Felavatták az új Diószegi pékséget. Úgy kellett ez a gyáravató, mint egy falat kenyér. Végre valami, amit mutogathatunk. Elmentem, mert kíváncsi voltam, hogy néz ki egy olyan beruházás, amit a legflancosabb berendezésssel mindössze 8,3 millió euróból rittyentettek. Nem uniós pénzből épült, a magyar kormány segítő keze nyúlt feléjük.
Csak bámultam, hogy csodás városkánkban így is lehet. Diószegi pékségénél nem láttam feltűnő építési hibákat, nem volt véletlenszerűen kiöntött habarcs, lógó tégla, omló tető. Nem bizony.
Volt helyette parádés vendégkoszorú és szép beszédek a becsületes munkáról. Az elhangzó beszédekről csak a médiából tájékozhattunk, mert a nagyérdemű leghamarabb háromkor juthatott a pékség közelébe, addig kizárólag a meghívottak tortázgattak.
A sajtó hozta a formáját, írtak sok szép illedelmes cikket. Volt idő, mikor a sajtó kérdezni is mert, most már ilyesmire nem vetemedne, teli szájjal nem illik beszélni.
„Az elhangzott díszbeszédek visszatérő motívuma volt, hogy tisztességes munkával, kitartással, összefogással nagyon komoly eredményeket lehet elérni itt, Székelyföldön is”(3szek)
Hát hogyne. Napi tapasztalat, hogy ez csakis így lehet. Ebben a mini Svájcban a becsületesség hitvallás.
Hajdanában danában a Diószegi pékség sem a futballról volt híres, hanem a rózsaszín penészről. A város vette a kenyerüket és sokan panaszkodotak, hogy pár nap után a Diószegi kenyéren furcsa színű penész lesz. Nem városi legenda, nálunk is ez történt, pedig ugyanúgy tároltuk, mint addig az összes többi házi kenyeret. Ezen sokáig ámultunk, mert falusi nagyszüleimnél mi is sütöttönk pityókás házi kenyeret, de az még két hét után sem lett ilyen. A vásárlók szerettek volna valami magyarázatot kapni, de a becsületes tájékoztatás elmaradt. A lakossági panaszokról egyszerűen nem vettek tudomást. A penész színére azóta sem adott senki választ (de ha mégis volt ilyen válasz, legyen kedves az olvasó és linkelje be), viszont különféle cikkekben a tulajdonos többször említi az irigyeit. Nem zárom ki, hogy vannak irigyei, de egy magyarázatot, bocsánatkérést mégiscsak elrebeghetett volna a vásárlói felé, akik nélkül ma nem állna ott, ahol áll. Volt még egy kisebb sztori a sajtós kiflivel, ami eredetileg sajtos volt, de a nyomda ördöge bekavart. Nem volt részükről különösebb igény megfelelő termékcímkézésre, nem is cserélte le az elrontott címkéket, mert sokba kerültek. Nem költi a pénzét szamárságokra. Amúgy egy ideje már nem figyelem ki hány nyelven tájékoztat a termékcímkéken, mert csak feleslegesen idegesítem magam. A tisztességes munkát valószínűleg az alkalmazottak is beletették az évek során, meg is köszönték nekik. Hogy mennyivel teremt több munkahelyet az új beruházás, vagy ellenkezőleg, hány dolgozót tesznek lapátra, mert az új gépek hatékonyabban dolgoznak, az még kiderül.
Mondogassuk, hogy Szentgyörgyön a tisztességes munka az úr.
Térjünk át egy másik fantasztikus beruházásra. A bicikliutat különösebben nem lehet mutogatni, hacsak nem a viccrovatba szánjuk. Most derül ki, hogy a magyar kormány pénze sokkal jobb, mint az uniós. Az egyiket számolni kell, a másikat számolatlanul szórni, összecsapják, jó lesz az. Meglepő, hogy a pékség építésénél került ember, aki felügyelt az építkezésre, a bicikliútnál meg nem. Elképzelhető, hogy a magáncég jobban megbecsüli a pénzt, mint választott elöljáróink, aki már az ötödik mandátumért indulnak és úgy tervezik, hogy onnan fognak nyugdíjba menni?
Készült egy halom fénykép arról, hogy milyen trágya munka a bicikliút, de senki sem mondott annyit, hogy emberek, megtesszük, amit tudunk, javíttatjuk, nem vesszük át. Köszönjük, hogy szóltatok, mert mindannyiunk pénzéből épül. Helyette kijött egy langyos nyilatkozat, hogy a korlátot törvény írja elő és ezzel a témát letudták. Agyonhallgatják. Egyre ismerősebb ez, jól eltanulták a magyarországi politikusok arroganciáját. Nem kell válaszokat adni, nem kell semmit mondani, majd elfelejtik.
Érthetetlen, hogy az Olton épült új gyalogoshidat, amire egy zsák pénzt fizettünk(a tervező cég nem meglepő módon ugyanaz IP & CORATZA INGINERIE.RO SRL, mint a bicikliút tervezője), miért kellett a kampány közepén kizárólag a sajtó jelenlétében átadni. Üldözte őket a tatár? Miért nem tartottak egy combos hídavatót? Pünkösd után lett volna idő. Lehetett volna minikoncert a hídon, kivonulhatott volna a város kutyával, gyerekkel, napozni, zenélni. Tessék büszke lenni, nekünk építették, ronda, de a miénk, csak 8,6 millió lejünkbe került. Nem kell oda szép híd, elég ha van. A bicikliúthoz képest még kinéz valahogy.
A bicikliútról is kiderült, hogy majdnem befejezték. Hihetetlen, hogy újra nem volt senki, aki rákérdezzen, hogy pontosan melyik törvény írja elő azt a rohadt korlátot. Most is tortát ettek? Nehéz lenyelni?
„A meglévő részeken is van még tennivaló: az egyik oldalon még fel kell szerelni a korlátot – erről most is elmondta Antal Árpád, hogy azt közúti szabályozás kéri, ahol az út menti lejtő meredeksége meghaladja a 20 százalékot, s meg is mutatta, hogy a Balaton körüli bicikliúton is sok helyen van korlát –, és hidakat kell építeni a gázvezeték, a Debren- és a Kökényes-patak fölött.”
Ha a Balaton mellett is van korlát, szavunk nem lehet. Nekünk a Balaton a Riviéra.
Legalább kijavítottak a hibákból a bicikliúton, csókolom, vagy jól van az úgy? Felhúzták a korlát tövére a földet, de hogy minek, azt nem tudni. Nem hiszem, hogy így stabilabb lesz és nem pityóka, hogy jobban teremjen.
Ha átadnák, legyen parádés átadó. Ha eddig ilyen még nem épült Romániában, akkor legyen buli, hívjunk meg sok tévét, lássanak csodát! A lombkoronasétányok után végre valami újdonság, EU-s pénzből, székely módra. Fantasztikus ötlet, ezután a mező kőzepén is dupla korláttal építenek bicikliutat. Minket másol majd a világ.
Itt idéznék egy nemrég olvasott bölcsességet. Mert „(...)bezárkózás helyett ma már kisugárzásra képes e térség” -mondá a megyei tanács elnöke.
Az épülő fantasztikus bicikliút kihívásairól egy ellenzéki politikus
Facebook-bejegyzésében találkoztam. A képektől elhűltem. Már rég
foglalkoztam bármivel, ami legalább egy jó pofára esést ígért. Most itt volt
az alkalom. Kimentünk a gátra.
Az új bicikliút az új magyar narancs kicsit savanyú, kicsit
sárga,… de a mienk
Eufemizmussal élve „megkérdőjelezhető esztétikai megjelenésű kerítéssel”
szegett minek nevezzelek. Lassan arról is vitázhatunk, hogy kié az
Olt-part, ezután oda sem jutunk ki olyan egyszerűen, utunk állja a csodás
kerítés. Humorosabb városlakók a rúdugrást ajánlják az Olt mellé vágyóknak.
A töltésen nem fogunk sétálgatni. Máshol meg nem nagyon lehet, mert
beleragadunk a sárba. Nem biztos, hogy ez volt a legragyogóbb megoldás.
