Beszéljünk a frackingről sorozat: A világ egyetlen civil lakosának sem érdeke hosszú távon a palagázkitermelés

(harmadik rész)

Amiért Amerikában mégis jelentős sikert könyvelhet el az iparág, az a környezetvédelmi érdekek állami szintű sárba tiprása, melyet azonban Európában eddig még nem sikerült meghonosítani. Ha azonban a TTIP, a Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Egyezmény megvalósulna, mi is megismerhetnénk az alábbi problémákat, melyeket a környezetükért kicsit is aggódó állampolgárok komolyan vesznek:

Új értelmet kap az álszent 2006-os klímaszlogen: Akadályozd meg! 

• Először is a palagáz híd a semmibe: Jelenléte lehetőség az energiavállalatoknak, hogy továbbra is fenntartsák a status quot, visszatartva a civilek energetikai függetlenségét valóban garantálni képes megújuló energiaforrásokat, de legalábbis még több pénzt beszedni tőlük. Mellesleg elérhetetlen messzeségbe kerülnek a klímavédelmi program célkitűzései is. Bizonyítékok a Magyar Természetvédő szövetség jelentésében itt.

Extrém példa a spanyol kormányzat napenergiát sújtó intézkedései. Miközben flörtöl a palagázkitermelés gondolatával, Mariano Rajoy kormánya tervbe vette, és csak a megfelelő pillanatra vár, hogy olyan rendeletet hozzon, mely kötelezi a napelemek tulajdonosait arra, hogy rendszerüket a hálózatra kötve adót fizessenek az “elfogyasztott” napenergia után. Ha a szabályokat betartják, nem fogja megérni a megújuló a fosszilis energiaforrásokhoz képest. Amennyiben nem kötik magukat az országos hálózatra, 60 millió euró büntetést kötelesek kifizetni.

• A palagázkitermelő cégek máig nem hajlandóak elárulni, pontosan milyen kemikáliákat tartalmaznak a repesztőfolyadékok, ennek felfedése továbbra is önkéntes alapon történik. Az USA Környezetvédelmi Ügynökség 2014-ben megtehette volna, hogy felveszi a listájára az olaj-és gázvállalatokat, de ez nem történt meg, így azok továbbra sem alárendeltek a “Emergency Planning and Community Right-to-Know Act”-nak, azaz a Vészhelyzet Tervezés és Közösségek Joga az Információhoz - törvénynek. 
• Teljes körű a titkolózás a TTIP-t övező tárgyalásokat illetően.  
• Az Egyesült Királyság kormánya egy olyan törvénytervezetet igyekszik átverni a törvényhozáson, mely megengedné a frackingben érdekelt vállalatoknak, hogy "bármilyen anyagot" elhelyezhessenek és ott is hagyhassanak az emberek otthonai alatt. Így a visszamaradó repesztőfolyadékot is szabadon visszapumpálhatnák a mély talajba, ami veszélyezteti a talajvizet, így kiszolgáltatva a lakosságot annak, hogy a cég elszennyezheti a talajvizet.

Ezzel a "törvénytervezettel" ellehetetleníthetnék a magánszemélyeket, hogy környezeti hatásokra hivatkozva tiltsák meg földjükön a kitermelést. A megkérdezettek 99 százaléka nem támogatja az ötletet. Angliában ráadásul fel vannak hatalmazva a befektetők arra is, hogy akár közvetlenül a lakóházak mellé telepítsenek fúrótornyokat.

Nem kellenek hozzá oroszok, hogy ez ellenszenvet váltson ki az átlagpolgárban.

• A George W. Bush kormányzata által aláírt törvény, mely kivételt tesz a palagázkitermelő vállalatokkal, és kívül helyezi Őket a Tiszta Víz Törvény kötelezettségei alól. E törvény szerint tilos szándékosan elszennyezni, elmérgezni a talajt, a levegőt és a vizeket. Ez később Halliburton kiskapu néven vonult be a történelembe és Dick Cheney alelnök jelentős szerepet töltött be a megszületésében. Egykor Dick Cheney a Halliburton, egy olajmezőket kiszolgáló transznacionális vállalat igazgatósági elnöke és vezérigazgatója volt.

