Hízik a májunk?

Laza főzőműsort vártam. Gordon Ramsay egy újabb sorozatába kezdtem bele (The F word, 2005-2010), azzal a reménnyel, hogy végre ellesem a Pavlova-torta titkát. Valami édes-habos nyalánkságra vágytam. Lelkileg rákészültem, és hopp, Gordon már az első részben sokkolt. Basszus, muszáj volt a foie gras-t ajánlani minden kezdő brit háziasszonynak? Hízott májat kétbalkezeseknek, akik egy krumplit is egy óráig pucolnak? Egyáltalán miért kell hízott májat enni? Egyenek zöldséget. Komolyan Gordon, mikor már megszoktam a rengeteg bazmegelésed, hálából aljason meggyomrozol.

A hízott máj csak a kezdet volt, sikeresen felrázott. Jegyzetfüzet után nyúltam, és végigjegyzeteltem a sorozatot. Tömény élmény. Több cikkre való témát kínál és nem csak nekem, felrázta az amúgy is elkeseredett állatvédők seregeit. Még nem sikerült minden állatvédő tiltakozást megtalálni és végigolvasni, de keresgélek, külön bejegyzés lesz belőlük.

Minden ellenérzésem dacára, a sorozat jól felépített és izgalmas. Van benne kötelező főzőverseny, de sokkal érdekesebb a többi téma: fogyasztóvédelmi kérdések, etikus állattartás, halászattal-vadászattal kapcsolatos kérdések, özönfajok kérdése, mind-mind olyasmi, amivel foglalkoznunk kell.

Búcsút intettem Pavlovának, a habos édességnek, rágósabb falatok jöttek.

Gordon és csapata fejébe vette, hogy közelebb visz minket az étel forrásához. Nem, nem a veteményesbe látogattunk. Megtalálták a húst a legváltozatosabb élőlények formájában, a krokodiltól az északi lundáig. Gordon nem túl bonyolult lélek, minden (haszon)állatban a húst látja. Szereti a húst, olyannyira, hogy ölne érte. Ennek a kedves nézők nem örülnek, mindenkinek lesz egy pont, mikor felhördül.

Kényelmetlen sorozat, olyan kérdésekkel szembesít, amikkel nem akarunk foglalkozni.
Nagyon szép az állatvédelem, mindenki szereti, egészen addig, míg nem az ő portáján belül szemlélődnek és nem az ő étkezési szokásait kezdik kritizálni az aktivisták, mert akkor fellobban a harag. Ha már hízott májat emlegetett, a Négy Mancs kampánya megkerülhetetlen.

Magyarországon a libatömést ellenző aktivisták húzták ki a gyufát, mert meglátták azt, amit illet volna nem látni. Nagy volt a felháborodás, hogy miért védi egy vicces nevű állatvédő szervezet a libákat, mikor máshol gyilkolják a bálnákat. Szerintük védje mindenki a bálnákat, a bálnahús nem hungarikum, a libákat meg hagyják békén.
Mint kiderült, a bálnák védelme sem annyira egyszerű, mint gondolnánk.

Mivel a hízott libamáj állítólag a nemzeti büszkeség egyik alappillére (jó kérdés, hogy miért pont ez), érdemes átgondolni, hogy egyénenként miként vélekedünk a libatömésről, esetleg a libatépésről.

A hízott kacsamáj-piacon Románia is jelen van. Egy 2013. január 9-én a Fabrica de carne portálon megjelent cikk, a romániai kacsatömésről tudósít, részletesen ismerteti a kacsatömés technikáját. Az ilyen cikkek miatt alusznak rosszul az állatvédők.

2013-ban hungarikum lett a hízott libamáj. A kürtőskalács még mindig nem hungarikum, ez elég érzékenyen érinti a székely lelkeket. Ez van, a kürtőskalács nem akkora biznisz, mint a hízott libamáj. 2012-es adat szerint(Mezőhír), a libatest értékesítésével együtt 18-20 milliárd forintos üzletről van szó.

Minden hírnév ellenére a műsorban egy szóval sem említik Magyarországot mint hízott libamáj exportőrt. Az öt hízottmáj-exportőr (Belgium, Bulgária, Spanyolország, Franciaország, Magyarország) közül csak kettő Franciaország és Spanyolország került szóba. Így mutatott a hízottmáj-piac 2008-ban, egy évvel a harmadik széria készítése után.

„Spanyolország(...) részesedése a világtermelésből 1%-ot tesz ki.(...) 2008-ban 930 tonna hízott kacsamájat termelt és 2349 tonna hízott májat importált.”
„A világ hízott máj termelése(...) 2008-ra 26509 tonnára emelkedett. A 2008-as évi termelés 75%-át Franciaország állította elő, ezt sorrendben Magyarország követi 10%-os, majd Bulgária 7,5%-os részesedésével, így a hízottmáj-termelés 92,5%-a csupán három országra korlátozódik. Franciaország és Bulgária főként kacsamájat termel, így Magyarország a legnagyobb hízott libamáj-előállító ország.“ (Kozák János)

Janet Street-Porter újságíró szerint, Párizsban a Salon International de l'Agroalimentaire innovációs díját, spanyol gazdák nyerték az etikus hízott libamájjal, ez meg felhergelte a franciákat. Street-Porter a hízott máj nyomába ered. Megnéz két farmot egy „hagyományos” kacsafarmot Franciaországban és egy etikus libamájat kínáló libafarmot Spanyolországban. Franciaországban tömik a kacsákat, a bemutatott farmon napi 6 kiló kukoricát nyomtak le az ott tartott állatok torkán, a tradíció jegyében, 2-3 héten keresztül, míg levágták őket. Badajozban, Spanyolországban, már 2007-ben kapható az etikus spanyol hízott libamáj. A műsor érdeme, hogy megmutatták a farmokat, a spanyol libák boldog libáknak tűntek. Az újságíró állásfoglalása egyértelmű, ő az etikus libamájra szavaz, míg Ramsay állagbeli különbségeket sorol és a tömött liba máját választja.