Bicikliutakra költhető pénzek szirénéneke
A bicikliutak építésére költhető uniós pénz és/vagy nem uniós pénzek gyötrő kísértésének nagyon sok önkormányzat áldozatául esett, az internet
teli elbaltázott bicikliútakról szóló cikkekkel. A pénz mindenkinek kell, de
a befektetett munkát megspórolják. A Magyar Kerékpárosklub közölt nagyon
korrekt cikket magyarországi bicikliutakról, szerintük „olykor szükségtelen,
kontraproduktív beruházások, vagy kerékpáros fejlesztésnek álcázott járdák,
csatornák épültek, esetleg feleslegesen, kerékpáros fejlesztésnek nevezve
újraaszfaltoztak egy utcát. Az ilyen alibi építkezések egy dologra jók
biciklis szempontból:
olyan helyeken
akadályozzák a kerékpáros közlekedést, ahol eddig tökéletesen lehetett
biciklivel közlekedni.”
A bicikliút Szentgyörgyön is
megmosolyogtató szó, a kivitelezés meg vicckategória, külön fotósorozatot
lehetne szentelni a műveknek: van semmibe vezető, fakerülgető és hullámos.
Mondhatnánk, hogy eddig voltak kísérletezések, de most jött a nagy projekt,
az egybefüggő, jól tervezett bicikliút az Árkos-patakától egészen Kilyénig,
4,7 kilométer(más forrás szerint 7km hosszan), ahol a város megmutatja, hogy
tud utat építeni. Megmutatta. Ott van a szabad ég alatt, szabadon
gyönyörködhetünk benne. Aki eddig kihagyta, jó idő van, csodálja meg!
Bicikliút, mert megérdemeljük
Évekig hallgattuk, hogy nem lehet az Olt töltésén semmit építeni, mert nem
engedi a vízügy. Most meg láthatóan nem bánja a vízügy, pedig a látottak
alapján igazán bánhatná. Érdekelne, hogy mi változott, milyen tervekkel
győzhették meg őket, hogy rábólintottak? Az elvégzett munka minősége nem
indokolja ezt az engedékenységet, a bicikliút egy szakasza az Olt
árterületén halad majd keresztül, áradáskor víz alá kerülhet, de egy
járókelő szemszögéből nézve, pár helyen a töltés maga sem elég erős, hogy
elbírja a munkálatokat. Magáról a tervezőről és a kivitelezőről nem
sokat tudunk, csak hosszas oknyomozással lehet megrajzolni ki kinek haverja,
lekötelezettje, ha van itt ilyen kapcsolat egyáltalán. Nem tudjuk hány
pályázó indult, a nyertes egy bukaresti tervezőcég és két măgurelei cég a
kivitelező. Esetleges alvállalkozók létét homály fedi. Az információkat az
állomási híd alatt a déli oldalon találtuk, íme: tervező S.C.
IP&CORATZA INGINERIE. RO. SRL, Bucuresti, B-dul Decebal nr. 14 bl.56, sc
2, et.6, ap. 41, kivitelező-fővállalkozónak pedig az Asocierea Perfect
Consult Europe SRL-Gott Strasse SRL, Măgurele, str. Selimbăr nr. 23,
et.1.
A kerítés
Mi ellen véd ez a kerítés? Medvék, farkasok, kóbor kutyák simán átmásznak
rajta, átbújnak alatta. Migránsok nincsenek, de igény mintha már lenne. Beeeeekerítés az agresszív, migráló juhok ellen. Ittas
biciklisként meg szívesebben lecsúszok a domboldalon, mintsem megfejeljem ezt
a masszív vaskerítést, amiből egy felhőkarcolót lehetett volna felhúzni. A
világ számos bicikliútját néztem meg, főleg olyanokat amelyek töltésekre
készültek. Sehol egy kerítés, ami érthető is, hiszen nincs szükség rá,
fölösleges anyagpazarlás, a költségekről nem is beszélve.
A "bordurát" a japánok még nem találták fel, de a világ más pontjain sem hallottak róla Chiba prefektúra, Japán fotó -
gunnsteinlye
Temesvárról el lehet biciklizni a szerb határig, KORLÁT-lanul! Utvin,
Temes megye, Románia fotó -
Google Maps
Tyniec, Krakkó közelében, Lengyelország fotó -
Google Maps
Se bordúra, se beton, se kerítés, se lámpa! Hol élnek ezek, a sötét középkorban? Brantford, Kanada fotó
-
Google Maps
Itt a fotós megállt, biciklijét nekitámasztotta a kerítésn...álljon meg a menet, itt sincs kerítés! Wiślana Trasa Rowerowa,
Lengyelország fotó -
Google Maps
A biciklizés nem csak arról szól, hogy "A" pontból eljutok a "B" pontba - mint
az autózás általában -, hanem kikapcsolódás is, a szabadság megélése.
“Rabok
legyünk vagy szabadok?”
tehetnénk fel a kérdést, de már késő. Döntöttek
helyettünk. Ketrecharcosok leszünk! A mi pénzünkön, a mi pénzünkből, a mi
területünkön, nekünk csinálnak valamit, de nem vesznek minket komolyan.
Lehetett
volna jobb is talán... Minél több részletet gondolok végig, annál
jobban felhergelem magam. Az út még nem készült el, de már látszanak a
javításra utaló jelek. Ha átadják, legtöbb három év múlva egy halom pénzért
felújítják, de gazdag város vagyunk, ez is belefér.
Ha mégis
felmásznánk erre a csodás bicikliútra, rájövünk, hogy a város szélén az Olt partjához hosszú
szakaszon nincs átjáró se gyalogosnak, se biciklisnek. „Teljesen hiányoznak a kerékpárút bejáratok, rámpák, lépcsők”, írja politikusunk, lám, ő sem figyelt, mert megmondták, hogy összesen
két feljáró lesz: egy feljáró a Debren patakánál, egy pedig a Kökényes
patakánál. Nyugaton a szükséglet(értsd a nép) szabja meg hogy hány
felüljáró legyen, pláne egy olyan úton, amely a város szélén halad át. Ahány
út, ösvény vezet a töltés irányába, annyi felüljárót kéne/lehetne építeni,
sőt 1-2 átjárót is azoknak, akik autóval szeretnének az Olt
partjára menni, ha már van pénz rá.
“A munkálatok becsült értéke
12,7 millió lej.” Ennyit látnak jónak az orrunkra kötni.
Valaki jól jár vele, hogy nekünk eladja. Egy másik projekt
részeként nemrég épült egy gyalogosoknak és bicikliseknek szánt híd, ennek a hídnak az anyaga nagyon hasonlít a kerítés anyagára. Tájékoztató táblát arról az
építkezésről sehol nem találunk. Elképzelhető, hogy ugyanazok a tervezők és kivitelezők.
Elöljáróink mindezt
jó ötletnek találhatták, ha így elfogadták. Aki megszavazta/elfogadta, annak
tetszett? Pont így tetszett? Benne volt a tervben kerítés is, vagy az csak
utólag került oda? De ne ragadjunk le a kerítésnél, jön a világítás. Az
út meg lesz világítva, a városon áthaladó szakaszát napelemes és
fényérzékelős lámpákkal világítják.
Én tényleg drukkolok, hogy a
napelemes beruházások működjenek, mert talán még emlékszünk arra, hogy
voltak napelemes kukáink. Majd nem voltak, mert behaltak. Van még pár
szépséghiba a tervben, például, hogy az állomási híd alatt vezető szakasz még világítással sem az a
hely, amit sötétedés után bárkinek ajánlanék.
Mikor megcsodáltuk, a bicikliút építési
területe úgy mutatott, mintha a kilencedikeseket vitték volna ki vizsga
előtt egy kicsit gyakorolni. Munkájára büszke mester ilyen heggesztést,
cementezést egyszerűen nem csinál. Van-e politikai akarat a mindent eluraló jólvanazígy korában arra, hogy valami végre normálisan készüljön el? Az a napi gyakorlat, hogy semmi sem lehet annyira elrontva, hogy ne
fizessék ki. Mekkora röhögés kell ahhoz, hogy
ciki legyen átvenni?
