Kérdések és válaszok

Kiegészítés A multik nacionalista praktikái cikkekhez

Miért írtam?
Több okból
Egyfelől a sajtóban nem olvashatunk ilyen történetekről. Ez nem feltétlenül azért van, mert az újságok behódoltak a multiknak, lehet, hogy túl kicsi lapról van szó, nincs pénzük, vagy egyszerűen félnek egy ilyen nagyszerű multit kritizálni. Láttam már olyan cikket a kiskereskedelmi láncról, ahol az újságíró levelet írt, de hiába várták a multi válaszát a cikk frissítéséhez. Attól is joggal tarthatnak, hogy beperelik őket.

Másfelől nem én vagyok az egyedüli, akinek része volt ilyen megalázásokban, ott vannak például a volt munkatársaim és meggyőződésem, hogy ha valakinek végre lesz bátorsága meghallgatni ezeket a történeteket, akkor igen sok történet fog napfényre kerülni. Más kérdés, hogy hol találunk ilyen bátor füleket.

Végül, de nem utolsósorban, van bennem népnevelő véna, ez nem mindig szerencsés.

Miért pont most?
A csíkszeredai üzlet nyitására terveztem a cikk felfuttatását, de azt a világjárvány miatt előbb elnapolták(március 19-re tervezték), majd csendben megnyitották a Csíki Nestben. Nem voltam túl boldog. Azt akartam elérni, hogy végre javítsák ki a polccímkéket.

Mit remélek?
Egy megvalósításokban gazdag, boldogabb évet.
Csak vicceltem. Nem fűzök vérmes reményeket ehhez a cikkhez sem. Sok történet kering a városban, úgy gondoltam, nem árt helyrerakni a részleteket. 2017 őszétől 2020 január közepéig dolgoztam a kiskereskedelmi láncnál. A szentgyörgyi kis üzlet bezárásáig (2019. március 31.) négy boltvezetőm volt, köztük a vérnacionalista boltvezető, aki az üzlet bezárása előtt egy hónappal távozott Szentgyörgyről. Míg felépült az új üzlet, mindenki Brassóban dolgozott, 2019 december elsejétől jöttünk vissza, hogy megnyissuk az üzletet.

Nem gondolom úgy, hogy a kiskereskedelmi lánc részéről bárki bocsánatot fog kérni azért, amit Zernyest ifjú Reménysége boltvezető művelt. Ennyire nem vagyok naiv. Akkor sem kért senki bocsánatot, amikor az alkalmazottuk voltam és egy kávé mellett, mondhattak volna annyit, hogy sajnálják.  Mint cég, nem engedhetik meg maguknak a nacionalista címkét, le fogják tagadni. A polccímkéket talán kijavítják, de az is megtörténhet, hogy kizárólag román feliratok lesznek.

Meghallgatom a megjegyzéseket?
Igen. Néha megdöbbenek. Mindig meglep a részvét teljes hiánya. Hülye és állítólag megérdemli sorsát a külföldön dolgozó napszámos, és megérdemli a sorsát az is, aki egy kiskereskedelmi láncnál kasszázik. Jó látni, hogy ennyi pallérozott elme tolong a világban.
Amúgy nagyon kevesen mondták, hogy sajnálják, ami velem történt, pedig ez tényleg nem kerül semmibe.

Mit vártak el tőlem?
Igény lett volna arra, hogy egyből mondjak fel, tálaljak ki, hozzak egy szekérnyi bizonyítékot.
Szinte senki nem volt kíváncsi arra, hogy miként boldogulok, hogy érzem magam, vagy mit fogok enni. Egy kicsit több józanság még senkinek sem ártott. Aki nincs felkészülve egy ilyen ügy végigkövetésére, támogatására, mert szakmailag nem tart ott, mondja meg bátran és ne próbáljon senkit beleugratni olyan helyzetekbe, ahonnan nagyon nehéz kikecmeregni.

Nem szeretem, ha az én megkérdezésem nélkül tudják, hogy mi a jó nekem 
Elég önálló léleknek érzem magam és nagyon nem szeretem, ha valaki három mondat ismeretében, úgy érzi, hogy egy egész regényről kritikát írhat. Fogalmazzunk úgy, hogy eddig a civil szféra sem igazán dolgozta ki, miképp kellene az ilyen ügyeket kezelni. Kaptam elég durva kommentet, amire itt most nem fogok kitérni, nem akarom etetni a trollt. Megnéztem a levelezésem, azóta sem kaptam olyan levelet, amiben a részletekről érdeklődik. Aki írta, álljon neki és bizonyítsa be, hogy neki van igaza, közösségként csak nyerünk rajta.

Legyen ez a blogbejegyzés egy sikeres változás első lépése. Az ilyen esetek nem egyszerűek, mert nem lehet tisztán nyelvhasználati kérdésről beszélni. Itt nem csak arról van szó, hogy ki kellene cserélni pár feliratot, volt megalázás, fizetetlen túlóra, fenyegetés.

Drukkolok mindenkinek, aki komolyan gondolja, hogy változtatni szeretne,  külön drukkolok jogvédőknek és újságíróknak, mert nagy szükség lesz az ők munkájukra. A helyzet nem túl rózsás, de reméljük a legjobbakat.