Erdők, medvék, kampányok

Július hetedikén, sok év erdővédő munkájának eredményeként, romániai ősbükkösök kerültek fel az UNESCO világörökség listára. Az alább olvasható interjú Csibi Magorral, a WWF Románia igazgatójával, július hatodikán jelent meg az a4activism.ro portálon.

(interjú részlet)

Romániában három évvel ezelőtt 92350 civilszervezet volt. Civilszervezet tagjaként, miként látod, milyen vizuális kommunikációt használnak?

Több trendet figyeltem meg. Vannak kampányok nagyon jól sikerült és kreatív vizuális anyagokkal, amit nagyon kreatív ügynökségek készítenek. Itt az lehet a probléma, hogy a kampány már kezdettől a díjak megnyerésére készült. Nagyon egyedi, nagyon kreatív, de előfordulhat, hogy nagyon alacsony az impaktja.
Ez a civil szervezetek egyik problémája: nagyon jó szakembereid vannak, ismered a problémát, lehet, hogy a megoldásokat is megtaláltad, de egyszerűen nem tudod az embereknek megfelelően megmagyarázni. Az első WWF kampányom és valószínűleg az egyik legsikeresebb romániai WWF kampányunk az érintetlen erdőkért folytatott kampány volt. Az ügynökségek többsége nagyon kreatív, különc, stb. ötleteket hozott. Majd jött Şerban Alexandrescu és azt mondta, hogy ott van nektek a sok érintetlen erdő, másra nincs szükségetek. Adott a kép. Csak meg kell magyaráznunk az embereknek, hogy mi az értéke.

Ő megtalálta azokat az egyszerű üzeneteket, amiben közérthetően mondta el, miért egyediek ezek az erdők, mi a probléma, és mi a megoldás. Így sikerült egy szép és hatékony kampányt összerakni. Több százezer aláírást gyűjtöttünk akkor, amikor még nem volt megszokott dolog az online petíció. A lakosság számára még nem voltunk elég ismertek.

Ma bárki mondhatja, hogy több százezer aláírás nem nagy dolog. Nekünk a kampány idején ez a szám sci-fibe illő volt. Şerban nem akart semmi forradalmit kitalálni, amivel fesztiválokra meg versenyekre járjon. Az üzenet egyszerűségét ragadta meg, a természet szépségét, amihez a maximális hatás és hatékonyság érdekében hozzáillesztette a szövegeket.
Szerintem ezt az utat kellene válassza minden művész és alkotó, aki egy ügy mellé áll és problémákat szeretne megoldani. Nagyon jó, ha ütős plakátjaid vannak, de ez többnyire másodlagos. Láttam nagyon jó látványanyaggal ellátott, kitűnő kampányokat, ami sajnos nem jutott el a közönséghez. 

Lehet, hogy túl sokat fektettek az anyagokba és túl keveset a kommunikációba, az lenne az ideális, ha megtalálnánk az egyensúlyt. Egy erős vizuális anyag nem garancia arra, hogy mindenkihez eljut. Az emberek azt hiszik, hogy minden elterjedhet a virtuális térben, nekünk sok filmünk, fotónk meg mindenféle más anyagunk van medvebocsokról, tudjuk, hogy nincs recept virális klipre vagy virális fotóra. A vadászat-ellenes kampány során volt A, B, C, D és E változatunk, de arra a következtetésre jutottunk, hogy nem kell minden erőforrást egyetlen kampányra vagy ötletre fordítani.

Amikor a védett állatokkal kapcsolatos derogációról volt szó, kerestünk egy egyszerű képet, amin egy vadmacska látható az erdőben. Rájöttünk, hogy elég egy nagyon világos üzenet a képen és kész is volt. A képet 48 óra alatt több millióan nézték meg. Mikor az üzenet nem egyszerű sok kreativitásra van szükség. Mikor nem szükséges, akkor ezt tudatosítani kell. A dísznek már nincs helye a tortán.

Megint? Már megint vadmacskákat lőnénk?

Nagyon sok civil szervezetnek van szaktudása egy területen, mint a környezetvédelem vagy az egészségügy, de nehézségbe ütköznek amikor azokat ismertetniük kell a közvéleménnyel. Mi a WWF titka e területen?