Megkérdeztem egy útépítő mérnököt az eddigi munkálatokról
A szalagkorlát alapjai túlnyomó többségükben nincsenek szabványosan megépítve
és esztétikai szempontoknak sem felelnek meg. A város “piacosabb” részén
szabályos zsaluzatot építettek 40x40 cm, máshol meg különböző méretűek
(110x60, 80x90, 95x75, stb…) Egy bizonyos szakasz után lemondtak a
zsaluzásról és szabálytalan hengerszerű alapot öntöttek. Ahol nem talált a
korlát talpa az alappal, ott - szakzsargonnal élve -
‘mellé fostak’ egy kis
betont,
aminek már közel sincs meg a megfelelő mélysége, és strukturálisan
sem kapcsolódik a régi alaphoz.
A szalagkorlát talpai nincsenek egymás
mellett, így nem illeszkednek pontosan a különálló elemek ahogy kéne, ami
érthető, mivel így próbáltak csalni, hogy valahogy találtassák a talpakot az
alappal.
A villanyoszlopok túl közel vannak az úthoz, aminek következtében a bicikli
kormánya könnyen beleütközhet.
A töltés mellett két helyen is kiborították a földre a megmaradt aszfaltot. A
le nem hengerelt aszfalt környezetvédelmi szempontból káros. Ezt rögtön el kellett
volna szállítsák a helyszínről.
Szélről legeljetek, fának ne menjetek
Az egyetlen ellenzéki párt, aki előhúzta a témát, igazán visszafogottan
nyilatkozott, ez választási kampány előtt különösen meglepő, mert a téma
megengedi az erősebb kritikát. Feltűnő, hogy a város, az építtető
mennyire hallgat. A város két hete a bicikliúton röhög, a sajtóban meg arról
írnak, hogy szépen épül az új tüdőkórház. Aki nem akar a bicikliútról beszélni, végül mégiscsak belefut egy bicikliútba. Hoppácska, az új tüdőkórház lépcsőjéről a fákat
kerülgető bicikliútra lépünk. Rémlik még a Kórház utca? Több portál is cikkezett róla. Innen időközben
eltűnt két fa(Hol van már 2015?), mert minden alkalom jó alkalom favágásra.
Továbbra is fantasztikus élmény lesz ott biciklizni.
A lakosság kijár a
gátra hüledezni, a megrendelő meg ezek szerint nem, mert ha végül kijutna a
gátra, kénytelen lenne látni mindazt, ami már a hülyének is egyértelmű. Nem
holmi, csak a szakma számára látható hibákról beszélünk, ez egy igen hitvány munka.
A tegnap publikáltuk egy nem végleges verzióját ennek a cikknek és rá két órára megjelent a polgármesteri hivatal közleménye is - micsoda véletlen. Igazán
nagy kár, hogy nem írták bele a szövegbe, hogy pontosan melyik törvény
írja elő a korlátot.
Tóth-Birtan alporgármesterünk talán tudja,
kicsit
bele is vesztünk a részletekbe, mert az Agerpres többet tud, mint a
magyar hangja. Lusta emberek vagyunk, inkább mennénk egy kicsit
kirándulni, esetleg biciklizni, mintsem, hogy helyettük törvényeket
keresgéljünk. Esetleg, ha elmondanák, továbbra is ugyanilyen hálátlanok
lennénk, de valamivel hitelesebb lenne. A közleményben látható fotó, a
foghíjas kerítéssel, gurultunk a röhögéstől, még mondja valaki, hogy a hivataloknak
nincs humora.
Az alábi képnek semmi köze sincs Szentgyörgyhöz, hála Istennek, csupán egy polgárpukkasztó mém azoknak, akiknek mindig minden jólvanazúgy👍, örvendjünk hogy ez is van.
Állj ki a térre és üvölts! Az idő élet és időből egyre kevesebb van.
Üvölteni tudnék a fájdalomtól. Vasárnap elütötték a cicánkat és hagyták meghalni. Géza cica kertes házban lakó cica volt, picikén találtuk, éhesen, soványan a tyúkok vályújában. A fülei atkásak voltak, de amúgy rendben volt, orvoshoz vittük, gyógyítottuk és alig tíz hónap után, vasárnap a történet véget ért. Kifutott az útra, elütötték és elhajtottak. Sokat szenvedett. Nem tudtunk elbúcsúzni tőle. Állatszerető szomszédok próbáltak segíteni rajta, mindezt három nap után tudtuk meg.
Én tényleg hittem abban, hogy jó lesz, ha megalakul az állatrendőrség, de most már egyáltalán nem bízom bennük és egyáltalán semmilyen szervben nem bízom. Azt hittük, hogy végre valaki védeni fogja az állatokat és jól pofára estünk. Az állatokat továbbra is csak egy maréknyi elszánt önkéntes védi saját pénzéből és saját szabadidejében. A gázolás közelében van térfigyelő kamera, fel kellene jelenteni a gázolót, de nem vagyok képes erre rászánni magam. Nem gondolom, hogy komolyan vesznek, nem gondolom, hogy ez bárkit is érdekel. Elképzelem a jelenetet. „Gyere gyorsan X, van itt egy félhülye nőce, elütötték a macskáját. Mintha nem lenne elég dolgunk."
Milyen vicces, nem? Egy újabb agybajos gazdi.
Tömbházban lakom. Itt nincsenek szabad kertvárosi cicák, de itt vannak a senki macskái, az utcacicák, akiket rendszerint etettem, mert szakadt meg a szívem, mikor az elgázolt kismacskákat gyűjtöttem össze az útról, a tömbház körül. Azt hittem, ha más helyre szoktatjuk a macskákat, akkor esélyük lesz tovább élni. Soványak voltak, ételt adtam, vigyáztam rájuk. Mint kiderült, nem eleget, lehetett volna jobban is. Többet is.
Sok cica eltűnt. Évekkel ezelőtt több cicát megmérgeztek, majd több kandúr eltűnt. Senki nem tudja hová lettek.. Keveseket érdekel. Kutyák téptek szét több kismacskát és nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy azok a kutyák nem véletlenül tűntek fel akkor nálunk. Később az ilyen kóborkutyákat is feláldozzák. Feladat teljesítve, megdögölhet.
Nem csak én etetem a cicákat, de elég hangosan felvállalom, és mindenki megtalál, aki úgy gondolja, behúzna egyet. Többször megfenyegettek, hogy lenyomják a macskákat a torkomon, hogy hozzám vágják a szemetes kukát, hogy feljelentenek. Gondolkozom rajta, hogy én is feljelentem őket, mert nem érdemlem meg ezt a bánásmódot és túl azon, hogy semmilyen szervben nem bízom, talán itt az ideje, hogy mindennek nyoma maradjon.
A macskákat is rendszerint fenyegeti, belengetik, hogy megölik, megmérgezik, hívják a nemtudomkit és megoldják, eltüntetik.
Most jöjjön egy csokorral saját gyűjtésből:
1. Ne menjen a macska a játszótérre, a homokozó felé, mert beleszarik, betegséget terjeszt és a gyereke is miatta lett beteg.
Mikor megkérdeztem milyen betegsége volt, nem tudta, de biztosan a macska okozta. Akkor olvashattuk a helyi újságban, hogy az óvodákban járvány van. Vettem takarót a homokra, amit azóta sem terítenek rá, mert szerintük, azt nekem kellene csinálni. Hogy miért nekem, azt csak az isten tudja. Aggódik, de csak addig, ha valaki másba kell belerúgni. Egy nagyon szelíd kismacskának (nem tudom honnan jött) gazdit kerestem, mert nagyon féltettem. Ő ott szeretett napozni a játszótéren.
2. Valamelyik macska ki akarta szedni a gyerek szemét
Hogy melyik macska és miért azt nem tudni, de állítólag megtámadta a gyereket. Nagyon félős macskák, de így is útban vannak. Amúgy ez a gyerek három éves sincs, de éjjel fél tizenegykor még a játszótéren visít, mert a szülők, ott és akkor élnek társadalmi életet. Szerintem ez a gyerek elhanyagolása, de hát mit tudhatok én, ugye?