• 2014 januárjában robbant a bomba.

Pennsylvaniában 243 esetet hoztak nyilvánosságra, ahol bizonyítottan elszennyeződött a víz, viszont addig nem voltak hajlandóak felfedni ezt, amíg néhány hírszolgáltató perre nem ment a hatóságokkal az Információszabadsági Törvény nevében. Végül elismerték azt, hogy panaszok százai érkeztek hozzájuk, azonban erről nem tájékoztatták a lakosságot.

Pennsylvania csak csepp a tengerben, Új-Mexikóban 421 alkalommal történt hasonló eset és Nyugat-Virginiában is számos alkalommal igazolódtak a lakossági aggodalmak.

Számos fúrótorony közeli háztartásban a fúrt kutak vize belobban a vízzárórétegbe beszivárgott metán miatt. Jellemző, hogy ilyen jelenségről soha nem esett szó a palagáz-forradalom előtt az interneten, pennsylvaniai vizsgálatok szerint számos fúrótorony közelében bizonyítottan hatszoros a víz metántartalma, akadtak azonban olyan orgánumok, amelyek ezt a jelenséget hoaxnak(álhír) vagy természetes eredetűnek igyekeztek beállítani, elhallgatva a fenti adatokat. A többi érintett államból is beszédes videókat találhatunk a videomegosztókon.

• A Részvényesek és média című palagázipari üzletemberek összejövetelén készült hangfelvétel bizonyítja, hogy Pennsylvania területén tapasztalt veterán lélektani hadviselőket (psyops) alkalmaztak az elégedetlenkedő lakosok "lázadásának" kezelésére. A felvételeket az Earthworks zöld szervezet aktivistája készítette és juttatta el az CNBC-hez. A hangrögzítő készüléket a kitűzött névkártya rejtette. (Kíváncsi lennék, mit szól mindehhez Victor Ponta?)

• Újabb bizonyítékként az Exxon 2014. december 23-án elnyerte méltó büntetését, amiért "építési hibákból” adódóan elszennyezte Nyugat-Virginia vizeit. Ezzel az EPA-nak (Environmental Protection Agency) sikerült megkerülni a Halliburton kiskaput. Persze a 2,3 millió dollár egy ilyen cégnek a mellényzsebéből is kihúzható, viszont rossz hír azoknak az ipari lobbistáknak, akik váltig állítják, hogy ők nem veszélyeztetik a környezetet.

• Kerestem, de sajnos nem találtam a New York Timesban cikket, ami bemutatná az amúgy is folyamatos vízhiánnyal küzdő Kalifornia államban történt szomorú "balesetet", mely során mintegy 3 millió gallon(ez New York város három napi teljes vízellátásának megfelelő mennyiség) repesztésre használt visszamaradt toxikus folyadékot fecskendeztek vissza illegálisan a talajba, épp az állam egyik legnagyobb, Közép-kaliforniai vízzáró rétege alá.

Miután az esetre fény derült, az EPA (Environmental Protection Agency) kivizsgáltatta az esetet, és kiderült, hogy 11 palagázkitermelő helyszínből 9 egyenesen a vízzárórétegekbe pumpálta a mérgező folyadékot, elszennyezve ezzel az ott lakó kaliforniaiak ivóvizét örökre.

brine visszafecskendezésére használt kilenc kút egyike látható Bakersfield közelében.

Természetesen a vizsgálati eredmények lesújtóak, minden érintett víznyerőhely arzént, arzénszármazékokat és talliumot, azaz rákkeltő, idegrendszer-károsító, és patkányölő anyagokat tartalmaz. Ezért az nem használható többé emberi fogyasztásra, vagy mezőgazdasági célokra.

A Central Walley, Central Coast, és Sacramento Walley egyébként méltán híres borvidékek, egy emberként utasítják el a környezetrombolást.