Az a gond, hogy mi sem vagyunk azon a szinten, hogy bármilyen témát közel hozzunk az emberekhez. Könnyebb, ha például medvékről, hiúzokról van üzeneted, többnyire mindenkinek van otthon macskája, így világos, hogy pozitívan reagálnak egy hiúzra, vadmacskára és a medvére is, nem hiszem, hogy van olyan ember, aki ne találkozott volna játékmacival. Igaz ez az erdőkre is, tudunk erről kommunikálni, mert az embereknek bensőséges kapcsolatuk van az erdővel. Nekem sokkal nehezebb a folyókról beszélni. Vannak, akik a folyók partján nőttek fel, de még sincs meg ez a bensőséges kapcsolat, mert a fontos dolgok a szemünk elől rejtve történnek, nem búvárkodtunk gyerekként. Nem volt mindenki Cousteau. Azt hiszem a siker a következetességben van, ha ismételgeted az üzenetet és a társadalom nem vevő rá, légy türelmes. Neked mint szervezetnek bizalomra alapozott támogatókra kell építened, olyan emberek kellenek, akikre bármikor számíthatsz.

Néha a civilszervezetek a nagy számok csapdájába esnek és úgy gondolják, ha téged a gyerekek érdekelnek, akkor minden romániai lakost a gyerekek érdeklik, ha az erdők érdekelnek, akkor minden romániai lakost az erdők érdeklik. Látod, hogy 17-19 millió ember van az országban és azon töprengsz, hogy miért nem jutsz el legalább tíz százalékukhoz. Minden világszerte és Európában készített tanulmányunk azt mutatja, hogy az emberek körülbelül 3%-a hajlandó környezetvédelmi célra adakozni. Az olyan emberek, akiknek nincsenek anyagi gondjai adakoznak olyan ügyek számára, ami lelkileg közel áll hozzuk: egyház, egészség, gyerekek, mindazok az ügyek, amik a bennük rejlő félelmekről szólnak. Nagyon vékony réteg, a középosztály egy része érdeklődik a környezetvédelem iránt, mert már nem a létfenntartás köti le az energiáikat és érintettnek érzik magukat, a vagyonosak szeretik magukat elszigetelni és inkább értéktárgyakba és luxuscikkekbe fektetnek, mint a környezetvédelembe.

Ha ezt nem ismered, akkor frusztrált leszel, a szervezetek többsége kinyitja a Forbest és azt mondják, hogy el kell mennem xy-hoz, hogy meggyőzzem, hogy ennyit és ennyit adjon. Arra kellene rájönni, hogy mindenkinek eszébe jut ez. Minden Forbes olvasónak eszébe jut, hogy jó lenne, ha öt percig ezzel vagy azzal beszélhetne. Így fel kell mérned az impaktot és következetesnek kell lenned. Ha az erdőkről akarsz beszélni, egyszerű, mi is ezt tesszük. De csak egy bizonyos szintig egyszerű. Ha a részleteket boncolgatjuk, és azt kell elmagyaráznunk, hogy mi a probléma gyökere, akkor mit tegyünk? Nem egyszerű. Kivágunk, mennyit vágunk? Egyszerűnek tűnik, de ha ilyen egyszerű lenne, a probléma már rég nem létezne.(...)

Fel kell vállalnod a tanító szerepet. Nem elég pár plakát, folyamatos párbeszéd kell az emberekkel, ez azt jelenti, hogy az összes rendelkezésedre álló felületet használnod kell. Minden nap meg kell ezt tenni, hogy megváltoztasd a hozzáállást. Azt mondják, hogy Romániában túl sok medve van, és mi tenni akartunk valamit. Csak most jutottunk el oda, hogy amikor a hírekben a túl sok medvéről beszélnek, hozzáteszik, hogy esetleg nem pont így van. Ezelőtt öt évvel a kételynek nyoma sem volt. A vadászok és a hatóságok azt mondták, hogy túl sok a medve és mindenki készpénznek vette.

Jelenleg zajlik egy vita és egy lépéssel előrébb vagyunk. Az érintetlen erdőkről sem beszélt senki, nem tudtak róla, ma már nagyon sok szervezet beszél róla és a társadalom is fontos problémának gondolja. A következetesség a siker kulcsa.

Az interjú itt olvasható a4activism

...