3. A macskák szerteszét szarnak, mocsok van
Volt idő, mikor fotóztam milyen állapotokat találtak reggel a TEGA dolgozói és bizony mondom nem irigyeltem őket, sokszor hallottam, hogy öklendeztek és nem a macskák miatt, kisgyerekes szülők gyerekei is szerteszét szarnak, mert így egyszerűbb.
Esetleg újra elkezdem a fotózást, hogy mindenki örüljön. Lefotózom a sok ide-oda ledobált szemetet és azt is mikor az ifjoncot lent vécéztetik, majd publikálom.
Nagyon sokan a kocsijukat féltik és innen nézve teljesen mindegy, hogy a macska ivaros, vagy ivartalanított, kicsi, vagy nagy, mert a döglött macska, a jó macska. Lepisilik a drága kocsit. Botrány.
Térjünk vissza az utcacicákra. Nem lehetett olyan helyre tenni az ételt, hogy az ne szúrja valaki szemét. Sokszor kidobták, nagyon sok pénzem veszett így el. Nem az ők pénzük, sebaj. Csak őket ne érje soha semmi veszteség, nekem biztos a macskakonzervet is ingyen adják.
A macskamentés sokszor magányos dolog, van, mikor csak én vagyok
Nemrég két éjszakán keresztül próbáltam befogni egy pici háromszőrű cicát, sikertelenül. Akkor valahogy senkit sem idegesített a macska sorsa. Ott sírt szegényke. Kocsikban bujkált, adtam enni, de nem tudtam megfogni, pedig gazdi is akadt volna. Nem tudom hová tűnhetett.
Van egy sokat szenvedett anyamacska, akit már rég orvoshoz akartam vinni, de féltettem a kölyköket. Ha az anyjuk nem vigyáz rájuk, a kölyköket is elveszítjük. Szegény macskára ráhívták a helyi rendőrséget. Mondanám, hogy sok hitvány ember van, de ezzel csak ismétlem magam. Szegény cicának baj van az állkapcsával, de mindennap kap olyan ételt, amit meg tud enni. Azok akik eddig semmit nem tettek a macskákért, azok, akik engem is fenyegettek, az éj leple alatt aggódni kezdtek. Hirtelen mind állatvédők lettek. Azok, akik egy tál vizet is sajnáltak a macskáktól és azt is kidobták, amit én tettem ki. A világ igen vicces hely. Ha ez állatvédelem, mi nem az?
Félek, hogy csapdáznak, félek, hogy megölik őket. Folyamatosan félek. Menhely nincs, ami van az teli van és senki sem költ idős és beteges cicákra, hamarabb megy, hogy megöljék.
Szeretném megmenteni az anyacicát és a többieket. Az anyacicát elviszem orvoshoz, már így is többezer lejt költöttem cicákra, csak hagyják békén őket.
"Az idei nyár valószínűleg nagyon forró lesz, a korábbi éveknél gyakoribb hőhullámokkal – jósolja az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM) igazgatója."(Transtelex)
Hőségben derül ki, hogy mekkora kincs akár egyetlen fa lombja is, de még mindig vannak emberek, akik szerint a fa, csak csonkolva jó és a lakásfelújítás lendületében, az Úr 2022-ik évének júniusában, az utolsó levélig lekopasztották a fákat az ablak előtti közös kiskertben. Mert megtehették és a kutya sem ugatja meg őket. Alább meg lehet csodálni a művüket. Első alkalommal még maradt pár ág és lomb a középső fán, de túlzásnak találták és gyorsan orvosolták a hibát.
Más is megérdemelné a kétes dicsőséget, majd ők is sorra kerülnek. Évekig fotóztam a város megcsonkított fáit, több albumnyi képem volt, míg letöröltem. Így jutottunk oda, hogy újra felpörgött a Declic kampány a városi fák védelmében és nem volt egyetlen használható képem sem, de kegyes velem az élet, pár nap alatt két helyszínt is találtam, ahol fotózhattam. Eddig csak a tavasz volt a csonkítások szezonja, de most már egész évben zajlik. Láncfűrésszel kertészkedik boldog-boldogtalan. Úgy bánunk a fákkal, mintha egynyári növények lennének, amiket nyugodtan kitéphetünk, mert jövőre újra elvetjük.
Gyönyörű fákat tesznek tönkre, árnyas utcák, kisebb parkok tűnnek el országszerte.
Mindeközben egyre forróbb nyarak vannak, ember és állat egyaránt szenved a hőségtől. Tegnap Szentgyörgyön 23°C meleg volt, és az egyik hivatalosnak tűnő társaság akkor látja jónak formára nyírni a bokrokat. Mikor máskor, ugye, hisz most érnek rá? Annyit sem lehet elérni, hogy ha már pénzt kérnek a hivatalos kertészkedésért, a zöldövezet karbantartásért, akkor legalább a virágokat ne kaszálják le. Nincs az az erő, ami ráveszi a buzgón kaszálókat, hogy legalább öt növényt biztosan felismerjenek. Tűnt már el gyöngyvirágágyás és virágzó kála (piaci ára 35 lej), mert miért ne. Sebaj, beszéljünk inkább a fákról. Rengeteg csemetét kaszáltak le zöldterületen. Akiknek ez fáj, elsírják barátaiknak és ezzel a történet véget ér, mert felsőbb szinten senki sem akar semmit megváltoztatni.
Túlképzés van biológusból, ökológusból, kertészmérnökből, kertészből és mégis úgy nézünk ki, ahogy.
Mondjuk ki bátran, hogy nincs szükség jól képzett, munkáját jól végző munkaerőre. A természetvédelem is szitokszóvá vált. Már nem beszélek arról, hogy az ember is a természet része, hogy kell a zöldövezet, kell fa, bokor, fű, virág, madarak és bogarak a túlélésünkhöz, mert ez többnyire keveseket érdekel. Azt sem tartják be, hogy legalább költési időszakban ne zavarják a madarakat. Ilyen eszement csonkolást, mint ami az utóbbi tíz évben zajlik, eddig elképzelhetetlennek tartottunk, de most a mindennapok része.
Rakjál fészket kismadár, ha tudsz, mert a fának már ága sincs. Az alábbi képen három fát rejtettünk el.
Három grácia, Sepsiszentgyörgy, Olt utca 2022
Válság van elszabadult energiaárakkal, és aszály, ha majd kijön a kifizethetetlenül magas villanyszámla, mert kell a kondi, kell a ventilátor a hőségben, talán bevillan valami arról, hogy a világ megváltozott és nem feltétlenül jó irányba. Pénzre megy a játék, az árat pedig mindenki fizetni fogja.
Tovább is van, mondom még. A hőség vízhiánnyal társul, egyes megyékben már korlátozzák a vízfogyasztást. Vagy nem lesz elég víz, vagy nem fogjuk tudni kifizetni.
Melyik az egyik nagyon hatékony védekezés a vízhiány ellen? A faültetés. Bizony. Egyszerű és nagyszerű, mégis inkább irtjuk, mint ültetjük.
Ígéretekből nincs hiány, mindig elmondják, hogy majd pótolják a fákat. Vannak faültetések, hogyne lennének, más kérdés, hogy belőlük mennyi marad meg. Kitörik, lelegelik, lekaszálják, kiszárad, volt, nincs.
Rózsa utca, Sepsiszentgyörgy 2022
Egy másik velem szembe jövő projektben a köz hasznáért dolgoznak megfeszítve. A fákat már sikerült bántani. Felújítják az utat, és hacsak nincs veszett nagy szerencsénk, eltűnik az árnyas utca összes szép fája, lesznek csenevész csemeték, amiket kitörnek, lelegelnek, vagy hagyják a hőségben kiszáradni. Sok év telik el míg egy új árnyas utcán sétálhatunk, ha egyáltalán megvalósul.
