A parasztgazdaságok többfunkciós szerepének elismerése jelenti a román falu sokszínűségének és gazdagságának útját

foto: Monica Popovici, (a kép a bioportán készült)

Willy Schuster

Tizenhét évvel ezelőtt, Németországból hazaköltözve, feleségemmel Laviniával és három gyermekünkkel (jelenleg öt gyermekünk van) elhatároztuk, hogy falura költözünk, mert egy igazi kis biogazdaságra vágytunk pár tehénkével és pár hektár földdel, hogy önellátóan, boldogan és jól élhessünk. Legfőbb mentorom-tanítóm John Seymour és Az önellátás teljes könyve (The Complete Book of Self Sufficiency) című műve. Legtöbbet azért imádkoztunk, hogy ha már lemondunk komfortos németországi életünkről, akkor követendő példát mutassunk, statuáljunk sok romániai falusi család számára. Szászmuzsnának hívják azt a Szeben megyei falut, amely minket befogadott, akkoriban 400 tehén volt a falu csordájában. Majdnem minden portán volt egy-két tehén és az emberek művelték a földet. Alig egy-két év elteltével megtört a lelkesedés, a lovakkal, traktorral, illetve a forradalom után régi színekben, csűrökben, istállóban talált mezei szerszámokkal, legtöbb esetben kézi munkával pár hektáron művelt gazdálkodás íze megkeseredett a „a rossz hír a juhtartóknak, a nem versenyképes kisgazdaságoknak ” típusú üzenetektől, amelyekkel az önkormányzatok, az adminisztráció, a politikum és a média bombázta az embereket. Közeledett az EU-csatlakozás. De Európa épp a diverzitásban szeretne egységességet, tudtam meg ott, ahol laktam és ahol az biogazdálkodást tanultam, a nyugat a biodiverzitásnak örül, meg olyan mesterségeknek és fenntartható eljárásoknak, amelyeket ők már elfelejtettek, de ami nálunkfelé még mindig él. Azonban az előítéletek és a klisék zajosabbak bizonyultak, mint a biogazdák, így az EU nem csak szupermarketek sokaságát hozta a városokba, hanem betelepítette a nagybirtokok és a földzsákmányolás intézményét is. 2007-ben, az unióból érkező több ezer földművessel együtt részt vettem egy brüsszeli tüntetésen, egy a kisgazdaságok számára is inkább megfelelő Közös Agrárpolitikáért (KAP), nekem ott egy Inkább legyenek szomszédjaim, mint hektárjaim! feliratú, angol és francia nyelvű plakát jutott. „Úgy van!” mondtam, Isten is társas lénynek és arra teremtett, hogy termékeny, funkcionális és gazdaságilag életképes közösségekben éljünk. Akkor éreztem először elhivatottságot arra, hogy a kisgazdaságok jogaiért, a környezet- és tájbarát mezőgazdaságért és az élelmiszer-önállóságért harcoljak. Remélem, hogy az idén a falu csordája ismét száz főnél többet számlál majd. Három évvel ezelőtt csak negyven tehén volt és majdnem privatizálták a falu legelőjét. A falu határában található források vize még iható, sőt nagyon finom és hűs a nyári forróságban. Még mindig lovakkal kapáljuk a kukoricát május-júniusban. A dombokon, ahová nem tud felmenni a traktor, még le tudjuk kaszálni a füvet kézileg. A kézzel fejt tej régi szép emlékeket idéz, nyersen fogyasztva összetéveszthetetlen az íze. Mindig elmondom a minket meglátogató turistáknak, hogy az én teheneim 70%-ban gyógyfüveket esznek, van fogalmuk arról, hogy milyen jó minőségű tej ez?
Az ösvények, mezsgyék és patakok közötti vetések mozaikszerű látványa, a vetések sokfélesége, sokszínűsége tavasztól őszig elbűvöli még a városiakat és turistákat. A föld hemzseg a mikroorganizmusoktól, kis élőlényektől, gilisztáktól, bogaraktól. A rétek, mezők, berkek, tavak, ligetek, mocsarak, folyók és erdők tele vannak mindenféle madárral, vaddal, hallal és hüllővel.
Erdélyben helyenként találkozhat medvével, farkassal, borzzal, rókával, őzzel, hiúzzal vagy hóddal a vándor.
A kakukk tavasztól őszig énekel, nekem ez mindig okot ad a hálára, stresszoldó hatása miatt. A búbos banka dala ellenben idegesítő. Nagy örömünkre egész évben madarak énekelnek körülöttünk és nemcsak dalolnak, hanem segítenek fenntartani az ökológiai egyensúlyt.

Azért, az érdemükért hogy a falusi vidék sokszínűségét fenntartják és gazdagítják, el kell ismertessük a falusi gazdaságok többfunkciós szerepét. Hogy ez mit jelent?

- Kikapcsolódást és egészséget biztosít a szép táj, a víz, a tiszta levegő és az egészséges ételek segítségével.
- Szociális szerepe van, munkalehetőséget, megélhetés és lakhatási lehetőséget biztosít.
- A román nemzetgazdaság számára az egyik legfontosabb bevételi forrás lehet a turizmus. Mi falusi vendéglátókként ismerjük és tapasztaljuk a növekvő keresletet ebben az ágazatban.
- Jó hatása van a környezetre, kivédi és ellensúlyozza a vegyszeres nagyipari mezőgazdaság kártékony hatásait.
- Az élelmezéssel kapcsolatos önellátás megvalósítása, a helyi és regionális fajok és fajták sokszínűségének biztosítása.
- Kulturális szempontból tudjuk, hogy a falu jelentősen hozzájárult a sokszínű népi értékek fennmaradásához.
- Oktatási, szociális és szakmai tevékenységek.
- Tangazdaságok, foglalkozás-terápia, stb.

Arra buzdítalak benneteket, kedves olvasók, hogy ösztönözzétek és támogassátok a falusi gazdaságokat, hogy sok boldog család élhessen falvainkban!

Isten segítsen minket!

A szerző a Via Campesina nemzetközi parasztmozgalom tagszervezetének, az Eco Ruralis Egyesületnek a tagja.

Köszönöm a szerzőnek és a fordítóknak, hogy a cikk megjelenését lehetővé tették.