 |
| a radóci Maria Ward Központ Gerald Schweighofer- háza |
A cég, az iskola, a templom és a párt
Jönnek a parlamenti választások és az erdők védelmét annyira rühellik, hogy egyetlen politikus sem nyilatkozik róla. Kellemetlen téma, pedig akad jó néhány erdészeti szakember az érdekeinket védő politikusok közt. Az is kellemetlen, hogy falvakon szinte lehetetlen tűzifát vásárolni és nagyon kemény telet jósolnak. Lényegtelen. Majd eltüzelnek mindent, ami a kezükbe akad, ha nem akarnak megfagyni. Vannak fontosabb témák is, a polgármestereknek sokkal fontosabb a vadászati kvóta kérdése, mint a lakosság tüzelője. Csak a vadászati kvótáról tartottak széles körű konzultációt a megye polgármesterei részvételével a Kovászna megyei tanácsnál.
Zöldellő erdők helyett tabuk erdeje
Sepsiszentgyörgy és Kovászna megye más települései sem maradtak ki a Holzindustrie Schweighofer nagylelkű adományaiból. 2014-ben két kórház, a kézdivásárhelyi városi kórház és a Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórház kapott adományt, de a Krisztus Király katolikus plébániára is jutott a jóból, ők többek közt egy új ipari konyhát kaptak. Úgy tűnik, a katolikus egyház szívesen fogad el pénzt a Holzindustrie-től. Mint láttuk, a radóci Maria Ward Központnak (Congregatio Jesu, régebb angolkisasszonyokként ismert katolikus szerzetesrend) semmi sem volt túl sok, ők Gerald Schweighofer-házra keresztelték a Holzindustrie által megépített új szociális központjukat. A Krisztus király plébánián működő Kis apostolok Ifjúsági Egyesületnek adott adományról Dávid György plébános számol be a Holzindustrie megbízásából készült kisfilmben.
Valószínűleg hibáztunk, mikor a Kis apostolok Ifjúsági Egyesületnek adott adományt nem tettük szóvá, és nem mondtuk el, hogy nem tetszik, hogy egy környezetromboló cég kerül a gyerekek közelébe. Ha akkor lépünk, talán nem jutunk el a Mikó-ügyig.
A Mikó-ügy
Szeptember 13-án írta meg Toró Attila zöld aktivista és volt mikós diák azt a Székely Mikó Kollégium vezetőségének címzett nyílt levelet, amire máig nem érkezett válasz. De nem csak a vezetőség nem vette a fáradságot, hogy választ írjon a levére, de az iskola jelenlegi tanárai sem nyilatkoztak, és arról sem tudunk, hogy akár szülői értekezleten téma lett volna a Schweighofer álomiskola-építése.
Csend van, kivárnak, hátha elmúlik magától ez a kellemetlenség, és minden úgy halad tovább, ahogy eddig. Bizonyára elfogultság részemről, de úgy gondolom, hogy a régi jó szokások megmaradtak, és egyetlen tanárnak sincs akkora mozgástere, hogy saját elhatározásából vegyen részt diákjaival egy Schweighofer támogatta csapatépítésen. A tanárokat és diákokat az igazgatók szokták küldeni. Érdekes adalék, hogy a megyei tanfelügyelőség tagja annak a Pro Wood klaszternek, amelyik az ugyancsak Pro Wood klaszter tag Holzindustrie Schweighofer céggel tervezi a faipari képzés megújítását. Csak emlékeztetőül írom le, hogy a Holzindustrie Schweighofer az RMDSZ helyi politikusainak segítségével nyithatta meg rétyi üzemét, így talán senkit sem ér meglepetésként, ha a megyei és városi tanácsot is a Pro Wood klaszterben találja. A Székely Mikó Kollégium igazgatónője 2012 óta dolgozik a városi tanácsban az RMDSZ színeiben, két fontos szakbizottságban (Kultúra-, tudomány- és tanügyi szakbizottság, valamint az Egészségügyi, szociális és vallásügyi szakbizottság) is benne van. A Pro Wood klaszter tagjai Kovászna Megye Tanácsa, Sepsiszentgyörgy municípium helyi tanácsa, a Brassói Transilvania egyetem faipari fakultása, a Kovászna megyei tanfelügyelőség, a sepsiszentgyörgyi Kós Károly Szakközépiskola, a Kovászna megyei környezetvédelmi ügynökség stb. Röviden: itt van mindenki, aki számít. Azok az intézmények is, akik engedélyt adtak a Holzindustrie működésére.