Rózsa utca, Sepsiszentgyörgy 2022
Említettem a declic petíciót. Újra előkerült egy törvénytervezet, 2020 óta húzzák-nyúzzák és nem ártana, ha végre foglalkoznának vele, mert illene megvédeni, ami a városi zöldövezetekből még megmaradt. Van olyan, mikor egy teljes szakmában csalódunk és itt nem csak a döntéshozókra gondolok, válság van minden szinten, de még akkor is élni kell a nyomásgyakorlás lehetőségével, különben arra ébredünk, hogy a maradék zöldterületek is eltűnnek, mert valakinek jobb ötlete támad és lesz ott még egy kis beton, miegymás.
Az új év kezdetén, szeretettel ajánlom a Recorder újabb filmjét. Elkészült a magyar fordítás, amit alább szövegként teszek közzé.
Egy Maros megyei intézmény igazgatóját eltávolítják, hogy helyet csináljanak egy pártkatonának.
Ianculescu: Ez a párt, vagy semmilyen párt ebben az országban, nem veheti el tőlem, amit megtanultam! Zaklathatnak, megkeseríthetik az életem, de azt, ami a fejemben van, nem vehetik el. Kényszerítettek, hogy lemondjak a pozíciómról, hogy a Nemzeti Liberális Párt(PNL) egy titkára üljön a helyembe.
Ervin Molnar: A liberalizmus az egyént helyezi a középpontba.
Ianculescu: Az igazgató azt mondta nekem: “Az a helyzet, hogy Ervin Molnar ki akar rúgni téged.” Én azt válaszoltam: „Nincs, amit kifogásoljon. Ez a szakmám, versenyvizsgáztam az állásért, nem tehet semmit velem.” Azt mondta: „Elhiszem, de tudd, hogy a nyakadra jön.” Ami meg is történt.
Marius Hofman:A versenyvizsgások mind hullanak. Ilyen időket élünk!
Ctin. Meţler: Nem szeretném, ha félreértené mindezt, csak ne kezdjen egyebekkel...
Ianculescu: Csak ne kezdjen egyebekkel...
Ervin Molnar: Ez a kompetencia, azt jelenti: Hogy végigvigyél egy dolgot!
Ianculescu: Úgy döntöttem, visszavágok! Hogy mondhatjuk, azt a gyerekeinknek: „Menjetek iskolába, tanuljatok, vegyétek komolyan, mert az eredményeitek és a munkátok alapján jutalmaznak?” A párttagok felfogása szerint, nekik minden jár, amikor és ahol csak szeretnék.
Recorder: – Ön a Vízgazdálkodási Hivatal (SGA) igazgatója. Megnéztem az ön CV-jét és azt látom, nincs semmilyen szakvégzettsége. Hogy lehetett itt így igazgató? I. Chenger: – Én nem tudhatom, hogy milyen feltételek és elvárások vannak a posztra jelentkezőkkel szemben. Ianculescu: Nem az „én helyem” volt, versenyvizsgán nyertem el. Ezeket az állásokat nem örököljük. Bebizonyítod a szaktudásod és feljebb lépsz, nem csak úgy odaadják.
Recorder: – Milyen számú a vízügyi törvény? I. Chenger: – Hogy őszinte legyek, nem tudom, de olvastam a törvényt.
Ianculescu: Huszonnyolc kilométerre ettől a gáttól Székelyudvarhely található. Székelyudvarhelyre egy 10 méteres vízoszlop zúdulna. Minden négyemeletes tömbház víz alá kerülne. Nem tehetünk oda olyan embereket, akik nem értenek hozzá, és nem tudják.
Ludovic Orban: Vissza kell hozni a szakértelmet. A törvényt és a rendet kell elhozni a hivatalok működésébe. Ki kell rúgni mindenkit, akiket csak pártérdemeikért, személyes kapcsolataik, vagy rokonaik miatt tettek oda... Ianculescu: Egész életemben dolgoztam. Egyetlen pártnak sem voltam a tagja. Odajutottam, hogy eltávolítottak, mint egy lyukas fogat, és azt tették a helyembe, akit. EMBER vs PÁRT
Ovidiu Ianculescu 36 éves, szerény anyagi körülmények között nőtt fel Temesváron.
Nyolcadikos koromtól az egyetem befejezéséig ingáztam és végig dolgoztam. Édesanyám egy újságosbódéban dolgozott a temesvári Északi Pályaudvaron. A líceumban, órák után, kettőkor felváltottam édesanyámat és nyolcra értem haza. Az egyetem alatt is dolgoznom kellett, mert a szüleimnek nem voltak anyagi lehetőségeik. Dolgoztam a postán, meg a Germanosnál. Reggel elmentem egyetemre, majd délután, mikor befejeződtek az előadások, szemináriumok, laborok, mentem a Germanoshoz.
2009-ben diplomázott a Temesvári Politechnika Egyetem Vízmérnöki Karán és elkezdte szakmai karrierjét.
Lépésről lépésre haladtam felfelé a Maros Megyei Vízgazdálkodási Hivatal hierarchiájában. Előbb irodavezető lettem a vízilétesítmények üzemeltetésénél, főmérnök, majd 2019-ben részt vettem a meghirdetett versenyvizsgán, sikeresen vizsgáztam, én lettem a Maros Megyei Vízgazdálkodási Hivatal igazgatója.
A Maros Megyei Vízgazdálkodási Hivatalnak 400 alkalmazottja van és hat megye vízinfrastruktúráját kezeli.
Pár héttel azután, hogy Ianculescu elnyerte az állást, a liberális párt került kormányra. Két hónappal később, 2020 januárjában, Ervin Molnart nevezték ki a Román Vizek Nemzeti Igazgatósága főigazgatójának.
A kompetencia. Ervin Molnar, a liberális párt marosvásárhelyi szervezetének elnöke A liberális párt kampányfilmje. A kompetencia, nemcsak azt jelenti, hogy érts a dolgokhoz, hanem hogy véghez is vidd. Ez nálunk a probléma. Elkezdünk dolgokat és soha nem fejezzük be. Ez a kompetencia azt jelenti: hogy egy dolgot végigvigyél.
Ianculescu: Ő nagyon agresszív kampányba fogott, hogy leváltsa a vízügyi igazgatóságok és a vízgazdálkodási hivatalok igazgatóit. Nem tudom milyen értékeléseket végzett, de meggyőződésem, hogy nem szakmai értékelések voltak. Csak politikai kritériumok alapján és nagyon gyorsan elkezdte Marosvásárhellyel, mert nagy érdeke fűződött hozzá, hogy a párttársait, hozzá közelállókat ültessen vezetői állásokba.
Nem voltam párttag, nem vagyok párttag és nem akarok belépni egyetlen pártba sem. A Maros Vízügyi Igazgatóság igazgatója, Bratanovici úr mondta: „Az a helyzet, hogy Ervin Molnar ki akar rúgni téged.” Én azt válaszoltam: „Nincs, amit kifogásoljon semmilyen szakmai hibát nem követtem el, szakember vagyok, vizsgáztam az állásért, nem tehet semmit velem.”
És azt mondta : „Igen, elhiszem, de nézd, én is ebben a helyzetben voltam, a te döntésed, úgy döntesz, ahogy akarsz, de tudd, hogy a nyakadra jön.” Ami meg is történt.
Cristian Bratanovici: Lássuk, hogy ne húzzuk az időt...
Ovidiu Ianculescu hangfelvételt készített az igazgatói székből való eltávolításának menetéről.
Ianculescu: Nyakunkra jött két ember a Román Vizek (ANAR) igazgatója, Ervin Molnár ellenőrző testületétől. – Mi történik itt, uram?
Azt mondta: „Látod, Ovidiu, Ervin Molnar ideküldte az ellenőrző testületet, mert te nem akarsz lemondani, és eljöttek, hogy kicsikarják a lemondásod az igazgatói állásról, mert azt már elígérték egy tagnak a liberális párt Maros megyei szervezeténél.” A liberális párt marosvásárhelyi szervezete főtitkárának, aki Cristian Chirteș szenátor irodájában dolgozott.
Cristian Chirteș: Tudom, hogy a nemzeti liberális pártnak erős csapata van. Az emberek is tudják ezt.
