököt az eddigi munkálatokról
A szalagkorlát alapjai túlnyomó többségükben nincsenek szabványosan megépítve és esztétikai szempontoknak sem felelnek meg. A város “piacosabb” részén szabályos zsaluzatot építettek 40x40 cm, máshol meg különböző méretűek (110x60, 80x90, 95x75, stb…) Egy bizonyos szakasz után lemondtak a zsaluzásról és szabálytalan hengerszerű alapot öntöttek. Ahol nem talált a korlát talpa az alappal, ott - szakzsargonnal élve -
‘mellé fostak’ egy kis betont,
aminek már közel sincs meg a megfelelő mélysége, és strukturálisan sem kapcsolódik a régi alaphoz.
A szalagkorlát talpai nincsenek egymás mellett, így nem illeszkednek pontosan a különálló elemek ahogy kéne, ami érthető, mivel így próbáltak csalni, hogy valahogy találtassák a talpakot az alappal.
A villanyoszlopok túl közel vannak az úthoz, aminek következtében a bicikli
kormánya könnyen beleütközhet.
A töltés mellett két helyen is kiborították a földre a megmaradt aszfaltot. A
le nem hengerelt aszfalt környezetvédelmi szempontból káros. Ezt rögtön el kellett
volna szállítsák a helyszínről.
Szélről legeljetek, fának ne menjetek
Az egyetlen ellenzéki párt, aki előhúzta a témát, igazán visszafogottan
nyilatkozott, ez választási kampány előtt különösen meglepő, mert a téma
megengedi az erősebb kritikát.
Feltűnő, hogy a város, az építtető
mennyire hallgat. A város két hete a bicikliúton röhög, a sajtóban meg arról
írnak, hogy szépen épül az új tüdőkórház. Aki nem akar a bicikliútról beszélni, végül mégiscsak belefut egy bicikliútba. Hoppácska, az új tüdőkórház lépcsőjéről a fákat
kerülgető bicikliútra lépünk. Rémlik még a Kórház utca? Több portál is cikkezett róla. Innen időközben
eltűnt két fa(Hol van már 2015?), mert minden alkalom jó alkalom favágásra.
Továbbra is fantasztikus élmény lesz ott biciklizni.
A lakosság kijár a gátra hüledezni, a megrendelő meg ezek szerint nem, mert ha végül kijutna a gátra, kénytelen lenne látni mindazt, ami már a hülyének is egyértelmű. Nem holmi, csak a szakma számára látható hibákról beszélünk, ez egy igen hitvány munka.
A tegnap publikáltuk egy nem végleges verzióját ennek a cikknek és rá két órára megjelent a polgármesteri hivatal közleménye is - micsoda véletlen. Igazán
nagy kár, hogy nem írták bele a szövegbe, hogy pontosan melyik törvény
írja elő a korlátot.
Az alábi képnek semmi köze sincs Szentgyörgyhöz, hála Istennek, csupán egy polgárpukkasztó mém azoknak, akiknek mindig minden jólvanazúgy👍, örvendjünk hogy ez is van.