Kinek a sárkány, kinek az ember...

az Erzsébet park átalakításának terve

Sepsiszentgyörgy városközpontjának átalakítási terve hirtelen robbant - vagy lopózott?!? - be a köztudatba. A város lakossága egy újságcikkből és pár internetes hírből szerezhetett tudomást a tervről, hogy idén nyáron a központi Erzsébet Park jórészt átalakul építőteleppé. Mire az emberek felocsúdhattak volna a meglepetés bűvöletéből, máris azt látják, hogy a park egy része be van kerítve, kizárva onnan a sétálókat, akik többnyire az idősek, a kisgyerekes anyukák, illetve a fiatalok. Rendkívül érdekes tény, hogy a nyilvános bejelentés és a kivitelezés elkezdése közti idő gyanúsan rövid, még két hetet sem tesz ki. Nem ehhez vagyunk szokva, hanem a halogatáshoz, a vitákhoz, a bizonytalansághoz, pénzhiányhoz, panaszkodáshoz stb.. Azonban, ebben az esetben a cécó elmaradt, az akadályok csodás módon elhárultak városatyáink útjából, és ... kezdődhetnek a munkálatok!

Azazhogy, várjunk csak! Gondolkodjunk, mielőtt cselekednénk, jóemberek!

Kinek és miért kell ez az egész? Kinek van hasznára? Mi is a célja a nagyszabású terülj-terülj ... felfordulásnak a város szívében?

A fennen hangoztatott cél a korszerű, nyugati stílusú főtér kialakítása, ahol elég hely van a nyári teraszok, biciklisek, gyalogosok meg a szabadtéri rendezvények számára. De van pár kérdés a projekt körül, melyet a város közvéleményének megismerni sincsen ideje, nemhogy hozzászólni, máris gyakorlatba akarják ültetni, jóformán a megkérdezésünk nélkül.

Kié a város? Kié a zöldövezet? Kinek az érdekeit képviseli a valóságban ez a nagy titokban előkészített „városfejlesztés”?

Vegyük pontról pontra:
Miért is kellene majmolni a nyugat-európai városokat? Valami jobb, szebb, értelmesebb van ott a miénknél? Esetleg valami baj van a saját érzéseinkkel, értékeinkkel, hagyományainkkal? Nem is tudtuk, de valami lemaradt, másodrangú helyen éltünk egészen idáig?
A jobb legtöbbször a jó ellensége. Vagy, a gyengébbek kedvéért: Ha nem romlott el, ne javítsd meg!
Mi lenne az eredménye egy helyi népszavazásnak, ahol a következő kérdésre kellene válaszoljanak az Erzsébet Parkot örömmel látogató polgárok: Inkább kikövezett Főtéren, vagy fákkal, madárdallal, sünökkel, mókusokkal teli Parkban szeretnének sétálni, pihenni, lazítani, biciklizni stb. városunk lakói? 

A kikövezett Főtér fizikai tulajdonságai szerint megfelel egy homoksivatagnak, amely meleg időben kétszer olyan meleg, mert a kövezet felmelegedik és tárolja a hőt, tehát a talpalatnyi „fűtött padló” és a Nap, úgymond „két tűz közé” fogja a nyugalomra és kikapcsolódásra vágyókat, anélkül, hogy esélyük lenne behúzódni a fák hűs árnyékába.
Az új terv érdekében, persze, fákat kell kivágni. Sőt, hogy a feláldozandó fák száma ne tűnjön túl nagynak, még a múlt télen „eltüntettek” a központból 22 élő fát. A nyomok azonban árulkodnak. Meg lehet számolni a fűben éktelenkedő csonkokat, ahol nemrég még a válogatott fafajták szép, erőteljes példányai üdítették tekintetünket, frissítették a levegőt és puszta létükkel valóban kellemes hangulatot biztosítottak. Mint tudjuk, a tettes mindig visszatér a tett színhelyére. A megmaradt fákból most újra ki akarnak dönteni egynéhányat, de miféle ésszerű okkal? Mire jó ez? Ez lenne a döntés-hozók szerepe? Kinek fontosak a fák, az élő természet, a szépség, az egészségünk meg a jó közérzetünk? Kinek fontos az ötvenezer kisember, akinek a keservesen megkeresett jövedelméből adózni kell, hogy aránytalanul nagyobb fizetést kaphasson belőle az ilyenféle terveket kigondoló és végrehajtó „elöljárók testülete”?

A (fa-)„döntéshez” ilyen jól értő városatyák, amikor a Kertészet és a Környezetvédelmi Hivatal vezetőivel karöltve elkészítették ezt a tervet, elfeledték, vajon, hogy az érvényben levő törvények szerint a városi embereknek, igenis, joguk van az elegendő zöldövezethez, és, hogy a törvény által biztosított élő zöld felület városunkban egyáltalán nem található meg? Az utca szélén cigarettatálca szerepét betöltő mozgatható virágos vagy díszfás ládák ebbe a kategóriába nem tartoznak bele. Sem a tervek szerint több évtizedes vagy akár évszázados fák helyét átvevő sima gyep.