Ianculescu: A párttagoknak, pártoktól függetlenül, az a meggyőződésük, ha szolgáltatásokat nyújtanak a kampányban, vezetőpozíció dukál érte, teljesen mindegy, hogy milyen területen. A párttagok felfogása szerint nekik minden jár, ahol és amikor csak szeretnék. Az ők és az Ervin Molnar meglátása szerint, semmit nem számított, az a tény, hogy én versenyvizsgával szereztem meg az igazgatói széket, készen álltak arra, hogy bármit elkövessenek, ha én nem megyek el a Maros Megyei Vízgazdálkodási Hivatal éléről jószántamból.
Marius Hofman, az ellenőrző testület tagja: Uram, eddig mind nyugodtak voltunk, hogy versenyvizsgáztunk és nem vált le senki. A versenyvizsgások mind hullanak. Ilyenek az idők, Ovidiu.
Alexandrina Tomuș, a Maros Vízügyi Hatóság jogtanácsosa: Igen, különösen a vezetői pozíciókban, a dolgok sokkal kényesebbek...
Marius Hofman, az ellenőrző testület tagja: Ők úgy gondolják, hogy ott kolbászból van a kerítés...
Cristian Bratanovici, a Maros Vízügyi Hatóság igazgatója: Gyere, értsünk szót, hogy ne vesztegessük az időnket! Én is ugyanebben a helyzetben voltam...4 órán belül kellett döntést hoznom..Tehát nincs más lehetőség. Pró vagy kontra legyél… M. Hofman: Pontosan.
C. Bratanovici: Nincs szürke változat. Vagy fehér vagy fekete. Constantin Meţler, az ellenőrző testület tagja: Szuper jó. Szuper jó. Ilyen időkben élünk, pillanatnyilag ezek a kormányzat kérései, ezt kéri a liberális párt.
(És az ellenőrző testület főnöke azt mondta: Ianculescu úr, egy ívpapírt? Azt kérdeztem : „De miért, uram? ” – Hát, hogy beadja a lemondását. )
Constantin Meţler, az ellenőrző testület tagja: Egy ívpapírt igazgató úr?
Ovidiu Ianculescu: Nem most, nem helyben. Három, négy óra múlva, ha akarják, választ adok. Vagy holnap reggel.
Cristian Bratanovici, a Maros Vízügyi Hatóság igazgatója: fél egy van, fél háromkor el kell mennem, elmehetsz konzultálni fél háromig. Én is el akarok menni innen, meg ők is. Ctin. Meţler: Még egy perc, még én is mondanék valamit. Én, Ön .. az ön döntése, úgy tesz, ahogy jónak látja. Nem szeretném ha... rosszul értenénk ezt a helyzetet.. Tehát... Ha fél háromig döntést hozna, az nagyszerű lenne.
M. Hofman: Mit mondhatnék neked Ovidiu a házból, Ervin nagyon jól meghallgatja, amit Costică (Ctin. Meţler) mond, az megtörténik. Costicănek felsőbb kapcsolatai vannak.
Ctin. Meţler: Nem szeretném, ha megtörténne... Nem szeretném, ha rosszul értené, mert megkérdezi tőlem, hogy megoldottam-e. Nem, nem mondhatom ezt. Nem.
Ctin. Meţler: Ne kezdjen egyebekkel...
Ianculescu: Ne kezdjen egyebekkel...Ez burkolt fenyegetés, nem nyíltan tették. Finoman, ha nem vetem alá magam, akkor betörnek. Pár napja, természetesen, egy munkaügyi ügyvéddel is találkoztam, hogy tanácsot kérjek. Az az ügyvéd azt mondta, hogy a családom nyugalma miatt, a gyerekeim, az én nyugalmam miatt és a hivatásomért ne akasszak tengelyt egy kormányon levő párttal, mert minden eszközük megvan arra, hogy tönkretegyenek. Ezt mondták más igazgatók is, akiknek sokkal több tapasztalatuk volt, mint nekem és akik nálam idősebbek voltak, azt tanácsolták: „Fiam, ne állj ki ellenük, mert kilapítanak!” Olyan lelki állapotban voltam… Nagyon megviselt. Nem tudtam, miként döntsek, nagyon kevés időm volt, és az ügyvéd, valamint a volt és jelenlegi igazgatók véleményét figyelembe véve, azt mondtam : „Egyedül vagyok, nincs a hátam mögött egy párt, nincsenek anyagi lehetőségeim.” És a Maros Vízügyi Hatóság (ABA) igazgatója mintájára, aki Ervin Molnar előtt adta be a lemondását Bukarestben, diktálás után, megírtam a lemondásom. A feleségem két hétig nem állt velem szóba, hazajöttünk munkából, elhoztuk a gyerekeket az óvodából, ő bement a hálóba, ott maradt és sírt, én készítettem ételt, én etettem meg a gyerekeket, én fürdettem meg, én fektettem le őket. Mondjuk úgy, hogy elzárkózott a feleségem. Nagyon dühös volt azért, mert beadtam a lemondásom. Úgy érezte, nem érdemeltem meg, hogy ezt kelljen átélnem, mert tudta, hogyan éltem és mennyit dolgoztam azért, hogy idáig jussak, pártok és mások támogatása nélkül, ő nagyon csalódott bennem. A kisfiam most 6 éves: „ De miért apa, miért nem vagy már igazgató?” Nem akarok már semmilyen funkciót, de meg akarom mutatni a gyerekeimnek...
Recorder: Talán tartsunk egy kis szünetet.
Ianculescu: Elhatároztam, hogy visszavágok. Írtam egy nyílt levelet az Elnöki Hivatalnak és a miniszterelnöknek, el akartam kezdeni, készítettem egy filmecskét, hogy felteszem a Facebookra. Hogy nevelhetjük még a gyerekeinket? Hogy mondhatjuk azt a gyerekeinknek: Menjetek iskolába, tanuljatok, vegyétek komolyan, végezzétek a dolgotokat, mert az eredményeitek és a munkátok alapján jutalmaznak? Kényszerítettek, hogy lemondjak az állásomról. És miért? Hogy egy titkárt hozzanak a liberális párttól.
Bevallom, hogy ezután én megtartottam a fizetésem, megtartottam az összes juttatást, kevesebb a felelősségem, ülhetnék nyugodtan az irodámban és dolgozhatnék, de hogy nézzek a gyermekeim szemébe, mikor egy ilyen alak miatt mondtam le az állásomról? Mit mondjak nekik? Hogy éljék ezt az életet, ha én 15 éves korom óta kénytelen voltam dolgozni, hogy legyen egy pár jó sportcipőm, hogy legyen egy jó farmerem? Egész életemben dolgoztam. Soha nem voltam párttag, most sem vagyok párttag, odajutottam, hogy eltávolítottak, mint egy lyukas fogat, és azt tették a helyembe, akit.
ErvinMolnar: A liberalizmus az egyént helyezi a középpontba. Minden egyénnek egyenlő esélyekkel kell rendelkeznie ahhoz, hogy érdemei és képességei szerint fejlődjön és érvényesítse magát a társadalomban.
Ianculescu: Az én helyemre a Liberális párt Maros megyei szervezetének főtitkárát helyezték át, aki a Szenátusban a Maros megyei liberális szenátor Cristian Chirteș irodájában dolgozott.
Nem az „én állásom” volt, versenyvizsgán nyertem el. Ezeket az állásokat nem örököljük, bebizonyítod a szaktudásod és feljebb lépsz, nem csak úgy odaadják.
