Feszültség

Az Electrica lecseréli a villanyórákat. Hogy erre miért most volt szükség, azt nem részletezik, de állítólag mindenkinek jobb lesz. Ezzel a témával eddig nem foglalkoztam, mert ezeregy más dolgom volt, de itt az ideje ezzel is foglalkozni.

Ma rajtaütésszerűen megjelentek a szerelők, hogy szerelnek. Csak így, ötletszerűen, mert épp erre jártak. Nem volt tájékoztató a lépcsőházban, nem volt tájékoztató a postaládában, a szerelők viszont szerelni akartak.

Bevallom, mostanában csúnyán lemaradtam a napilapolvasással, állítólag megírták az újságban, hogy szerelés lesz. A hírt azóta sem találom.

Ijesztő, hogy senkinek sem jut eszébe, hogy mindezt másként is lehetne. A fogyasztó nem egy számlafizető robot, hanem értelmes ember. Ha pár nappal hamarabb kiplakátolják a lépcsőházban, akkor mindenki úgy intézi az ügyeit, hogy időben otthon legyen. Esetleg utánanéz a témának, megkérdezi villamosmérnök ismerősét, vagy egyéb meglepő dolgot művel, mondjuk guglizik.

Ma már többször hallottam lassan és szépen artikulálva - szememben nem csillog az értelem -, hogy a villanyóra a szolgáltató tulajdona és semmi közöm hozzá. Az órához mint tárgyhoz, talán nincs közöm, de az órán szereplő adatokhoz nekem is közöm van, ezek az adatok alapján kapom a számlát. Elmondták, hogy nagyon jó lesz, mert most már bármikor leolvashatják a villanyórát, nem kell azzal fáradni, hogy beengedjük a villanyóra-leolvasót. Az új villanyóra állítólag ingyen van. Én már olyan gonosz lettem, hogy nem hiszek az ingyen dolgokban, erről is szeretnék bővebben hallani. Valamilyen formában fizetünk az új villanyóráért. Ha meg fizetek érte, miért mondják, hogy ingyen van?

De nem sok tér marad az érdeklődésre, a szerelők szerelnek, a fogyasztó aláír, a kérdésekre meg a kutya sem kíváncsi. A szerelő nem mondta el, hogy hol kaphatok további információkat az új villanyóráról. Én már csak ilyen reménytelen izgága polgár vagyok, aki a villanyóráról is érdeklődne. Mikor többszöri áramkimaradás volt, akkor is futottam pár kört, ahhoz, hogy kiderüljön, a helyi kirendeltségnek fogalma sem volt az áramkimaradásokról, de szerintük amúgy sem rájuk tartozik. Nem vicces, hogy a helyi áramkimaradáshoz az Electrica helyi kirendeltségének semmi köze? Kaptam tanácsot is, ezután, ha megoldást szeretnék, hívjam Brassót.

A fogyasztók hozzáállása is meglepett. Egy szomszédasszony kivételével, senkinél sem verte ki a biztosítékot a tájékoztatás hiánya. Annyira hozzászokott mindenki ahhoz, hogy csak fizetni van joga, hogy már az is forradalmi tettnek számít, ha valaki kérdéseket tesz fel. A fogyasztók tájékozatlanok, többnyire azt mondják fel, amit a szerelőtől hallottak. További kérdésék, kételyek, vélemények alig vannak.

A szerelők nem tudtak magyarul (a tömbházunkban szerelő alkalmazottak nem voltak helyiek). Mikor némi együttérzést remélve ezt megemlítettem, magyar irodai dolgozók oktattak ki, hogy mi az állam nyelve. Ebben van valami perverz báj. Mesés, ahogy egymásba fojtjuk a szót. Pontosan tudom, hogy hol élek. Néha azon merengek, hogy míg kórusban siratjuk a kétnyelvű feliratok hiányát, miért nem foglalkozunk azzal is, hogy minden kérdésünkre anyanyelvünkön is választ kapjunk? Magyar tájékoztatót mellékelni túl megterhelő lett volna? Nem fontos? Bármit aláírunk mit az orrunk alá nyomnak, ha értjük, ha nem? Ha én értem, akkor ne érdekeljen, hogy a szomszéd is érti-e? Falvakon is szerelnek, de ez sem fontos. Az Electricanál ez ügyben még nem jártam, de jártam máshol és az sem volt túl rózsás. Lefutom a kötelező köröket.

Nem akarom kizárólag nyelvhasználati kérdéssé egyszerűsíteni a problémát, ez annál bonyolultabb. Jó lenne, ha nem felejtenénk el, hogy a tájékoztatás mindenkit megillet. Apró érdekesség, így mutat az Electrica Dél-erdélyi fiókjának magyar oldala (jogok és kötelezettségek rovat). Nem értek rá megírni, van ilyen.

Mindig tanulok valamit, ma például azt, hogy ha nem az én nevemen van a szerződés, akkor nem sok lehetőségem van ugrálni. Nagyon sarkítva, tájékoztatást sem kérhetek.

Mindenki minőségi életre vágyik és beérjük holmi cifra nyomorúsággal. Senki sem fogja helyettünk kiharcolni a változást.

...