A bennfentesektől még lehet hallani egy központi szabad Wi-Fi zónáról a projekt keretén belül, amely a fiatalok számára kitalált mézesmadzag szerepét tölti be. Tapasztalatlanságuk és belső érettségük miatt a kamaszok, nyilván, kapva-kapnának ezen a lehetőségen. De a tervezőket már semmi sem mentesíti a felelősségvállalás alól. Ők, ítélőképességük birtokában, úgy tartják jónak, hogy a Parkon áthaladó minden egyes ember minden egyes alkalommal részesüljön az elektromagnetikus mező minden áldásában. A fokozatosan felhalmozódó, ismétlődő energetikai stresszhatásra a szervezet először is fáradtsággal, kedvetlenséggel, fejfájással reagál. Ha a kiváltó ok nem szűnik meg, idővel csökken a koncentráló képesség, a problémamegoldási készség, romlik az emlékezet, és általában az intelligenciaszint. Súlyos terhelés esetén depresszió és más pszichés zavarok alakulhatnak ki. Nagyszerű ajándék, ugyebár, gyermekeinknek, unokáinknak meg a gyanútlan járókelőknek? Ezt orvosi kutatásokkal még eddig senki nem cáfolta meg, viszont, sajnos, sokan tagadhatatlanul tapasztalják, akik otthonukban, munkahelyükön ki vannak téve az ilyen jellegű ártalmas környezetnek.

Szabadtéri rendezvények eddig is voltak, még csak nemrégiben értek véget a Szent György Napok, például. Akadályozta bármi a szervezést vagy az esemény konkrét lezajlását? Hiányzott valami lényeges, mint, például, elegendő felhasználható közterület a programok lebonyolítására? Ha minden nagyszerűen működött és a rendezvény sikeres volt, most miért akarnak a józan ész ellenére fából vaskarikát eszkábálni, és azt állítani, hogy a fekete az fehér, a rossz az jó, a csúf az csodaszép?
Nos, erre is van válasz!
Így akarja a Sárkány! Bizony!
Őurasága, a Sárkány előbbre való akar lenni Szent Györgynél, városunk névadó és védőszentjénél.
Már meghódította a helyi autóbusz-társaságot, az őt legyőző szent lovag ünnepén igyekszik az előtérbe furakodni, ami a Szent György Napok programfüzetében nagyon is jól sikerült neki, és ezen múlandó eredményen felbuzdulva, most nagyképűen és oktondi módon azt képzeli, megengedjük neki, hogy birtokba vegye az egész parkot és a Központot.

Ki ez a Sárkány?
A keresztény hagyomány szerint Szent György az isteni erények képviselője, míg a sárkány a gonosz, démoni erők megtestesítője, akit a hős lovag legyőzött. 

Mit is lehet tudni valójában a sárkányról? Manapság az égen egyet sem látni, de a Pokol tele van velük. A sárkány egy jelkép, az ősi ellenség megtestesítője, aki fellázadt a Szeretet Istene ellen. A sárkány egy hidegvérű hüllő és, mint ilyen, az alacsonyrendű, állati ösztönöket és hajlamokat jelképezi, melyek mindannyiunkban megvannak. Mindazt, ami lealacsonyító bennünk, mindazt, amit a szeretet, az öntudat, a lelkiismeret, az erkölcs, az értelem és az Istenben való bizakodás által igyekszünk túllépni, uralni, kifinomítani, felemelni és átalakítani önmagunkban. A félelmet, az agresszivitást, a haragot, az önmagáért való fékeveszett élvhajhászást, a gátlástalan mohóságot, a gőgöt, a mások fölötti hatalom beteges vágyát, a gyáva szolgalelkűséget, az érzéketlen, közönyös kegyetlenséget, az önzés minden formáját, a becstelenséget, no meg az intelligenciát teljesen nélkülöző ostobaságot is. A Sárkány mindaz, ami méltatlan egy igaz emberhez, mindaz, ami be akar csapni bennünket (emlékezzünk az Édenkert kísértőjére!), hogy azt higgyük, magunk is hozzá hasonlatosak vagyunk és azok kell legyünk. Ő az, aki nem képes észlelni a természet, a teljes Teremtés tökéletes, sérthetetlen harmóniáját, az alapvető emberi jóságot, a szeretet melegét, a szépművészetek értékét, a lélek végtelen kreativitását, a felébredt, lángként lobogó géniusz gyönyörűséges és jóindulatú hatalmát, a szabad öntudat felelősségteljes kristályos egyensúlyát, a szentség erejét és Isten örök jelenlétének elmondhatatlan békéjét, végtelen, diadalmas eksztázisát.

A sárkány csak önmagát akarja. Számára az ember és mindaz, ami az emberben több az állatnál, érthetetlen és ezért félelmetes, tehát ellenségnek tűnik. Ez az oka annak, hogy soha nem nyugszik, mindig próbálja álnok módon – és nem szemtől szemben, tisztességesen – legyőzni, maga alá gyűrni, saját lelkétől is elidegeníteni az embert.

Mindezek tudatában, már csak egy kérdés maradt.

Kinek kell a sárkány és kinek az ember?

Aki úgy érzi és gondolja, hogy nem mindegy, milyen környezetben élünk és mihez szoktatjuk hozzá gyermekeinket, fiataljainkat, aki azt akarja, hogy ne tegyék tönkre saját pénzünkön a Városi Parkot, aki nem ért egyet vele, hogy Szent Györgyöt „kifelejtve a képből” újabb emlékművet emeljenek a sárkányfajzatnak, az hallassa a szavát, fogjunk össze egymással és alkossunk olyan várost magunknak és az utánunk következőknek, ahol az igaz ember szégyenkezés és félelem nélkül, felemelt fővel, szabadon járhat, gondolkodhat, érezhet, cselekedhet és legtisztább önmaga tud lenni egész életében!

Isten óvja és áldja a jóravaló embereket!

(Kedden hat órától, a Kónya Ádám Művelődési Házban, az Életfa klub szervezésében, vitát tartunk az Erzsébet park átalakításáról. Meghívottaink is lesznek, mindenki felteheti kérdéseit.)