– Jó napot, Cengher úr! Alex Nedea újságíró vagyok, a Recordertől, Ön a Vízgazdálkodási Hivatal igazgatója, igaz? – Igen. – Megnéztem az ön CV-jét és azt látom, nincs semmilyen szakvégzettsége. Hogy lehetett itt így igazgató? – Kértem egy áthelyezést, egy áthelyezést a Román Vizeken belül és.. – A Román Vizeken belül? – Áthelyezést a Román Vizeken belül. – Honnan jön ön ? – Románia szenátusából. – És milyen kapcsolata van a Román Vizekkel? – Közintézmény. – Igen, és? Nézze csak! Tehát, az állás leírása szerint, azok akik eddig országszerte igazgatók voltak a vízgazdálkodási hivatalokban, legalább öt év vízgazdálkodásban eltöltött régiséggel kellett rendelkezzenek. Önnek egy nap ilyen régisége sem volt, mikor idejött. – Én nem tudhatom, hogy milyen feltételek és elvárások vannak az állásra jelentkezőkkel szemben. – Az önéletrajza szerint a Maradra Kft-nél dolgozott. – A Maradra Kft.-nél. – Mivel foglalkozott a cég ? – Értékesítéssel. – Mit értékesített ? – Előbb alkoholos italokat értékesítettem, majd utána értékesítési igazgató voltam az automatáknál. Azok az automaták, amibe bedobsz 1 lejt vagy 2 lejt… – És mit ad? – Kávét. Beszélgetés Ovidiu Ianculescu és Ionuț Cengher között, az utóbbi hivatalba lépésekor mint a Vízgazdálkodási Hivatal igazgatója
– A Maros Megyei Vízgazdálkodási Hivatal tevékenységét ismered? – Nagy vonalakban... – Mikor az igazgatói állásért versenyvizsgáztam, gyakorlati feladat is volt. Csak, hogy tudd, eddig nem így volt. Eddig ezekbe a pozíciókba a rendszeren belülről kerültek emberek, soha nem szól bele a politikum, mint most. Eddig nem történt ilyesmi. Megmutatom a CV-m, hogy lásd a megjárt lépcsőfokokat… – Én láttam. – A régiségem. Végül is, nem fontos. – Én garantálom neked, hogy ha az a párt, aki támogatott, már nem lesz kormányon, én biztosan kérni fogom, függetlenül attól, hogy versenyvizsgáztam vagy sem, mert az így normális. Így jöttem és így is megyek el. – Ok. – Én, Ionuț Cengher, a legjobb barátod lehetek. De legyünk korrektek egymással. Bevallom, hogy nem az én szakterületem, és lehet, hogy az elején nehezebb nekem.
( Recorder: – Mi ez itt ?
Ianculescu: –Sok könyv van itt, amit az igazgatói versenyvizsgához kértek. Ez a zsák könyv és képzelj mellé egy halom törvényt, mert egy halom törvény is volt. És mikor az utánam következő igazgató, egy egyszerű kézzel írt kérvény alapján kapta meg az állást, így nevezték ki igazgatónak.
Egy hatsoros kérvény és egy aláírás.)
– Milyen számú a vízügyi törvény? – Megmondom őszintén, nem tudom. – Olvastam a törvényt, természetesen tudom. – Isten ments, ez a maga tevékenységének bibliája! Hogy nem tudja, milyen száma van? – Az igazgatói állás a Román Vizeknél nem jelenti azt, hogy abszolút mindent neked kell csinálni. – Nem, de ez a biblia, legalább ezt a törvényt tudni kellene. – Minden részleget. Ismerem. – Nem tudom a törvény számát… – De mit tud erről a törvényről? – Megkérdezheti mit szeretne tudni. – Nézze, a vízügyi törvényből kérdezek. Vizek és medrek használatának rendszere. Hogy hangzik? – Én tudom, ön miért van itt, és tényleg nem szeretnék vitába keveredni, sajnálom mi történt, de ... – De? – Elsősorban én nem nyilatkozhatok a sajtónak. – Nézze, mekkora mennyiségű bibliográfiát kellett átrágni az embereknek, akik versenyvizsgáztak, azért az állásért, amit ön egy nap alatt kapott meg, egy egyszerű áthelyezéssel és egy hat soros kérvény alapján. Bibliográfia: a törvények alcímnél három lap van csak bibliográfia. A szakbibliográfia fejezetnél, újabb két oldal szakkönyvcímekkel. Úgy gondolja, korrekt dolog, hogy jön és egy nap alatt, csak így egy kéréssel a szenátusból, elfoglalja egy olyan ember helyét, aki átvette mindezt az anyagot és van esze a könyvekhez? – Pont ezért mondtam azt, hogy, mikor az én áthelyezésem lejár, akkor nem folytatom a Román Vizeknél. – A rendeletek szerint, ahhoz, hogy egy mérnök vezetőbeosztásba kerülhessen a Román Vizeknél legkevesebb öt év régiséggel kell rendelkezzen a vízgazdálkodás területén. A liberális párt kormányzásra kerülése után nagyon sok változtatást végeztek ennél a hivatalnál, a Román Vizeknél. Nagyon sok szakember, aki versenyvizsgázott az igazgatói állásért, felkészült embereket, akik évtizedeket töltöttek ilyen állásban, lecseréltek olyan szakmai tudás nélküli emberekre, mint ön. Ezt jogosnak tartja? – Nem hiszem, hogy korrekt dolog, hogy korlátozza valaki jogát arra, hogy bebizonyíthassa, képes egy közintézményt vezetni. Itt a Vízgazdálkodási Hivatalnál több mint négyszáz… – Én is kipróbálnám magam, ha lehet. Hagyna engem is itt igazgatóskodni? – Nekem ezzel nincs problémám. – Vagy valakit az utcáról ?
Ianculescu: Én mérnök vagyok, rendben? Holnap, ha ad nekem ön egy szikét, mehetek szívet operálni? Mondok egy példát a Román Vizektől: egy vízgazdákodási hivatal igazgatója, ahol víztározók is vannak a kezelésükben, konkrét példa a Marosi Vízgazdálkodási Hivataltól, ott a Zeteváraljai Víztározót Hargita megyében, ami egy kiemelt jelentőségű víztározó. Az igazgató hozza meg a döntéseket a karbantartási munkálatokról, az üzemeltetésről és a javításokról ennél a tározónál. Ha az igazgató nem ismeri nagyon jól az üzemeltetési szabályzatot és hibás döntést hoz ennél a víztározónál, ha holnap átszakadna, 28 kilométerre ettől a gáttól Székelyudvarhely található. Székelyudvarhelyre egy 10 méteres vízoszlop zúdulna, ami akkora, mint egy négyemeletes tömbház. Minden négyemeletes tömbház víz alá kerülne. Nem tehetünk oda olyan embereket, akik nem értenek hozzá és nem tudják.
Egy évvel ezelőtt.
– Miniszterelnök-jelölt úr, parancsoljon, öné a szó.
Ludovic Orban
– Az egyik legfontosabb cél, ami a szemünk előtt lebeg, az, hogy újraépítsük az állami intézmények adminisztratív kapacitását. Azt az adminisztratív kapacitást, amit tönkretettek az elmúlt 3 évben azzal, hogy a közintézmények élére és vezetői állásokba szaktudás nélküli és a kért kompetenciákkal nem rendelkező embereket hoztak és ültettek ismerősi körükből vagy pártkönyv alapján. Vissza kell hozni a szakmaiságot. A törvény és a rendet kell elhozni a hivatalok működésébe, ki kell rúgni az összes naplopó hülyét, mindenkit, aki nem végzi el a munkát, mindenkit, akiket pártérdemeikért, személyes kapcsolataik, vagy rokonaik miatt tettek oda...ahogy minden állami hivatalt megtöltöttek.
Miután a liberális párt kormányra került, a közintézményeket pártkatonákkal töltötték meg.
( 22 :45-től) Az alábbi megyékben jogász, szociológus, üdítőital-forgalmazó, boltvezető, klubelnök stb. kerültek igazgatói székbe a Vízgazdálkodási Hivataloknál)
Ludovic Orban miniszterelnök nem kommentálta a közhivatalok átpolitizálását liberális pártkatonák alkalmazásával.
Mert felkavarta az állóvizet, és nem vetette többé alá magát a parancsoknak, Ovidiu Ianculescut erőszakkal áthelyezték Nagybányára. Egy éven keresztül kénytelen 200 kilométerre ingázni.
Nemrég több nagyon fontos anyaggal jelentkezett az Agent Green, ez a sorozat első filmje, többé-kevésbé szó szerint leírva. A film a környezetvédelmi szervezet Facebook oldalán látható.A Domogled - Cserna-völgy Nemzeti Park közepén, a Ciucevele Cernei Tudományos Rezervátumban vagyunk, ahol a szigorúan védett ősbükkösök a Unesco világörökség védelme alatt állnak.