A libamáj-háborúba nem csak állatvédők, hanem szakácsok is belekeveredtek, ki ezen, ki azon az oldalon. Európa legtöbb országában tilos az állatok kényszeretetése, Lengyelországban 2004-ben végleg betiltották a kényszertömést, de a hízott libamáj importja továbbra is megengedett. Ramsaynek Párizsban is van étterme, már a forgatás idején több külföldi étterme volt és a műsorban is elhangzik, hogy minden étlapján szerepel a foie gras. Gondolom, saját szállítóival sem akarta összerúgni a port. A sorozat első részeit 2005-ben forgatták, akkor még egész Európa a madárinfluenza miatt parázott. Ramsay, a maga reklámjával segített a liba- és kacsatenyésztőknek.

Magyarország végül a sorozat egy későbbi részében képviselteti magát.
Egy címkézési botrány kapcsán kerül szóba az ország. Egy botrányos brit társaság (Bernard Matthews-csoport) Magyarországról vásárolta termékeikhez a pulykahúst és elfelejtették feltüntetni a csomagoláson, hogy honnan származik a késztermék előállításához használt hús. Nem túl dicső szerep.

Nincs az a jó termék, amit előbb-utóbb ne hamisítanának, ez igaz a hízott libamájra is, legtöbbször hízott kacsamáj kerül libamájként a tányérokra. Kedves vásárló, tájékozódj, ha tudsz, mert azt sem tudod mit eszel.

A libamáj-háború Magyarországon 2008-ban robbant ki, két évvel azután, hogy a hízott máj a francia gasztronómiai és kulturális hagyomány része lett. 2006-ban decemberében már aláírásokat gyűjtött a magyarországi Négy Mancs, egy hét alatt tízezer aláírás gyűlt össze. 2007-ben 15.000 aláírással megtámogatva, petícióban kérték a hagyományos liba-és kacsatöméssel előállított termékek beszüntetését. Nem vették komolyan őket.

2008-ban a Négy Mancs közzétette feketelistáját, amin magyarországi libatenyésztők is szerepeltek, ezt a listát a legnagyobb német és osztrák áruházláncok az ottani Négy Mancs kampány hatására elfogadták. Ennek az volt a következménye, hogy a listázott cégek termékeit nem látták szívesen az üzleteik polcain. Az egyik érintett magyar cég felajánlotta, hogy felirattal jelzik a csomagoláson, hogy kényszerhizlalással előállított víziszárnyas termékről van szó, ezeket a termékeket, állítólag a többitől eltérő színű anyagba csomagolták. Ez volt 2008-ban, majd 2009-ben az állatvédők magyar üzletekben olyan termékeket találtak, amin az ígéret ellenére sem jelölték, hogy a termék tömött állat húsából származik. 2008 októbere óta rendelet szabja meg ezt a jelölést Magyarországon.
A britek címkemizériája máshol is visszaköszön. 2011-ben francia fogyasztók döbbentek rá, hogy magyarországi libamájat adtak el nekik francia termékként, a címkézés szigorítását követelték.

2010-ben már vannak olyan magyar feldolgozók, akik vállalták, hogy nem dolgoznak fel kényszertöméssel hizlalt állatokat, sem olyanokat, amelyeket élve fosztottak. Azt is vállalták, hogy az állatvédők bármikor, bejelentés nélkül, ellenőrizhetik őket.
2013 januárjában, arról ír a HVG, hogy „Franciaország, Bulgária, Spanyolország és Belgium is csatlakozik az idén Magyarországhoz, hogy közösen lépjenek fel a Négy Mancs állatvédő szervezet súlyos károkat okozó kampányai ellen.”
2013-ban a Vidékfejlesztési Minisztérium (igen, ez az a minisztérium, amelyik nem szereti a kürtőskalácsot), azzal bókolt a Négy Mancsnak, hogy zaklatják a termelőket. A libamáj-háborúnak koránt sincs vége.

Mindez csak a téma felszínének kapargatása. Elég sok anyag összegyűlt 2006 óta, nem egyszerű végigrágni és nem is szándékszom ennél jobban belemerülni.

Hogy a végére se maradjunk a szókimondó séf kalandjai nélkül, Gordont a PETA (People for the Ethical Treatment of Animals) 2013-ban is kitüntette figyelmével, aláírásgyűjtésbe kezdtek, ahol megkérték szépen, hogy ne használja az amerikai hízott kacsamájat, a Hudson Valley Foie Gras (HVFG) cég termékét. Erősebben fogalmaztak, azt kérték, hogy hagyja a bánatba a beteg kacsák máját. Kép a PETA libatömés-ellenes kampányából.

Morrissey(zenész) beperelte a Chanel 4-et, mert az engedélye nélkül használták a The Smiths egyik számát Gordon Ramsay karácsonyi főzőműsorának (Christmas Cookalong Live) reklámozásához. Morrissey a megnyert összeget tavaly a PETÁ-nak adományozta a libamáj-ellenes kampányhoz. A bosszú édes, Morrissey meg vegetariánus. Nagy ötlet volt egy közismert PETA-támogató zenéjét választani egy húsokat sütögető műsorhoz.

A PETA sem adja fel, idén skót vendéglőket győznek meg arról, hogy vegyék le a hízott májat az étlapról. A kampányhoz olyan nevek csatlakoztak, mint Sir Roger Moore, Joanna Lumley, Kate Winslet, Ricky Gervais vagy Ralph Fiennes.