A Transindexen megjelent GMO-król szóló cikket nem én írtam, de tetszik és büszkén vállalnám. Könnyű nekem más tollaival ékeskedni. Nem tudom ismeretlenek miért gondoltak rám, de köszönöm, szép munka.
Ha már előkerült a GMO-kérdés, fordítsuk javunkra.
Ez bűvészmutatvány lesz, mert egy kudarcot kellene elsöprő sikerként bemutatni.
De kezdjük talán az elején.
Van egy csodás klubunk, amit annyira kevesen látogatnak, hogy már többször felmerült a gondolat, miszerint vagy a statisztikákat kell kozmetikázni, vagy a csoportot felszámolni, mert a látogatottság botrányosan alacsony. Nem válunk a nekünk termet adó művház díszére.
Sokak szerint nem jó ötlet zöld dokumentumfilmeket nézni, jobb lenne helyette valami egyéb. Még nem jöttünk rá mi a nyerő egyéb, mert meghívottaink is voltak és még a nagyon népszerű témák (Verespatak, Natura 2000) sem mozgattak meg 10-15 embernél többet.
Nem vagyok túlságosan kedves ember, ennek is szerepe lehet a látogatottságban.
Páran elküldtek a bánatba a filmekkel együtt, én ezt a viharzás számlájára írtam, volt pár kemény meccs, mikor üvöltözésig ragadtattuk magunkat. Ez nem volt túl bájos, de megtörtént. Páran lemorzsolódtak, ez is előfordul.
Többen megfogalmazták, hogy miért nem akarnak dokumentumfilmet nézni, ebből a legenyhébb válasz az volt, hogy otthon is tud dokumentumfilmet nézni. Utólag kiderült, hogy otthon csak kevesen néznek dokumentumfilmet. Félreértés ne essen, ez nem kötelező házi feladat. Ez egy lehetséges út, amihez még én is hozzászagolok. Szívesen lennék ügyesebb, okosabb, sok minden érdekel és nagyon jó lenne csodákat művelni, de szegény ember vízzel főz. Amit biztosan meg tudunk tenni az az információk gyűjtése és a folyamatos önképzés.
Tegyük fel a sokszor hallott kérdést. Ha ennyire nem megy, mi a csudának erőltetem?
Azért, mert a dokumentumfilm nagyszerű eszköz, hogy tájékozódjunk. Nem azért nézek dokumentumfilmeket, mert boldoggá tesz. Nem tesz. Sokszor boldogtalan leszek tőlük, de még mindig sokkal könnyebb egy jó dokumentumfilmet nézni, mint tanulmányok dzsungelén átrágni magam, különösen akkor, ha az anyag csak angolul olvasható. A dokumentumfilmek segítenek abban, hogy lássak is, ne csak nézzek.
Aránylag sok időt töltök azzal, hogy minőségi dokumentumfilmeket nézek. Nem elég jó dokumentumfilmeket találni, a klubban feliratos filmekre van szükség, hogy más is értse. Ez néha reménytelen vállalkozás és hálás köszönet minden önkéntes fordítónak, mert az én életem teszik könnyebbé.
GMO témáról volt pár jó dokumentumfilmem, hatalmas lelkesedéssel indultam, majd ugyanakkora lendülettel hasaltam el. Mikor boldogan kihirdettem a GMO-témát, akkor mindenkinek halaszthatatlan elfoglaltsága akadt. Végül megnéztünk egy filmet és örülök, hogy páran eljöttek.
Azt hisszük a GMO probléma oly biztosan kikerüli környékünket, mint a készülő autópálya Székelyföldet. Ez nem épp így van. Tavaly szavazta meg a parlament, hogy GMO-k termeszthetők Natura 2000 területeken. Ahogy a dolgok állnak, semmi garancia nincs rá, hogy pár éven belül nem nyomnak le még több GMO növényt a torkunkot és nem lesznek nagy GMO vetések a környékünkön. Románia nem tiltotta meg a GMO-k termesztését, mint Magyarország. Romániában termesztik a MON810 kukoricát, csatlakozás előtt meg glifozát-toleráns szóját is termesztettek, nyolc évig [Monsanto's GM Roundup Ready Soybeans (RRS)], bőven szórták a glifozátot. A glifozátra sem pazarolnak túl sok szót, a derék gazdák azzal jerbicsidálnak és Total becenév alatt glifozátot kapni, akár 50 literes kiszerelésben is.
Itt fene nagy csend van, míg máshol áll a bál.
A világ más pontjain évek óta harcolnak a GMO-kat előállító vállalatokkal. Amerikában azért küzdenek, hogy az élelmiszerek címkéjén jelöljék a GMO összetevőket, mert tudni szeretnék mit esznek. Indiában 250.000 gazda lett öngyilkos a GMO magok miatt, megnőtt a vetőmag ára (a gyapotmag piacának 95%-át a Monsanto birtokolja) és alacsonyabbak lettek az eladási árak a gyapotnál. Mégsem akkora királyság a GMO, mint azt a Monsanto és társai állítják. Az Európai Unió GMO-kat ellenző civil mozgalmainak sem voltak nyugodt éjszakáik, idén zajlott a 1507-es génmódosított kukorica elleni tiltakozás, és egyre többen kongatják a vészharangot a most zajló TTIP tárgyalások miatt.
Ezekről a problémákról a nyomtatott sajtó alig ír valamit. Amiről nem tudunk, azért a fejünk sem fáj. Be vagyunk zárva szűklátókörű vidéki világunkba és ezen nem óhajtunk változtatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése