 |
| http://www.romaniacurata.ro/ |
„Nincs Gabriel Păunhoz fogható a Románia utolsó érintetlen erdőinek megvédéséért folytatott harcban, amiért minden lehető erőfeszítést megtesz. Ezek az erdők évszázadokon át érintetlenek maradtak és a kontinensünk legfontosabb természeti kincsének számítanak.” írja Christel Schroeder az EuroNatur-díj elnöke, abban a sajtóközleményben, ami az Agent Green alapítójának adott díjat kísérte. A sajtóközleményben a EuroNatur kiemelte, hogy bár Romániában van az európai érintetlen erdők 60%-a (Oroszország kivételével), az utolsó évtizedben nagy területeken pusztították (többnyire illegális kitermeléssel)ezt a több mint 6000 éves erdei ökoszisztémát, a kitermelt fát pedig több mint 70 országba exportálták. Az EuroNatur felhívja a figyelmet, hogy a romániai környezetvédelmi hatóságok nem alkalmazzák megfelelően a törvényt a több évszázados erdők esetén.
A díj kihirdetése alkalmából Gabriel Păun interjút adott a România Curată (továbbiakban R.C.) portálnak
R.C.: Gabi, mi a reakciód a hírre?
Gabriel Păun: Ez a díj keserédes érzelmeket ébreszt bennem. Örülök, mert látom, hogy messziről jött emberek, akiknek semmi érdeke nem fűződik hozzá, látják és fontosnak tartják Európa ezen egyedi kincseit, a tulajdonunkban lévő hatalmas érintetlen erdőségeket. Bánatos vagyok, amiért ilyen díjakra van szükség ahhoz, hogy rádöbbenjünk, országunkban a kormány, ami lehet technokrata vagy más, nem érti és nem óhajtja megfelelően megőrizni a természetet. Ez a díj annak a több millió romániainak szól, akik szeretik az erdőket, akik szeretnének tenni az erdőkért, akár úgy, hogy a facebook-on lájkolnak, vagy a 112-es számot hívják, hogy egy faszállítmány törvényességét ellenőrizzék, vagy pénzt adományoznak, és azoknak, akik szeretnének tenni valamit és akik még nem törték meg a jeget.
R.C.: Honnan benned ez az eltökéltség, hogy mindenféle környezetvédelemmel kapcsolatos gazemberség és visszaélés mélyére áss, amik legtöbbször az állam hivatalnokainak jóváhagyásával, vagy azok tágrazárt szemei előtt zajlanak?Gabriel Păun: A természetszeretet szenvedélyével születtem. Ez tanítást és tapasztalatot feltételezett, hogy olyan pozitív változásokat érjünk el, amelyekre a megsebzett vagy érintetlen természetnek szüksége van. Mindig is a természet részének éreztem magam, és rájöttem, hogy sok embertársam elveszítette ezt a kapcsolatot. A Föld bolygóval való kapcsolatnak a hiánya, azé a bolygóé, ami minden szükséges erőforrással ellát minket, az emberiség és más fajok fokozatos eltűnéséhez vezet, de mindez nem békében fog végbemenni, hanem háború, szenvedés és pusztaság közepette. Elutasítom ezt a véget és nem veszem figyelembe azokat, akik szerint szélmalmokkal harcolok.
C.R.: Jó, de miként kezdted?
Gabriel Păun: Az első szenvedélyem a biodiverzitás és a klíma tudományos kutatása volt. Ötéves koromban már kívülről tudtam a földrajzi Atlaszt és nem hagytam ki egyetlen időjárásjelentést sem. Akkoriban az apám elvitt a Keresztényhavasra, ahol farkasokat hallottam üvölteni. Mindig úgy éreztem, egy vagyok közülük. A mai napig úgy érzem.
Ez a tapasztalat után lehetőségem nyílt repülővel utazni és onnan fentről néztem le a Földre, azt láttam, hogy a Föld nagyrésze az utolsó részletig az ember kedvére van berendezve. Túl kevés maradt a többi több ezer fajnak, amik vadonmenedékekben zsúfolódnak össze. Úgy döntöttem, hogy felhasználom ennek a repülésnek a tapasztalatát és más kutatók tudását, hogy a frontvonalban harcolhassak, hogy megvédhessem ezeket az utolsó menedékeket, amiket egyre inkább ellepnek az emberek. Nagyon körültekintően terveztem meg az utam. Természettudományokat tanultam, és több mint 15 éve csak civil szervezeteknél dolgozom. A függetlenség alapvető dolog számomra. Senki sem befolyásolt és soha nem közeledtem politikai párthoz vagy nagyvállalathoz. A kampányok művészetét a Greenpeacenél tanultam, a legjobb iskola volt akkoriban.
Ez a tapasztalat után lehetőségem nyílt repülővel utazni és onnan fentről néztem le a Földre, azt láttam, hogy a Föld nagyrésze az utolsó részletig az ember kedvére van berendezve. Túl kevés maradt a többi több ezer fajnak, amik vadonmenedékekben zsúfolódnak össze. Úgy döntöttem, hogy felhasználom ennek a repülésnek a tapasztalatát és más kutatók tudását, hogy a frontvonalban harcolhassak, hogy megvédhessem ezeket az utolsó menedékeket, amiket egyre inkább ellepnek az emberek. Nagyon körültekintően terveztem meg az utam. Természettudományokat tanultam, és több mint 15 éve csak civil szervezeteknél dolgozom. A függetlenség alapvető dolog számomra. Senki sem befolyásolt és soha nem közeledtem politikai párthoz vagy nagyvállalathoz. A kampányok művészetét a Greenpeacenél tanultam, a legjobb iskola volt akkoriban.
C.R. Melyek azok a pillanatok, amik munkád során lelkileg leginkább feltöltenek?
Gabriel Păun: A kampánynak azon a fordulópontján érzem magam a legjobban, mikor az ellenfél, akár egy cég, akár az állam, abba a nevetséges helyzetbe kerül, hogy tagadja ostoba tettét, miközben mindenki látja a pusztítást és a közelgő pusztulást. Ez arra készteti az embereket, hogy összefogjanak és együtt harcoljanak. Attól a pillanattól kezdve már nem vagyok egyedül, akkor a harc mindenki harca lesz, akkor már lehetőségünk van a nyerésre. A vereség pokolian fáj. Fuldokolva zokogsz, majd átgondolod hol hibáztál és hol kezdhetnéd újra még nagyobb lendülettel. Mint az ANAP esetében (Agentia Nationala pentru Arii Protejate, Védett Területek Országos Ügynöksége, újabban ANANP). 2007 óta harcolok azért, hogy létrehozzák. 2008-ban elásták. 2015-ben újra terítékre került. Kevésen múlt, hogy megszabaduljunk a Romsilva (Országos Erdőgazdálkodási Hivatal) láncfűrészeitől, mert a törvény átment a szenátuson. Majd jöttek ezek az áltechnokraták a Romsilvás kapcsolataikkal, olyanok, akik szakmai életében szerződéses kapcsolatuk volt a Romsilvával, akiknek semmi köze a védelemhez. Ezek a maffiózok majd nem fognak jól aludni, mert tudják, hogy nincs igazuk és ha pillanatnyilag ők győztek is, ígérem, hogy megfordítjuk az állást.
...
Folytatjuk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése