Lábjegyzetek a nyelvhasználatról

(A multik nacionalista praktikái és az édes anyanyelvünk sorozatból)

Két évig voltam eladó egy kiskereskedelmi lánc székelyföldi üzletében

A bejegyzés első változatának ideje  2020. 07.23, 12:08 

Nekem a munkahelyi anyanyelvhasználat lehetősége az otthonosság élményét adja. Sosem mondtam azt, hogy kizárólag magyarul akarok beszélni a munkahelyen, de jóleső érzés arra gondolni, hogy megtehetem és senki sem szól érte. Más nevében nem tudok nyilatkozni, mert senkivel nem ültem le konkrétan erről a témáról beszélgetni. Izgalmas kérdés lenne kideríteni, hogy más eladónak mit jelent, hogy magyarul is beszélhet. 

Talán azért sem mentem eddig külföldre dolgozni, mert úgy éreztem, hogy sokat fogok veszíteni az anyanyelvi kreativitásomból. Az eladói munkakör még egy multinál sem az a hely, ahol különösen bő szókinccsel kellene rendelkezni, de mégiscsak itt volt körülöttem az anyanyelv. 

Van pár dolog, amit sajnálok, például az, hogy két év alatt sem sikerült becsületesen elsajátítani a szaknyelvet. A szaknyelvet se románul se magyarul nem ismerem, pedig ez a betanításhoz tartozik. Mivel nem kérnek szakirányú végezettséget, mindenki annyival kezdi, amit a trénere és a betanító (e-learning) program elmond neki. Ez nem sok. Sokan legyintenek, hogy nem kell ide szaknyelv, nem kell annyit pofázni, dolgozni kell, minél gyorsabban. Majd rábökünk dolgokra, körülírjuk, adunk valami új nevet. Használjuk a tárgyakat, de bambán nézünk, ha csak a nevét halljuk. Mindig vannak olyan riportok,  ahol különféle szakmák képviselőit kérdezik a munkájukról és nem képesek két percig összefüggően beszélni arról, amit naponta legalább nyolc órában végeznek a munkahelyen. Nincs idő semmire, pakolni kell, kasszázni kell, beszélni teljesen felesleges. Nem is tudunk, nincs igazán igény erre, mert leszoktatták az embereket a beszédről.  

A szaknyelv oktatása nem csak a szakiskolák feladata. Mostanában hajlamosak vagyunk az oktatásra úgy tekinteni, hogy az kizárólag iskolák falai között zajlik. A különféle cégeknél zajló betanításról nem esik szó. Lehetnénk igényesebbek, kisebbségként és szakemberként egyaránt.

A szerencsésebbek közé tartozom, mert a főnök tényleg figyelt arra, hogy tanítsanak, de nem valószínű, hogy egy ugyanilyen boltban eladóként dolgozó magyarországi kollégával megértenénk egymást. Sok jóindulat és sok körülírás kellene hozzá. Sokan nem tudják mi a PLU-kód* (price look- up codes) feloldása, pedig naponta százszor használják. Ennek még legalább tudjuk az angol nevét, románul, magyarul körülírom. Vannak szekerek, kemencék, tepsik, kosarak, aminek magyar nevéről fogalmam sincs és ez csak a pékség felszerelése. Ugyanígy homályos és az egyéni kreativitástól függ, hogy ki miként fordítja románról magyarra a boltvezetőt, a boltvezető-helyettest vagy a területi értékesítési vezetőt. Rendszerint felkerestem a magyarországi honlapot és jegyzeteltem. Igen, én már csak ilyen buzgómócsing vagyok, aki a rossz magyar fordításokat is javítani akarta. Olyan eretnek gondolat is eszembe jutott, hogy elkérhetnénk a magyarországi betanító programot, vagy legalább az ott ismertetett fogalmakat és lehetne valami szószedetet szerkeszteni, hogy ne legyünk már ilyen nyelvi sötétségben. Ezt nem mondtam ki hangosan, mert már nem volt kinek és valljuk be, ez igen szomorú. Két év alatt egy főnök volt vevő nyelvészeti kérdésekre és úgy érzem inkább ő lógott ki a sorból(egyedül ő akart tenni a feliratok javításáért) és nem ez a megszokott hozzáállás. 

 Ez egy kiskereskedelmi multi, nem pedig az anyanyelvápolók szövetsége, egy ilyen Zernyest Reménysége főnökkel még mukkanni sem lehet ilyesmiről. Az már kiderült, hogy nem én leszek a fényvivő. Az elrontott magyar feliratokat sem javítják, a kollégák részéről sem volt különösebben igény arra, hogy a magyar szakszavakat ismerjék. Az is ellenállásba ütközött, hogy a román palet mellé megtanulják a raklapot, csak úgy, hátha egyszer jól fogna. 

Lehet, hogy nem voltam elég alapos és nem öltem elég időt meg energiát a  keresésbe, de nem találtam olyan tanulmány, ami a romániai kiskereskedelmi multik magyar dolgozóinak anyanyelvhasználatáról készült. Nincs, pedig lenne rá igény. Sok mindent meg lehetne vizsgálni a nyelvhasználattal kapcsolatban.  Lehetne interjúzni. Ne csak tippelgessünk, kérdezzük meg őket. Talán akkor megfontoltabban nyilatkoznánk. Talán akkor nem az derülne ki, hogy állítólag csak azért akarunk magyarul beszélni, mert nagyon gyatrán beszélünk románul. 

Ezt a témát még én sem gondoltam végig olyan mélységben, ahogyan illene. Azt remélem, hogy mások is kedvet kapnak hozzá. Nem azért kell ezt a témát szeretni és kutatni, mert én azt mondom, de aránylag ritkán fordul elő, hogy egy romániai multi  magyar eladója első kézből szerzett nyelvhasználati tapasztalatairól ír. Ez lehet egy jó alkalom a gondolkodásra: az anyanyelvről, nyelvi jogokról, tanításról, szaknyelvről, kétnyelvű szakkönyvek meglétéről/hiányáról, műveltségről, és így tovább. 

 *Nincs benne a Gyurgyák János féle Rövidítésszótárban, Félegyházi András - alias - ☺ndrás oldalán találtam Árazonosító kód  fordításban itt: http://www.felegyhazi.hu/Bingo-angol-magyar-szotar/02-bingo/156-bingo-angol-magyar-szotar.shtml