Az erdők után az oktatást is beáldozzuk
Mennyire jó gondolat egy környezetrombolásban tetten ért céget beengedni az oktatás különböző színtereire? Erről beszélnünk kellene, igazából erről sokat kellene beszélnünk. Most nem csak a botrányosra sikerült álomiskola-tervezésre gondolok. Talán azon is elmerenghetnénk, hogy egyáltalán mennyire egészséges a multik és cégek szája íze szerint átalakítani az oktatásunkat. Most még ott tartunk, hogy fantasztikus ötlet, ha a diákokat Schweighofer és társai tanítják a faipar titkaira. Megyénk egyike a legszegényebb megyéknek, és ez így is marad, ha nem áldozunk a minőségi oktatásra. De az oktatás újratervezése hevében azt sem kellene elfelejteni, hogy - minden céges adomány mellett - az oktatás mégiscsak közpénzekből valósul meg.
Schweighofer úr nagyon szereti nevét régi és új iskolák falán viszontlátni. Nemrég újabb példáját láttuk annak, hogy a Holzindustrie jól érzi magát az RMDSZ és az iskolák közelében. Nagyon szép megnyitóval adták át a Magyarlapádi Szórványkollégium új 24 férőhelyes kollégiumát, volt ének és muzsikaszó. Maga Kelemen Hunor is beszédet mondott. Örömünk azonban csak addig tartott, míg a támogatókat is elolvashattuk: régi ismerős neve bukkant fel a Rákóczi Szövetség után. Talán majd a kollégium frissen festett falára is tesznek egy köszönőtáblát Schweighofer úrnak, ennyit igazán megtehetnek.
Kopár határ zörgő erdő
Visszatérve az egyházak és Schweighofer kapcsolatára, becslések szerint Kovászna megye erdeinek 4-6%-a az egyházak tulajdonában van. Az egyházakra nem jellemző az átláthatóság, nem gondolják úgy, hogy nekik bármiről adatot kellene szolgáltatni. Annak ellenére, hogy a történelmi egyházak az elmúlt 20 évben jelentős vagyonok birtokába jutottak, nem nyitottak a közösségek felé. Naiv gondolkodásra vallana, ha úgy gondolnánk, hogy az egyházak elzárkóznak a Holzindustrie-vel való együttműködéstől. Természetesen erről a témáról sem illik beszélni, mint ahogy nem lehet beszélni az Erdélyi Református Egyházkerület nyugdíjpénztára szerepéről sem a környezetet súlyosan károsító törpe vízerőművek építésében. A hívek nem mernek kritikát megfogalmazni a papokról/lelkészekről, vagy az egyház üzleteiről, mert megszokták, hogy jobb, ha behúzzák fülüket-farkukat. A „miért nem mer kritikát megfogalmazni” kérdésre adott legmeglepőbb válasz, hogy nem fogja eltemetni a pap.
Ha valakinek olyan érzése van, hogy felénk csak meghalni érdemes, most megerősítést kapott. Nálunkfele az élet legnagyobb megvalósítása a porhüvely felett elmondott jó halotti beszéd.
Itt tartunk, innen lesz szép győzni.
Visszatérve az egyházak és Schweighofer kapcsolatára, becslések szerint Kovászna megye erdeinek 4-6%-a az egyházak tulajdonában van. Az egyházakra nem jellemző az átláthatóság, nem gondolják úgy, hogy nekik bármiről adatot kellene szolgáltatni. Annak ellenére, hogy a történelmi egyházak az elmúlt 20 évben jelentős vagyonok birtokába jutottak, nem nyitottak a közösségek felé. Naiv gondolkodásra vallana, ha úgy gondolnánk, hogy az egyházak elzárkóznak a Holzindustrie-vel való együttműködéstől. Természetesen erről a témáról sem illik beszélni, mint ahogy nem lehet beszélni az Erdélyi Református Egyházkerület nyugdíjpénztára szerepéről sem a környezetet súlyosan károsító törpe vízerőművek építésében. A hívek nem mernek kritikát megfogalmazni a papokról/lelkészekről, vagy az egyház üzleteiről, mert megszokták, hogy jobb, ha behúzzák fülüket-farkukat. A „miért nem mer kritikát megfogalmazni” kérdésre adott legmeglepőbb válasz, hogy nem fogja eltemetni a pap.
Ha valakinek olyan érzése van, hogy felénk csak meghalni érdemes, most megerősítést kapott. Nálunkfele az élet legnagyobb megvalósítása a porhüvely felett elmondott jó halotti beszéd.
Itt tartunk, innen lesz szép győzni.
Olvasnivaló
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése