Bözsike nyafogásai a szentgyörgyi vasútállomásról

Kétnyelvű a szentgyörgyi vasútállomás, szavunk nem lehet. Azért mégiscsak lenne pár kifogás, nyafogás és egyéb felforgató gondolat, mert ilyen elégedetlenkedő fajta vagyok, aki a kákán is a csomót keresem.

A kétnyelvűség kiharcolása sikertörténet, úgy kellett ez az ötlet a politikai pártnak, mint májusi eső a szomjas földnek. Megígérték kampány idején, kiharcolták választások után, és lám, most kétnyelvű az állomás.

Amiről én írnék az nem elég szexi és a politikai piacon sem eladható, mert eddig lecsaptak volna rá.

Nem a civilek munkáját szeretném lekicsinyellni. Értem én, hogy specializálódunk, de ne legyünk már ennyire csőlátásúak. Baráti körben is majd átharapták a torkom, mikor felvetettem, hogy a kétnyelvűségért harcolóknak is van két szemük és gondolkozni is szoktak, de még az a szörnyűség is előfordulhat, hogy utasként használják az állomást. Megtudhattam mennyit érek. Nem sokat. Kritikát senkivel szemben nem szabad megfogalmazni, mert csak. Indiában nincs annyi szent tehén, mint nálunk.

A forradalom akkor kezdődik, mikor a szent teheneket megrugdaljuk. Kipróbálhatnánk.

A szépségesen felújított vasútállomáson hiába keressük a WC egyezményes jelét, mert ilyen szolgáltatás még nincs, esetleg valamikor lesz, legyünk türelemmel. Hogy hová szaladjon a kedves utas, ha csomagjait felcipelve, az állomás épületébe belépve, a megkönnyebbülést keresné, azt mindenkinek a kreatív fantáziájára bízzák. Nemcsak az állomás épületében nincs közvécé, de az egész Állomás negyedben sincs. Pelenkázót is ígértek, igazi újítás lesz, ha megvalósul, addig mindenki várjon csendben.

Amiről a sajtóban nem írnak, az egyszerűen nincs

Lássuk, mi minden nincs. Például nincs lehetőség babakocsival szülőbarát módon eljutni az állomás épületétől a vágányokig. Tetszik, nem tetszik, a babakocsit emelni kell, vagy vállaljuk, hogy esetleg enyhe agyrázkódást kap a piciny, míg végigrázzuk a lépcsőkön. Emeljen a kedves szülő, az ő baja, hogy gyereket vállalt ebben a cudar világban. Ha nem érezte elég cudarnak, most ízelítőt kap. Lépcsőből van bőven, harminc az aluljáró aljáig és újabb harminc felfele a vágányokhoz. A szülő, nem azért szülő, hogy ilyen apróságok kifogjanak rajta. Ha elakad, még mindig kérheti az utazóközönség segítségét. Akkor sem kell kiakadni, ha senki sem segít. Egyszerűbb az emberek gonoszságát emlegetni, mint olyan vasútállomást tervezni, ahol mindenki a lehető legkevesebb segítséggel boldogul.

Az sem jár jobban, aki gurulós bőrönddel szeretné gördülékenyebbé tenni az utazást. Nincs az a gurulós bőrönd, aminek a kerekei kibírják, hogy végighúzzuk az összes lépcsőfokon, de még az igazán elszántakat sem kíméli az élet, mert a következő harminc lépcsőn kegyetlenül emelni kell. Bírja, nem bírja, az ő baja, nem kell a fél szekrényt becsomagolni. Akinek csak az úgynevezett piacos banyatankja van, az is emelheti, hogy izmosodjon, idősebb korban sem árt fitt maradni.

Sosem lehet elég sokat beszélni a lépcsőkről, még senki sem tudja mennyire fog csúszni télen. Hull a hó és nagyokat esnek az utasok. Csomaggal, babakocsival esni, igazi élmény lesz.

A neten találtam ilyen szép matricákat.

Vannak helyek, ahol a babakocsis szülőkre is gondolnak, de hagyjuk az ilyen kényeztető dolgokat a hanyatló nyugat puhány polgárainak.

Szépséges megoldás. Ez is aluljáró és egy ilyen megoldás mindenkinek nagyszerű. Babakocsi, kerekesszék, de még a gurulós bőrönd is imádja. Tudjuk, hogy nálunk ilyen nem lesz, de jó látni.

pannoca.wordpress.com

Egyetlen jó hír, hogy gondoltak a kerekesszékes utazókra, számukra beszerezték a lépcsőliftet és ha nagyon optimisták vagyunk, talán valaki kezelni is megtanulja. Eddig még senkit sem láttam a liftet használni.

Pár hete eltökélten szervezek egy állomástesztet, de nem sikerült összegyűjteni tíz embert, hogy különféle kellékekkel (gyerekkocsi, nagy gurulós bőrönd) felszerelve megpróbáljunk eljutni az állomás épületétől a vágányokig.

Többen kérdezték, hogy mi célom van az állomás tesztelésével. Fogalmam sincs miért csinálom, valószínűleg túlteng bennem az exhibicionizmus és ezt csak és kizárólag bőröndöt cipelve tudom kiélni, lehetőleg kamera előtt. De az is előfordulhat, hogy züllött nyugati hatalmak ügynöke vagyok, aki ily módon bujtogat, mert a hülye is látja, hogy az állomással semmi baj nincs, csak a kétnyelvűség hiányzott, de azt már orvosolták.

Tudom, hogy szinte senkit sem zavar, de:

(egyetlen kép sem az én tulajdonom)