•  Külön veszem, mert külön említést érdemel az a hatalmas vízmennyiség, melyet egy-egy palagázkút működtetése igényel.150000 gallon(1 gallon= 3,785 liter) vizet használnak naponta minden egyes kút működtetéséhez, miközben - többek között - Kaliforniát sosem látott szárazság sújtja. Ez a víz már nem fog megtisztulni. A visszafecskendezett víz, örökre szennyezetten marad a föld alatt.
• A kitermelés következtében kipattanó földrengésekre már tudományos bizonyíték van: Oklahoma állam területén a fracking megkezdése óta eltelt 4 év alatt 12 ezer rengést, az azt megelőző negyven évben mindössze 1800-at regisztráltak. Ez ijesztő. Észak-Amerika növekvő számú földrengéseiről is nagyban tehet a technológia. Míg a hidraulikus repesztés elterjedése előtt évről évre aránylag állandó volt a szeizmikus aktivitás, addig újabban láthatóan elszabadult ez a szám. Oklahomában 1970-től 1979-ig kevesebb mint 200, 1980 és 1989 között 530, 1990 és 1999 között 789, a következő évtizedben 359 földrengés volt, majd a 2010-es évben egy év alatt 1062, ekkor kezdődött a palagázkitermelés. 2011-től rendre 1544, 1029, 2851 és 5324, ez utóbbi szám még növekszik. 

• A palagáz-forradalom által egyik leginkább érintett Pennsylvania állam környezeti hatás díjat vetett ki a területén működő cégek tevékenységére. Ez a 2012-es 13. rendelkezés. Ez a pénz egy alapba folyik be, az alap azt a célt szolgálja, hogy az esetlegesen fellépő negatív környezeti hatások kezelését fedezze. A befolyó pénz hatvan százaléka azokhoz a városi hatóságokhoz kerül, akiknek a területén a bányászat zajlik, a többi a kitermelést szabályozó, és zöld programokat megvalósító állami intézményekhez kerül. A bevétel egy része alapítványok számláján landol, melyek aztán vállalják az elszennyezett területek rendbetételét (Hazardous Sites Cleanup Fund), vagy az Environmental Stewardship Fund, és hasonló szervezetek részesednek belőle. Persze felvetődik a kérdés, hogy mit kezdenek a pénzzel, ha nincs többé tiszta ivóvíz? Másrészt épp a civil környezetvédők voltak eddig is azok, akik a tehetetlen állami hivatalokkal szemben képesek voltak valamit letenni az asztalra, most mégis pont az állami szféra kap még több pénzt. Az állami ügynökségek titkolóztak, tiltották az orvosoknak a betegeik felé történő őszinte tájékoztatást, mitől lesz jobb, ha bármelyikük még több pénzt kap a palagázipartól? Picit olyan ez, hogy ha valamit nem tudsz megakadályozni, állj az élére, és térítsd el, ártalmatlanítsd.
• 2014 októberében a pennsylvaniai orvosok, egészségügyi döntéshozók és nővérek éltek panasszal az állam felé, hogy vizsgálják ki az Egészségügyi Hivatal nekik címzett kérését, mely szerint nem beszélhetnek a hozzájuk forduló helyi lakosoknak egészségügyi problémáik okairól, amennyiben azok a hidraulikus repesztéssel hozhatók összefüggésbe.
• 2014 április végén egy texasi család 3 millió dolláros pert nyert az Aruba Petroleum (oil and gas production company) cég ellen. Az azelőtt egészséges borjat ellő tehenük törpe utódot ellett. A családban mindenkit különféle testi panaszokkal kezeltek az enyhébb tünetektől az arcbénulásig. A család gyermekének orrvérzései és furcsa perifériás látászavarai voltak, az anyának kiütések és légúti problémák, hányinger és koordinációs zavarok, vakító fejfájás, szédülés, nyirokcsomók duzzanata, botladozás, a Bell-féle arcbénulás tünetei léptek fel. A cég még csak nem is válaszolt a megkeresésekre, így a bíróságon született végül komoly precedens értékű döntés. A família otthona körül mintegy hatvan palagázkút üzemel, a legközelebbi alig kétszázötven méterre helyezkedik el tőlük.
• Ellsworth 2013-ban publikált eredményeinek nagyon fontos tanulsága, hogy a repesztőkutak után visszamaradt mélybe vezető csövek hiába vannak leszigetelve és cementtel megerősítve, ha azok nem képesek ellenállni egy későbbi időpontban esetlegesen bekövetkező földrengés okozta talajelmozdulás hatásainak, így akár évekkel a kitermelés után is elkezdhetnek szivárogni. Mindez annak fényében, hogy egyrészt máig nem tudhatjuk, hogy pontosan mi is zajlik ott a föld mélyében, ahová a visszamaradt folyadékot pumpálják, másrészt a fracking önmagában is bizonyítottan megsokszorozza a rengések számát, igen vészjósló azokra a közösségekre nézve, akik érintettek a kitermelésben. A tanulmányban közölt táblázatból jól látszik, ha több a befecskendezett anyag, akkor nagyobb a lehetséges földrengések magnitúdója is. Rövidlátó ez a hozzáállás egyébként is: a Földön folyamatos a lemeztektonikai mozgás és csak idő kérdése, hogy mikor, és hol törnek el ezek a csövek.
• 2014. június 28-án Ohióban, a már említett Halliburton cég számos, repesztőterületen parkoló tartálykocsija felrobbant és elszennyezte az Ohio mellékfolyóját. Az Ohio számtalan helyi lakos ivóvízforrása volt, a baleset után mintegy 70000 hal pusztult el. Az EPA egy hétig nem tájékoztatta a helyi lakosokat a víz állapotáról mert "nem ismerték a folyóba ömlött anyag összetételét". Mint arra még az esetet évekkel megelőzően fény derült, a palagázkitermelő vállalatokat számos államban egyáltalán nem, vagy csak részben kötelezi törvény a tevékenységük során használt vegyszereik összetételének feltárására. Az akkori vizsgálat (NRDC analízis) megkondította a vészharangot, mégsem történt semmi a balesetet megelőzően a hiányos szabályozás megváltoztatásáért.