Ez egy olyan hely, ahol eddig folyamatosan szólt a láncfűrész. Mi mégis megvásároltuk a csendet, mi, az Agent Green, több véget nem érő per árán, a román állam, a környezetvédelmi minisztérium és a Romsilva (Országos Erdőgazdálkodási Hivatal) ellen, akik több mint 15 éve, mióta átvették a természetvédelmi park gondnokságát, éjjel-nappal vágják az erdőt és illegális kitermeléseket engedélyeznek. Ez 21 éve történt és összességében a park rosszabbul néz ki most, mint mikor létrehozták, a hegyek akkor jobban mutattak.
Szerencsére ma csend van, kijöttünk, hogy lássuk mennyire tartják be a Legfelső Semmítő- és Ítélőszék döntését és azt látjuk, hogy egy kivétellel betartják, de ezt a kivételt sem fogadhatjuk el. Lejjebb egy illegális kitermelést találtunk, még zajlik a munka. Pereket nyertünk, az állam foggal-körömmel harcolt, hogy folytathassa az illegális fakitermelést, megnyertük, fellebbeztek, azt is megnyertük. És míg arra vártunk hogy betartsák az ítélőszék döntését, találtak egy újabb lehetőséget a perre, azt is megnyertük, a döntés végleges, visszavonhatatlan, a kitermeléseket leállították. A ma látott kivágott fákat egy olyan részen találtuk, ahonnan tilos kitermelni és mégis megtették, tetten fogtuk őket. Leírtuk a GPS-t, a cég adatait és feljelentést teszünk a rendőrségen, az erdőőrségnél és a miniszterelnök ellenőrző testületénél, a miniszterben(környezetvédelmi miniszter) már nem bízunk, azonnal elküldtük neki az infókat, abban reménykedtünk, hogy helyrehozza, amit elrontott, de nem hozta helyre és itt az ideje, hogy szintet ugorjunk. Emlékeztetnék arra, hogy a Domogled - Cserna-völgy Nemzeti Park és az erre rátevődő Natura 2000 terület az Európai Unió Románia ellen indított kötelezettségszegési eljárásának egyik oka és elfogadhatatlan, hogy az infrigment alatt az Európai Bizottság válaszára várva, ami Romániát és a román hatóságokat az Európai Unió Bírósága elé idézheti, még mindig illegálisan termelnek ki. Emlékeztetnék arra, hogy a nemzeti parkok csupán Románia területének 1%-át jelentik és még ennél az 1%-nál sem tudják biztosítani, hogy ne a láncfűrész daloljon egész nap és szigorúan védjék.
Milyen elvárásaink lehetnek Románia többi erdeiben, vagy a magánkézen levő erdőkkel kapcsolatban? Arra kérjük a miniszterelnök urat, Ludovic Orbant, hogy sürgősen küldje ki az Erdőőrséget és a miniszterelnök ellenőrző testületét, állítsanak le minden munkálatot és éjjel-nappal őrizzék ezeket az erdőket, mert nem vihetsz ki sem egy picike követ sem egy szál fát innen.
Mi több, azt kérjük, hogy véglegesen állítsák le a kitermelést a nemzeti parkokban és tartsák be a nemzeti parkok védelméről szóló nemzetközi előírásokat.
Miért nem örülök, ha bármelyik cég a Holdon is terjeszkedne? Azért, mert egy ilyen sötét lelkű gazember vagyok, aki nem képes örülni más sikereinek. Ilyen egyszerű, nem is kell többet gondolkozni ezen. A gondolkozás fárasztó dolog.
Nemrég olvastam, hogy a nagyszerű kiskereskedelmi multi a harmadik boltot nyitná Csíkszeredában. Hová ez a sietség, miről késnek le? Ebben az évben nyitották a második boltot a Csíki Nestben, már javában dúlt a világjárvány és elég szerény volt a megnyitó, most meg a harmadik üzletet zsírozzák le. Szereda, ha nagyon nagyvonalúak vagyunk, negyvenezres város és lesz három boltjuk. A helyiek inkább parkot akarnának az adott helyre, de kit érdekelnek a helyiek, mikor fejlődik az ország? Fejlődésről van szó, mi több, kapitális fejlődésről. Hányszor hallottuk már, hogy pont elég zöldterület van, és ha a sok ökoterroristán múlna, akkor még a barlangban rajzolnánk a mamutot. A mamut csak akkor menő, ha egy plázát nevezünk el róla.
Nem vagyok elragadtatva a helyi kereskedőktől, de szeretem a változatosságot. A sokszínűség jó, mint a tarka virágos rétek. Úgy tűnik, ez a multi most minden baniért lehajol és ez egyáltalán nem lesz jó.
Miért nem örülök én, ha minden településen a kisboltok helyén ez a multi épít? Miért nem jó nekem, ha minden településen ugyanazt a fagyasztott, helyben sütött pékterméket kapják és lehet akciós fehérneműt, meg akciós vécépapírt venni szuper szombaton a készlet erejéig? Miért nem tetszik nekem ez az agresszív terjeszkedés?
Az elöljárók majd kipipálják, hogy munkahelyet teremtettek, jut egy darab kenyér, mindenki boldog. Vagy nem, de az már nem fontos. Tisztelet annak a kisebbségnek, aki tovább lát az orránál, de ilyen politikusból is kevés van és a bátorság sem nagyon menő.
Másfelől, az év során többször elsírtam, elpanaszoltam, elkárogtam, elüvöltöttem, hogy ennél a kiskereskedelmi láncnál a nacionalizmus rendszerszintű és semmi garancia nincs arra, hogy magyar többségű városkába ne nacionalista boltvezetőt tegyenek. Keveseket érdekelt. Ha egy politikus, csak a munkahelyteremtést látja, nehéz megingatni a hitében. A multi szamárlétráját nézve a vérnacionalista boltvezető Zernyest Reménysége nagyon jó eredményeket produkált és van, mikor csak ez számít. Igaz, volt időszak, mikor a még jobb eredmény érdekében este "megmentettük" a helyben sütött péksüteményeket, nem mindet, csak a pofásabbakat, azokat másnap (talán újramelegítve) újra kitették. Apróság, hogy a helyben sütött termékeknek 24 óra a szavatossága. Jól volt az úgy a vásárlóknak, magának mindig a frissből szedett.
Mindenkinek jár a perec
Most lehet hüledezni, hogy a román vevőknek is eladta a száraz pékárut. Igen, eladta, mi a probléma ezzel? Ennyi pénzért ingyen van, rágják meg! Szerette ő a népét és hazáját, de magát még jobban. December elsején csak a makacs kollégákon és nem rajta múlt a közös dalolászás. Kultúrprogrammal is megkínáltuk volna a boltba betérő vásárlókat, mert mi teszi szebbé az ünnepet, mint a Noi suntem români együtt éneklése? Így kell hazafi lenni.
Ilyen élelmiszerrel ügyeskedések mindenhol vannak, aki meg kereskedelemben dolgozik, ne csodálkozzon. Nem csodálkozom, elég magas az ingerküszöb, míg nem kerül kórházba a fél város, addig nincs baj. Ez csak úgy eszembe jutott a mindennapi kenyérről.
A téma az utcán hever, reménykedem, hogy Székely Csaba esetleg belebotlik a témába, elismert kortárs drámaíró, iszonyú munkabírással, szeret felénk járni, ahol a központ is elég botlasztó, de hátha kiballag a város peremére. Ha jól tudom, Szentgyörgyről még nem írt darabot, de én is jobban tenném, ha blogírás helyett a színházat fogyasztanám nagykanállal, legalább ragadna rám valami. Konyháról már írtak darabot, de kiskereskedelmi multiról még nem. Bemutatnák a kőszínházban, mert szeretjük a kihívásokat és ott biztosan van büfé, a szünetben vehetnének perecet.
Bízzunk Csabában, a királyfiban, vagy a király drámaíróban. Mostanában csak egy jó drámában reménykedem. Drámázzunk! Hátha. Addig meg no para. Minden jól lesz. Vagy nem.
