Képtelenség

Rengeteget dob egy blogbejegyzésen egy jó kép. Jó képet beszerezni viszont nem egyszerű. Több nagyszerű fotóst ismerek, nagyon tetszenek a képeik, nagy rajongója vagyok munkásságuknak, de mindez nem segíti a képhez jutásom. A fotósok lelke törékenyebb, mint a liliom szirma. A kéréseket szinte lábujjhegyen egyensúlyozva kell megfogalmazni és még így sem biztos a siker.

Három napig fordítottam egy külföldi fotósnak Verespatakon. Gyönyörű erdőben jártunk, én már ott tartottam, hogy minden apró fenyőfacsemetét szívesen megsimogattam volna. Aranyos mókus sütkérezett a fán. Szóltam a nagyszerű fotósnak, hogy nagyon jó lenne, ha lefotózná. Visszakérdezett, hogy ugye viccelek? Gép volt, tudás volt, mókus volt, nem láttam a problémát. Három nap alatt túl sokszor feltételezte, hogy viccelek, valami gond lehet a kommunikációmmal. Csak Tamási székelyei bírnak napi huszonnégy órában viccelődni. Nem vicceltem, nagyon szerettem volna egy fotót a mókusról. Nagyszerű fotósunk kijelentette, hogy mókust nem fotóz, viszont ott az erdő közepén megadta egy német kollégája elérhetőségét, állítólag ő fotóz mókusokat. Nem találtam viccesnek.

Nagyszerű fotósunk unta a fenyőket, gazokat fotózni, másfajta gazokat szívest-örömest fotóz. 

Érdekelték például a bányászok. Ízlés kérdése. Az ellenállóknak nagy rajongója, de az avarégetés, a templom tornya, az unitárius templom kívül és belül, a község a magasból, a régi bánya és egyéb izgalmas dolog sem maradhatott ki, csak épp az nem érdekelte, ami engem elvarázsolt. Rengeteget győzködtem, hogy fenyőfákat fotózzon. Elmondtam, hogy mi az erdőkért rajongunk, ez az erdő pedig gyönyörű, végre egy erdő amelyik élni akar, nem vágták ki felét, rengeteg a csemete, álomszép. Meg kell harcolni terveinkért, én meg harcoltam rendületlenül. Áradoztam, kértem, rábeszéltem, tudását méltattam. Mindez különösebben nem hatotta meg, de elege lett belőlem és készített pár jó képet. Több képet kitörölt, mert szerinte nem voltak élesek. Kértem, hogy adja nekem, megfogadtam, hogy leteszem a nagyesküt és mindenkinek azt mondom én készítettem, de nem volt kegyelem. Ott álltam nyomorúságos telefonommal és sírni lett volna kedvem. Nagyon szép képek voltak virágokról.
A fenyők és virágok nem hatották meg, de a tehenek, azok igen. Kolompolva jöttek a tehénkék. Városi pasi, ilyent nem sűrűn látott. Az addig kiábrándultan nézelődő fotósunk megelevenedett és körbefotózta a csordát, a verespataki boldog tehénkéket. Rátört az ihlet, mászott, feküdt, vetődött a tehénkék kedvéért, én meg csak pislogtam.