• A nagyvállalatok befolyásolják a közvéleményt: Santa Barbara, Kalifornia városa egyik napról a másikra az üzlet és a nagypolitika harapófogójában találta magát, mikor a helyi lakosok úgy döntöttek, népszavazással döntik el, hogy városukban ne lehessen többé hidraulikus repesztéssel palagázt bányászni. A Kaliforniaiak az energiafüggetlenségért, amely egy pro-fracking csoport 7,7 millió dollárt kapott a kampányára az energiaipartól. Ennek ellenére a kaliforniaiak megszavazták a tiltást. A Chevron volt a fő adakozó, 2,6 millióval, az Occidental petroleum és Aera Energy 2 milliót, az Exxon 300000 dollárt dobott össze (Remélem,Victor Ponta is olvassa). A másik oldalon a környezetért aggódó embereket találjuk. Nekik összesen 284000 dollárt sikerült összegyűjteni a kampányuk finanszírozására, mindezt kisebb adományokból összegereblyézve.
• Gag Order (titoktartási kötelezettség egy életen át) annak a pennsylvaniai családnak, beleértve kiskorú gyermeküket, akiket el kellett költöztetni otthonukból, mert elszennyeződött a vizük. A 750000 dolláros megállapodás keretein belül az új otthon fejében élethosszig tartó hallgatási kötelezettséget kellett kötniük a Range Resources-szal.
• A repesztőanyaghoz használt frac sand (kristályos szilícium-dioxid ) bányászata Iowa, Minnesota, és Wisconsin államban külön említést érdemel. Az érintett területeken élő lakosok számos esetben szilikózis tüneteivel kerülnek orvoshoz. Eddigi békés otthonuk, mely egykor zöldellő rétekkel volt tarkított, most egy bányászati területté vált, ahol az addig természetes víztisztítóként szolgáló hegyeket "tövestül" szállítják el. Majd visszaállítják a talajt, ami viszont már csak kinézetre az, aminek látszik, mert mezőgazdaságra (és természetes víztisztítónak) már nem alkalmas
• Ingatlanárak és lakókörnyezet: Az ingatlanárak a szennyezett talajvíz, a folyamatos stresszhatás, az elrongálódó utak és az egészségügyi hatások miatt a töredékükre zuhannak. Az itt lakók otthonának környezete többé nem nyújt megnyugvást a mindennapok rohanása után, az ipar szűklátókörűsége tönkretette életüket.

A cikk 2014. december 29-én jelent meg a Macskapásztor blogon